Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-547
547. országos Wés 1S96. jwwár 31-én, pénteken. 1Í5 megválasztása. Ez a három főoka lehet egy színháznál annak, hogy a művészeti színvonal sülyed, Legyen szabad már most a két színházra nézve elkülönítve megvizsgálni, hogy mennyire áll a képviselő úr ezen állítása, mert hiaz én már megszoktam mindenféle támadások folytán azt, hogy a mely hibákat az egyik színház igazgatósága elkövet, azt mindjárt generalizálják mind a két színházra. Első sorban a nemzeti színházról van itt szó. A nemzeti színháznál, midőn kormánybiztosi működésemet megkezdtem, nagyon, furcsa állapotokat találtara. Bartók Lajos: Már ez is az elődjét szidja"! B. Nopcsa Elek: Be is fogom bizonyítani, mert olyant nem szoktam állítani, a mit nem tudok bizonyítani. Találtam azt az állapotot, hogy a volt nagyérdemű igazgató, Paulay Ede titkára vezette — de facto — az igazgatást, névleg azonban az a közeg, a ki előttem az intendánsi teendőkkel meg volt bízva, a kit t. képviselőtársam itt védelmébe vett. Az egyiknek megvolt a tekintélye a művészekkel szemben, de az igazgatással nagyon keveset s esak névleg foglalkozott, a másik titkári állásánál fogva nem birt tekintélylyel, de mégis kénytelen volt az igazgatást folytatni, a mi által nagyon kellemetlen, viszás helyzet állott be. Első teendőim közé tartozott tehát* a nemzeti színháznál gróf Festetlen titkár urat helyettes-igazgatónak megtenni. Csak örvendhetek, hogy megtettem, konstatálnom kell, hogy mióta gróf Festetich igazgató, egy számottevő, pótolhatatlan művészi erő sem távozott a nemzeti színházból. Távozott ugyan egy nagyon jeles művésznő, de azért, mert szerepköre egy oly kimagasló művésznő szerepkörével volt azonos, hogy ő maga érezte azt, hogy ama kimagasló művésznő mellett sohasem fog az ő művészete érvényre jutni, s ezért kénytelen volt elhagyni a színházat; ez tehát nem volt pótolhatatlan veszteség a színházra nézve. A mi pedig a rossz előadásokat illeti, úgy meg fog nekem engedni a t. képviselő úr, hogy mióta az új igazgatóság működik, e tekintetben minden el lesz követve. Bartók Lajos: Hiszen nem is az előadások rosszak, a kormányzat rossz! Elnök: Bartók Lajos képviselő urat rendreutasítom. Kun Miklós: Hiszen esak van oka és joga felelni! (Nagy zaj.) Elnök: És Kun Miklós képviselő úr az elnöki kijelentés ellen ne szólaljon fel. (Élénk helyeslés jobbfélől. Zaj.) B. Nopcsa Elek: Az előadásokra nézve pedig határozottan javulás állott be, még pedig annyira, hogy a nagy közönség osztatlanul, még a sajtó nagy része is csaknem egyhangúlag elismerte azt, hogy a rendezés dolgában határozottan előre halad a nemzeti színház nívója, a mit hogy elősegítsek, és a magyar művek szebben, díszesebben való előadását tudjam előmozdítani, hazánkfiát, Kéméndy Jenőt Münchenből szerződtettem ép azon czélból, hogy a magyar daraboknál a korrekt és helyes magyar jelmezeket mutathassuk be, a melyek eddigelé egyáltalán a nemzeti színháznál ép úgy, mint az operánál nem léteztek; azért épen a magyar művészet érdekében tartottam szükségesnek az első percztől fogva működni, mert láttam, hogy ez el volt hanyagolva, és mindamellett a t, képviselő úr épen az ellenkezővel vádol. (Helyeslés jobbfélől.) A harmadik pontra nézve pedig bátor vagyok megemlíteni, hogy csak az idegen darabokra áll az, hogy &% igazgatóság maga eszközli a darabok megválasztását. Az eredeti magyar darabokra nézve az igazgatóság mellett egy drámabíráló bizottság működik, ez teszi az ajánlatot az igazgatónak a darabok elfogadására, illetőleg el nem fogadására. Hát, t. ház, ha az eredeti darabok elfogadásánál hibák történtek, — mert tudomásom szerint az idegen daraboknál, minthogy ezek mind nagy sikerrel adattak, nem járt el hibásan — akkor nem az igazgatóság, még kevésbbé én, ki a művészeti igazgatásba egyáltalán nem szoktam befolyni, hanem első sorban Bartók Lajos képviselő úr a hibás, mert hiszen két ízben Bartók Lajos képviselő urat neveztem ki a drámabíráló bizottság tagjává, és ha ez nem működik jól, az első sorban nem az én hibám, hanem a hiba inkább -ott keresendő, a honnét a támadás jön. (Helyeslés és tetszés jóbbfelől.) De, t. ház, nem is képzelik a képviselő urak, hogy mennyire hántja és bánthatta a képviselő úr, daczára egyes sporadikus dicséreteinek, a nemzeti színház művészeit azon állításával, hogy a művészet hanyatlik. Méltóztassék elhinni, hogy én nem ismerek a világon egy szinházat sem, a melynek személyzete anynyira buzgón és igazán hazafias lelkesüléssel csügg a művészetén, mint a nemzeti színház személyzete; és bocsánatot kérek, de az előbb jelzett állapot sokkal rosszabbra fordult volna, mikor az a kettős igazgatás volt a nemzeti színházban, ha az egyes tagok és általában a művészeti személyzet nem állott volna tökéletesen a helyzet magaslatán. (Helyeslés jobbfélől.) De, t. ház, kénytelen vagyok itt még egy tételt felállítani, mely abból áll, hogy egy színház fejlődésében a művészeti eredmények határozottan karöltve járnak a pénzügyi eredmenyekkel. Igaz, hogy ezzel szemben már hallottam azt az ellenvetést is, hogy akkor alacsonyabb nivón álló egyes intézetek a legi5 >:
