Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

134 atö, országos filé* 1896. február 1-én, szombaton. költségei a belügyminiszteri költségvetésből ki­vétetvén, a kultusz- és közoktatásügyi miniszter költségvetésébe tétessenek át. T. ház! Ez a kérdés e házban többször volt megbeszélés tárgya és többször lett indít­ványba hozva, és ha méltóztatnak visszaemlé­kezni, az előző kormányok foglalkoztak is ezzel, és legutóbb, ha nem csalódom, 1893 november 14-ikén, akkori elődöm, a belügyminisztérium akkori vezetője itt azt jelentette ki, hogy a kormány tüzetes megfontolás tárgyává tette a kérdést, de abban állapodott meg, hogy továbbra is a belügyminisztérium költségvetésében ma­radjanak ezen kiadások. Ezt mint az összkor­rnány megállapodását jelentette ki. Én szintén foglalkozom e kérdéssel, és én is azt hiszen), hogy ez ügyek, melyek a mű­vészettel vannak kapcsolatban és ama tárczához közelebb állanak, oda át is tétessenek. De ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy ez iránt határozottan nyilatkozhassam, s főkép hogy hozzájárulhassak Bartók t. képviselő úr határozati javaslatához. Méltóztassék meggon­dolni, hogy e kéedégnek a művészeten kivííl egyéb oldalai is vannak, melyeket előzetes tár­gyalás útján el kell dönteni. Hisz a mi szín­házi viszonyaink nem azonosak és nem is ha­sonlíthatók össze a művelt világ egyéb színügyi viszonyaival. Azt hiszem, ebben mindenki igazat fog nekem adni. Ott vannak a nemzeti színház nagymérvű alapítványai is. Ezeknek kérdését úgy az az osztály, a mely eddig foglalkozott vele, mint a kultuszminisztérium sem érlelte még odáig, hogy ez ügyben határozottan nyilat­kózhatnám. Kérem a t. házat, méltóztassék e kijelentésemet tudomásul venni, s a határozati javaslat első részét ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbról.) A mi a határozati javaslat második részét, az intendánsi állás eltörlését illeti, ezt sem fo­gadhatom el, és pedig .nemcsak általános szem­pontokból, — mert én is osztozom abban, a mit Fenyvessy t. barátom ez állás szükségéről mon­dott, — hanem azért sem, mert már az az indo­kolás, melylyel a t. képviselő úr javaslatát úgy ma, mint tegnap kisérte, s melybe ő is hang­súlyozta, hogy az idén, a milleniumra való te­kintette], nagyobb előkészületekre van szükség, egyenesen kizárja azt, hogy ma, midőn ez ün­nepektől alig két-három hónap választ el ben­nünket, akár rendszer, akár személy változtatást léptessünk életbe. Hisz maga t. képviselőtársam sem mindig így gondolkodott e dologról.Előttem van az az 1895. november 22-én tartott beszéde, melyben nemcsak szükségesnek tartotta,hanem egyenesen sürgette az intendáns kinevezését. Sőt tovább ment és azt mondta, hogy cgak egy mentséget lát, hogy a kinevezés eddig meg nem történt, azt tudniillik, hogy a miniszter nem akarta az intendánst közvetlen a budgettár­gyaíás előtt kinevezni, vagy — a mint ő mondta — (olvassa): »nem találta ezélszerűnek, hogy mindjárt ujoncz intendáns vitessék a parlamenti harez tüzébe*. Ha ez elég ok volt — pedig a mostanihoz hasonló erősebb parlamenti vita színügyi kérdésekben még egy évben sem vívatott — akkor az a szempont, hogy az intendáns vezetése alatt két színház méltóan vegyen részt a milleniutuban, sokkal alaposabb ok arra, hogy most tartózkodjunk a veszélyes expe­rimentácziótól. Én tehát a határozati javaslat e részét sem fogadom el. Hátra van még, hogy Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam beszédére néhány észrevételt tegyek. A képviselő úr azt állította, hogy a budgetnek a színházakra vonatkozó czíme nincs oly részletes indokolással ellátva, mint például a rendőri és közigazgatási egyéb czímek. Azt hiszem, nagy különbség van a kettő között. E tételnél a kiadások legnagyobb része oly magánjogi szerződéseken alapúi, melyeknek itt az indokolásban való nyilvánosságra hozatala sem nem kívánatos, sem nem méltányos s a mely szerződések egyes pontozatainak közlését az il­letők maguk sem tarthatják kívánatosnak. Egyéb­iránt e szerződések is a zárszámadások alkal­mával bizonyos kontrol alá jönnek, de azt hiszem, hogy úgy tűntetni fel a művészi erőknek alku és magánmegáílapodás útján való alkalmazását, mint a hivatalosan alkalmazott, kinevezett, ál­landó tisztviselőket, mégsem lehet, mert az talán mégsem egészen analóg. És e tekintetben tel­jesen helyes és konkrét volt az az eljárás, a melyet, mióta budgetjoggal bírunk, mindig kö­vettünk. (Helyeslés jobbfelöl.) A második, a mit a képviselő úr felszóla­lásában kifogásolnom kell, az azon állítás, hogy az intendáns felelősség nélkül jár el. E tekin­tetben sem osztozhatom véleményében, mert az intendáns teljes felelősséggel jár el, és nemcsak maga felelős, hanem az intendánsért a parla­menti fogalmak szerint a belügyminiszter is felelős, ép úgy, mint bármely más közegéért. De láttuk is ezt, mert nemcsak az intendánsokat, — a mint magát a képviselő úr kifejezte — ütötték, de részint az intendánson át, részint pedig az intendáns mellőzésével, direkte a mi­nisztert is ütötték, kritizálták és kifogásolták. Az intendáns hatásköre pedig szintén nem oly korlátlan, mert állíthatom, hogy akárhány eset volt olyan, midőn nem tartottam indokolt­nak azt, hogy elfogadjam és magamévá tegyem az intendáns előterjesztését, hanem akárhányszor megváltoztattam azt, és felhívtam az intendánst, hogy más irányú javaslatot tegyen. (Helyeslés jőbbfelől.) Viszont van a szerződtetéseknél ig egy

Next

/
Thumbnails
Contents