Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

848. országos ülés 1896. február 1-én, szombaton. 133 elmenesztett; ugyanez a férfiú jött most az igazgatói polczra. Itt van tehát a magyar szellemű igazgató, de egyéb magyar szellem nincs az egész operában. Az előadások úgy folynak, — a mint Fenyvessy t. képviselőtársam mondotta és folytatólag illusztrálta Pázmándy t. képviselőtársam —• tudniillik a legvegyesebb ajkú bábeli nyelv-chaosz uralkodik ott. Még jó, ha csak olaszul énekelnek, de mikor már valóban magyarul is közbeénekelnek, (Élénk derültség a bal- és seélsö baloldalon.) akkor valójában nem érti meg az ember, a mit hall. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem fikczió, t. képviselőház, ez nem akar irónia lenni, de tényleg ez oly lehetetlenség, abszurditás, oly művészi botrány, — bocsánatot kérek e szóért — hogy a mely intendáns ily előadást csak egyszer is megtűr, én annál a tiszta művészi érzéknek rendbenlétét tagadom, és különösen eszthetikai érzékét vonom kétségbe. Képtelenség így művészetet képzelni ; hiszen a katona sem tud úgy idegen kommandóra tfízbe menni; de hogyan lehessen szó énekalkotásról, a művészi kivitel finomságáról, ha idegen, sőt különböző nyelven kell megszólalni, mikor legbensőbb rezgése a szív idegeinek kell hogy extázisba hozza az alkotás pillanatában? Hogyan történjék ez, mikor az előadás nem tud közvetlen lenni, mert egymást meg nem értik, a kik a színpadon beszélnek. {Helyeslés.) Tehát művészetről az operaházban nem is lehet szó, annál kevésbbé magyar művészetről. Az, hogy egy magyar operát szinre alkalmaznak és megbuktatnak, az nem az a mód, melylyel a magyar dalművészetet létrehozni lehetne. Oda kell egy hatalmas szellem a központban, egy férfiú, a ki szenvedély!yel, de művészi öntudatos érzékkel is életczéljává, feladatává teszi azt, és a ki tud magának méltó munkatársakat szerezni, az egész korra rá tudja lehelni lelkét, a kinek minden gondolata arra irányúi, hogy tervszerüleg a személyzetet átalakítsa, átgyúrja, hogy a színházi termékekre és a különböző írókra, a szinratíirodalomra, a szini kritikára hatással legyen. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezer ága van ott az öntudatos működésnek. E czélra nem alkalmas a kormánybiztos úr, kiről elismerem, hogy jó katona lehetett, mert soha sem hallottam, hogy megverte volna az ellenség, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) de a ki a művészetben dilettáns, még a legjobb akarat mellett sem tud e téren valamit létrehozni. A kormánybiztos úr tegnap a népszínházát megvetőleg említette az orfeum mellett, mint valami alantas színházat. A kormánybiztos úr int, hogy nem; — engedje meg, hogy én is visszaintsek, hogy igenis ezt méltóztatott mondani. Hát erre azt jegyzem meg

t hogy a népszínház nem dolgozik milliókkal, mint az opera, a népszínház a saját fentartására van utalva, adót fizet, bért fizet a fővárosnak, és szubvencziót nem kap. És mégis, méltóztassék elhinni, hogy ez a népszínház igen sokat tett a főváros magyarosítására, feladatát jól teljesítette, a mi annál nagyobb érdem, mert önerejéből bírta tenni. Hogy az operett van ott képviselve, erre azt mondom, hogy ezzel nem mentek alantabbra az énekben, mint a nemzeti színház ment a szavaló művészetben. De mert ott akarni tudtak öntudatosan, és ambiczió is volt bennök, a népszínház létrehozott egy eredeti magyar operett-irodalmat, vagy legalább konkurrencziát csinált a külföldnek, és legalább magyar szerzők kapják a tantiémet, és ezen erőkből, esetleg opera szerzők is képződhetnek. Denique a népszínház magyar szellemű, s egy eredeti gárdát tud felmutatni, míg az opera semmit nem mutat fel. (Úgy van!) A m. kir. operaház, mint tegnap kijelentettem, sohasem volt rosszabb, mint ez idő szerint, sohasem volt idegenszerűbb, mint most. így tehát nincs semmiféle motívum, a mi indokolná az intendánsi állás fentartását, vagy a kormánybiztosi működés folytatását. A mi pedig még egy szempont, a mi talán a kormánybiztosi fentartását involválja, az a millenáris jubileumban való méltó reprezentácziója a két színháznak, erre nézve is részletesen kifejtettük, hogy pozitív programm itt nem adatott semmi, negatív igen, mert rámutattunk, hogy minő hazafias szellemű darabot nem is mernek az udvar jelenlétében repertoárra kitűzni. És miután én nem remélem, hogy az idő rövidsége miatt bármily csekély fokú helyes, komoly dolgot képes legyen létrehozni a kormánybiztos úr: én semmiféle bizalommal a kormánybiztos további működése iránt nem vagyok, és egyszerűen ajánlom a t. háznak a magyar művészetek szempontjából, hogy határozati javaslatomat fogadja el. Ha a kormány komolyan veszi a magvai" művészetet, nem veheti koraolyan az intendánsi állást és a kormánybiztosit. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Minthogy a tételre nézve határozati javaslat adatott be, kötelességemben állónak tartom, hogy a határozati javaslatra nézve röviden a magam részéről is nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A határozati javaslatnak voltaképen két czélzata van. Az egyik, a mely egy, e házban nem új dologra vonatkozik, az a határozati javaslatnak az a szándéka, hogy jövőre a nemzeti színháznak és a m. kir. operának a