Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

114 S47. országos ülés 1896. január 31-án, pénteken. operaszínházak intendánsi állása sem anyagi, sem adminisztratív, sem reprezentatív tekintetekben nem szolgál e színházak előnyére, sőt sok tekintetben harározottan káros, hátrányos; azonkívül az általános kormányzati rendszerben, mely a felelősségen alapszik, autokratikus jellegénél fogva bele nem illik, az intendánsi állás eltörlendő — a mennyiben szükséges — törvényhozásilag, a színházi ügy pedig — a rendészeti kérdések kivételével ~— mielőbb áthelyezendő a belügyi tárczából a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tárczájába, mint kiválóan kulturkérdés.* Van szerencsém határozati javaslatomat a t. ház figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: B. Nopcsa Elek! B. Nopcsa Elek: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Bartók Lajos t. képviselő úr a támadásoknak egész özönét zúdította a fejemre ; most már talán azt hiszi, hogy elázva és félve bocsánatot kérek tőle, hogy nem annyiszor adattam elő én, vagy az igazgatóság az Ő darabjait, mint a hányszor ő azt akarná. (Zaj és mozgás a baloldalon.) T. képviselőház ! Mindenekelőtt bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy Bartók Lajos képviselő úr . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Helley képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. Ugron Zoltán: (Közbeszól.) Elnök: Kérem a képviselő urat, és a többi képviselő urakat, tessék a helyökre menni. (Zaj.) B. Nopcsa Elek; . . . olyanokat mondott, melyek rám semmiképen sem alkalmazhatók. Hiszen első sorban azzal vádolta a nemzeti színházat és az operát, hogy sülyedésnek indulnak, főleg az utóbbi. Mindkét színházról azt állította a t. képviselő úr, hogy művészeti színvonaluk tekintetében elannyira sülyedés állott be, hogy például a nemzeti színházban idegen bohózatokat adnak s ez csakugyan nem emeli a magyar művészet szinvonalat. Hogy mennyire alapos a t. képviselő úr vádja, erre nézve bátor vagyok felsorolni azon darabokat, melyek az idén mint újdonságok előadattak. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) És ha azok közt a t. képviselő úr egy idegen bohózatot talál, akkor kénytelen vagyok neki igazat adni. (Halljuk! Halljuk!) Az első előadott újdonság az »Orvény« volt Bartók Lajostól. Ha nem ért el sikert, arról én nem tehetek. (Derültség a jobboldalon; zaj és ellenmondások. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A darab technikailag és szczenikailag mindenesetre jól volt rendezve, mert Bartók Lajos úr személyesen fejezte ki velem saemben megelégedését. (Halljuk! Halljuk/ a jobboldalon.) Tudniillik azt mondotta, hogy az akkori helyettes-igazgató tökéletesen jól és szépen rendezte a darabot, és ő meg volt elégedve a rendezéssel. (Közbeszólások a jobboldalon: No hát! Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A »Fra Grirolamo«, Somló Sándor darabja, azt hiszem, bohózatszámba nem megy ; a >Kisvárosi nagyságok* Grabányitól, a >Zách-esalád« Abonyitól, »Alkibiádesz« Koróda Páltól, »A holló« Kabos Edétől, és az »Elválhatatlanok« Almási Tihamértól: ezek voltak az 1895-ben előadott eredeti újdonságok. Ezekkel szemben idegen darab négy adatott elő, s úgy hiszem, hogy a mostani igazgatóság ezekkel szemben fényesen bizonyította, hogy érzéke van a szép darabok megválasztására is. Előadattak pedig: Echegaraytól »Ber

r nardo Montilla«, a >Komédiások* Paillerou-tól, a > Pillangó csata« Sudermanntől és végre »A nők barátja< ifj. Dumas Sándortól, a melyek közül, azt hiszem, egy sem megy bohózats2ámba. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon) Kitetszik tehát ebből, hogy mennyire alapos a képviselő úr azon vádja, hogy mi a nemzeti színházban nagyobb mértékben adtunk bohózatokat. Nem. Ellenkezőleg, merem állítani, hogy épen a bohózati műfaj most nagyon leszállított számban fordul elő a műsoron. jTabarin felesége« előadásáért, a mit szintén nekem ró fel a képviselő úr hibául, engem nem érhet vád, mert az igazgató épen az én kérésemre vette le a műsorról és nem adatik többé. Ily váddal tehát ne méltóztassék engem tovább illetni. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház_, legyen nekem szabad ezek után a két színház művészi színvonalának sülyedéséről egy pár szót szólanom. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Én ugyan nem tudom, mennyire ismeri a t. képviselő úr a színházak technikáját, de minthogy ő itt e házban, az ország szine előtt színházakról beszél, felteszem róla, hogy mindenesetre, tudni fogja, hogy három tényező eredményezheti egyik vagy másik színház művészi színvonalának sülyedését. Ezek a tényezők pedig a következők : ha először számottevő, pótolhatlan és nagyobb erők elhagyják a színházat; másodsorban, ha rossz előadások tartatnak a színházban, a mi azáltal idéztetik elő, ha a művészek szerepeiket nem tudják (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Kérem, méltóztassanak egy kis csendben lenni. B. Nopcsa Elek: . . . vagy szczenikailag vagy technikailag a rendezés hibás, hanyag, rossz; harmadszor végre az újdonságok hiányos