Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-547
547. országos ülés 1896. január 31»én, pénteken. 109 kenysége mellett remélhető, hogy azon, jelenben még kevesek száma, kik önzetlenül, elismerésre méltólag, a magyar dalmű kultiválására szentelik magukat, szaporodni fog s vállvetve fogják vinni nagynevű Erkelünk örökét a tökéletesedés felé. A nemzeti színház főfeladata, hogy nemzeti tárgyú eredeti darabokat adjon elő. Remélhetőleg tágabb tér nyílik erre a Vígszínház létesűlése által, a mikor a nemzeti szinház a könnyebb fajta darabok átadása folytán, a világszinirodalom jelesebb termékeinek bemutatása mellett, kiváló kötelessége szerint teljes erővel fogja ápolhatni, s kell is, hogy ápolja a komoly múzsa igényeit s a magasb irályú. modern magyar színművészeiét. (Helyeslés a szélsőbalon.) Csak tért és alkalmat kell nyújtani, új darabokban nem lesz hiány, a magyar írók gárdájára máris büszkék lehetünk. Végííl még néhány szót a vidéki színészetről. (Halljuk! Halljuk!) Oly mostohán van az segélyezve, hogy azt. segélyezésnek nem is mondhatni. Több mint 30 társulat, ezret jóval felülmúló előadó taggal működik a magyar kultúra terjesztésén. (Igaz! Úgy van! a szélső halóidálon.) A vidéki szinészet kulturfeladatot teljesít még a magyar vidékeken is, ízlést nemesítve, hazafiúi erényeket hirdetve; ott pedig, hol a lakosság vegyesajkú : valódi missziót teljesít, és pedig nem erőszakosan, de gyönyörködtetve terjesztvén nyelvünket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A vidéki színészetnek a közöny mellett a legnagyobb ellenségei az f orfeumok. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ám ha nagyobb városokban, vagy pláne világvárossá lenni készülő fővárosunkban különböző indokokból megtűretnek is, bár a tingl-tanglok túltengését sehol és semmivel sem lehet igazolni: mennyivel károsabb az vidéken, hol nemcsak erkölcstelenséget hirdetnek és germanizálnak a magyar kultúra rovására, de egyenesen a magyar színészek kezéből veszik ki a kenyeret. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én hiszem, hogy a t. kormány hajlandó lesz a vidéki színészet segélyezésére szánt öszszeget tetemesen felemelni. Ajánlom az elmondottakat a t. kormány figyelmébe. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hévizy János jegyző: Bartók Lajos! Bartók Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A parlament feladata, hogy az államszervezetnek anyagi érdekein kivtíl szellemi szükségletéről is gondoskodjék, (Úgy vanJ balfelöl.) különösen gondoskodjék pedig a művészetnek azon ágáról, a mely politikai nemzetiségi életünkkel oly szoros okozati összefüggésben van. (Úgy van! bal felől.) Ez a színművészet és az "operai zeneköltészet. Örülök, t. ház, hogy végre, olyan hosszas békeviták, olyan hosszas, légtisztító debattok után elérkeztünk az anyakönyvvezetőnek a hivatalába, hogy aztán az új rend értelmében innen a múzsa templomába léphessünk be. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, ez a legalkalmasabb hely arra, ha egy valódi társadalmi békét akarunk kötni- és az erkölcsöknek, a magyar szellemnek megtisztítását akarjuk létrehozni, A művészet az, t. képviselőház, a melynek ez idő szerint, az ezredévnek évfordulóján a legszebb hivatása van, hogy a hősök által a harcz fegyvereivel szerzett nemzetet a kultúrának teljes dicsőségében mutassa be a modern Európa előtt. (Felkiáltások a szélső baloldalon : így kellene!) így kellene lenni, t. ház, de én sajnálom, hogy általában véve a parlamenti kormányok mindeddig csekély figyelemre, csekély előzékenységre méltatták a magyar szinmüvészetet. (Úgy van! a baloldalon.) Hiszen a tárgyalások hosszúra nyúlása következtében a múltkor felállott a t. földmívelésügyi miniszter úr, és kijelentette, hogy a fílloxera pusztít; köröm- és szájfájás fordul elő különböző helyeken, tehát szükséges itt soron kivtíl intézkedni. Ezt megéljenezte a t. ház. Magam is megéljeneztem, de ha ez így van, legalább soron belül tennének valamit, a mikor ideje és helyén van, a magyar színművészeiért. (Tetszés.) Többször hangsúlyoztuk, szóba jött a pénzügyi bizottságban is, azon az ankéten is, a melyet Hieronymi Károly volt belügyminiszter úr hívott össze, hogy szükség van épen az ezredéves ünnepélyek alkalmából egy új nemzeti színháznak a felállítására. Nem lett belőle semmi. Ezt nem lehetett soron kivtíl létrehozni. Erre hiányzott a pénz, pedig a lefolyt tárgyalásokból tudjuk, hogy ha egyéb dolgokra van szükség, akkor van tőke akármennyi Magyarországon. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mostan szégyenszemmel kell kérdeznünk, hogy hol fekszik a nemzeti színház? (Halljuk! Halljuk!) Két vendéglő szállodai helyisége közé vau az beékelve, közelében a milléniumra épülő Folies Caprice-szal, a mely éjjel villanyvilágítás mellett készül. Készen is lesz az májusra, holott a magyar nemzet nem volt képes méltó xij hajlékot állítani azoknak a régi művészeknek és utódaiknak, a kik úttörői, előharezosai voltak a magyar nemzeti szellemnek. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nemcsak külsejénél fogva is az időtől, de szellemében is, igenis meszsze mögötte marad a nemzeti szinház azon régi nagy drámai színészetnek, a mikor egy Egressy az ő nagy szorgalmával, rendkívüli
