Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

őá8. országos öles 1896. január 27-én, hétfőn, 1 hogy mindenütt ott, hol a főispán a megyei közigazgatási bizottsággal egyetértó'íeg helyesen teljesítette ezen ellenőrzési kötelességót, a közállapotok javultak és az illető főispán iránt a közszeretet, a közbizalom megnyilvánult. (Igán! Ügy van! a jobbóldalon.) Én nem tagadom senkinek azt a jogát, hogy az intézményt magát, mint olyat támadja; nem tagadom senkinek azt a jogát sem, hogy egyesek helytelen ténykedését támadja; de tagadom bárkinek azon jogosultságát, hogy a főispáni kart a maga egészében, összeségében, egyetemében, a mint itt történt volt, támadhassa, aposztrofálhassa. (Közbeszólások a szélső baloldalon : Nógrádmegye!) Tény az, hogy a főispán felelős a miniszternek, a miniszter pedig felelős a főispán mindazon ténykedéséért, a mit az mint köztisztviselő cselekszik; de nem lehet a miniszter felleős azon ténykedésért, melyet a főispán mint magánember cselekszik. (Zaj a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, t. ház, meg fogom magyarázni. Minden köztisztviselő, és épen úgy a főispán is kell hogy bírjon erkölcsi képesítéssel (Felkiáltások a szélső baloldalon : Kellene bírnia!) ezen közhivatal viselésére. És abban a perczben, a mint annak a miniszternek tudomására fog jutni, hogy az az erkölcsi hiány beáll, vagy ahhoz csak kétség is fér, akkor az ő ténykedéseinek ideje beállott: kötelességét tudni és teljesíteni fogja. T. ház! Ezzel szemben, mikor ezt konstatálom, következik egy másik kötelesség, hogy mindenki, a ki tudomással bir arról, hogy valamely közhivatalnok vagy főispán oly dolgokat követett el akár magánéletében is, melyek erkölcsileg kétessé teszik azt, hogy ő ezen hivatal viselésére hivatott, és lehetővé teszik,, hogy ennek a közhivatalnak tekintélye megrontassák, kötelességének tartsa, hogy minden tétovázás nélkül ezt az illető helyen bejelentse, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hol?) hogy a szükséges intézkedések megtörténhessenek, nehogy a köztisztviselői állás tekintélyének további megrontása, a közigazgatás helyes vezetésének hiányossága bekövetkezzék. De ha ez így van, akkor áll az is, hogy nagyon helytelen lenne, ha bárki engedné az asztal fiókjában bizonyos czélra az adatokat felhalmozódni, és úgy cselekednék, mint egy anarchista, a ki gyűjti a gyúanyr.got, robbantó szereket, hogy bombába helyezve és óraművel ellátva, csak adott alkalommal és viszonyok közt, a hatás kedvéért robbantsa azt fel. Hát, t, ház, én ezek után azon határozati javaslatok közül, a melyek itt beadattak, gróf Csáky Albin mélyen tisztelt képviselőtársamét fogadom el. Még pedig nem azért, mintha én azt hinném, hogy ezen határozati j'avaslat elfogadásával, avagy később bármi viczinális vasúti törvény reformálásával e visszaélések, melyek eddig exisztáltak, már szanálva lennének, hanem elfogadom pusztán és határozottan azért, mert szükségesnek tartom, hogy első alkalommal itt fellendüljön az a közszellem, melyre hivatkoztunk. És kívánom, hogy ennek a közszellemnek midőn kifejezést adunk, ezen első formában egyértelmű legyen a ház, és hogy az a közszellem, melynek kiindulási pontja itt van, kisugározhassák Magyarország összes polgáraira. Midőn tehát gróf Csáky Albin határozati javaslatához örömmel járulok hozzá, egyszersmind kénytelen vagyok egy kis kitéréssel élni és jelezni, hogy én magam soha semmiféle viczinális vasútra vagy más egyébre soha engedélyt nem kértem. Ne méltóztassék gondolni, mintha ezt érdemül akarnám betudni, mert hiszen ez nem érdem. De felhoztam csak azért, mert a mai időben mindenki, a ki erről szól, ki van téve bizonyos gyanúsításoknak, és azt akartam, hogy midőn ehhez hozzászólok, ne csak a gyanú ne férjen hozzám, de részrehajlással se lehessen vádolni. T. ház! Nekem őszintének kell lennem és mérlegelnem, hogy történtek és történhettek visszaélések, szereztetett oly haszon, mely jogos volt, és olyan is, a mely jogtalan volt, de mégis eredményében mi hát a nagyobb, as-e, a mit egyesek vétkeztek, vagy az a haszon-e, a melyet a viczinális vasúri hálózat megalkotásából ez az ország nyert? Nem menti ez az egyéneknek ténykedését, de helyes világlatba helyezi magát a szóban forgó ügyet. Hát nekem igenis az n megggyőződésem, és konstatálom, hogy sem a múltban, sem ma, sem a jövőben nem lesz haladás a nélkül, hogy egy bizonyos nyereség, becsületes nyereség minden vállalkozásnak biztosítíassék. Ettől eltekintve, t. ház, kénytelen vagyok konstatálni azt a tényt, hogy a viczinális vasát-háíózatnak megteremtése megfelel a legtöbb vidék tényleges érdekének, közelebb hozta e vidéket a központhoz, megnyitotta a gazdának a piaczot, és megteremtette tényleg némely vidéken magát az ipart. Hogy közgazdászatilag azt a nyereséget, a mit ez az intézmény tényleg leadott, miként lehetne konstatálni, mily összegre lehetne tenni, abba természetesen nem bocsátkozom. Én elismerem unnak helyességét, hogy a ki közhivatalnok vagy képviselő, annak nem szabad azt a befolyást, melyet mint olyan sserezhet, vagy alkalmazhat, esengő pénzre beváltania. De hát csak ezeknél áll ez? Nem, t. ház, Mondjuk például, hogy ma egy tisztességes ember képviselővé választatván, eljön ide, igen,