Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-547
\ 1Q 547. orsaágos ülés 1896. január Sí-én, pénteken. energikus tehetségével, a mikor egy Lendvay brilliáns talentumával elragadták az országot és magukkal emelték nemcsak a magas ízlést, a művészi jóérzéket, hanem a drámai nagy szenvedélyekre is igyekeztek a nemzetet megtanítani, hogy legalább a színművészet útján merítsen lelkesedést a múltnak nagy képeiből, (Úgy van! a haloldalon.) hogy mikép lehessen méltó az elődökhöz? (Tetszés balfelöl.) Mi lett volna egy német színpadon, egy weimari kis herczegség udvari szinpadján, egy ilyen Egressyből, egy ilyen Lendvayból, a hol Goethe tanította be a főrangú műkedvelőket, s a hol egy rendkívüli nagy, Európára szóló gazdagságú s termékenységi! csarnokot teremtettek a művészetnek. Németországban akkor tették ezt a műkedvelő társulatok, midőn az szét volt szakadva apró fejedelemségekre, midőn a franczia háború után még csak álmodni sem lehetett, hogy valaha egy nagy egységes állam lesz belőle. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De a nemzet hozzálátott azzal, a mije volt: a művészetnek lángerejével! Ezzel a nemzeti szellemet istápolta, a kultúrát növelve, gazdagítva, kivívták aztán fegyverökkel, politikai eszélyökkel és hatalmukkal azt, hogy most már Európának egyik első államává lehetett. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ezredév nagy alkalma elé a magyar nemzet igazán azzal a szomorú közönynyel megy, azzal a hidegvérű humorral, a melylyel a nagy csapások elé szoktunk menni. Hisz a Sajónál is még akkor is bajuszukat pödörték a táborban a magyarok, midőn már a hídon átkelt a tatár. Ok a tempót megcsinálják s nem hiszik, hogy őket az alatt megkerülik. (Úgy van! balfelöl.) A milleniumra még tett valamit a politikai világ; tett előkészületeket az iparos - osztály, meg lesz, azt hiszem, egyébként a társadalomnak is mimlen lehető hozzájárulása, de nem abban a mértékben, a minőben eztajnagy kegyelet és a politikai eszme követelné tőlünk. Hanem bocsánatot kérek, t. ház, azon testületek, a melyeknek elől kellene menniök a nemzet telkesítésében: a nemzeti színház és az operaház, még csak részletes programmot sem adtak; leszámítva azt, hogy mit nem fognak adni. Nem fogják adni a »Bánk bán«-t, ezt a legkitűnőbb drámánkat azon czikluson, mely az udvar jelenlétében fog a színpadon előadatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért tartja a nemzet a nemzeti színházat ? Miért áldoz reá a nemzet, hogy ha az udvari czukrászok szempontjából (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) nem tudom én minő képtelen vezetésnek tehetetlensége miatt nem vagyunk képesek legalább a művészetek oltárán egy méltó áldozatot mutatni be a magyar nemzeti géniusznak ? (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) És miért kell odáig jutni, daczára annak, hogy egy úgynevezett kormánybiztos áll a szin • házaknak élén, (Derültség a bal- és szélső baloldah.n.) miért kellett oda jutnunk, hogy a mi az úgynevezett intendánsi szellemen kivűl a két színházban uralkodik, az a servilis, idegen és az alanti lasciv bohózati szellem? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen az előbb találkozva egy kitüno műbaráttal künn a folyosón, az a megjegyzés jutott hozzám, hogy miért foglalkozik a képviselőház a művészetekkel ? Ez a sajtóba való s nem a parlament elé; pedig ez a kitűnő férfiú épen vezetője volt a magyar színmű veszetnek. Mintegy félve jöttem tehát be, hogy itt a színházakról beszéljek. (HaVjuk! Halljuk!) Mégis, engedjék meg, hogy itt, a hol Werbőczynek a szelleme kell hogy legyen, beszéljek Pont-Biquet-ről, Válás után-ról, Kis szórakozott-ról s más ilyen idegen bohózatokról, (Halljuk! Halljuk l) melyek az intendáns, vagy az úgynevezett kormánybiztos úr vezetése mellett folytonosan felszínen úszhatnak, úgy, hogy az idegen aljas bohózatokkal szemben meg kell hátrálni a magasabb drámai szempontnak. Ez, t. ház, lealázza az egész társadalom közszellemét, lealjasítja magát a művészetet, megalázza a nemzeti színház tekintélyét és a színészek talentumát. Egy kitűnő színész éveken át készül arra, hogy a Lear királylyal lépjen fel, és annak tépett szalmakoszorújáyal megrendítse a szíveket, és az új régime azt teszi, hogy fellépteti egy bohózatban rézserpenyővel fején, hogy megrázza az idegeinket s zsigereinket, kaczajra és nevetésre ingerelje a bohózati előadással. (Úgy van! balfelöl.) Hiszen a nemzeti színháznak kitűnő művészi erői vannak, él benne öntudatos művészi szellem. Nem áll tehát, mintha képtelen volna arra, hogy akár a magas drámai stílben, akár a modern stilben első legyen, mert megmutatták itt, meg- . mutatták a külföldön, bécsi előadásokkal is, hogy méltókép tudnak versenyezni a burg-színház tagjaival. (Tetszés balfelöl.) Ámde ez a múlt érdeme; a jelennek pedig bűne az, hogy leszállítják a magasról, leveszik a sárba, és a múzsát, a mely égi eredetű, illetlenséggel és disznóságokkal akarják összekötni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy egy olyan kifejezést használt, a mit az illem, a melyet e házban meg kell tartani, meg nem enged. Ezért a kifejezésért tehát rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Bartók Lajos: Azt hiszem, hogy nincs olyan kitűnő esztétikus, bármikép ügyeljen is a stílnek szeplőtlenségére, a kinél ez a -szó, a melyet én alkalmaztam, a kritika és jellemzés szempontjából bizonyos műfajnál elő ne jöhessen
