Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

102 547. országos ülés 1896. január 31-én, pénteken. bürokratikus terhet képez ép úgy, mint a közönségre nézve, azt hiszem, magának a ezélnak érdekében sem szabad. Azt kérdezem tehát a t. miniszter úrtól első sorban: elérkezettnek látja-e az időt tapasztalatai folytán arra hogy az általa kibocsátott rendeleteket most már oly értelemben revízió alá vegye, hogy az anyakönyvvezetők munkájából minden fölösleges terhet kitörtíijön, és valamit az illető tisztviselők becsületére és hivatalos tisztességére alapítson, nehogy oly mértékben legyen annak az anyakönyvvezetőnek a keze is megkötve ezekkel a rendeletekkel, hogy csak a legteljesebb bizonyítékok alapján legyen módjában egy bizonyos bevezetést megtenni, hanem ismétlem, az illető anyakönyvvezetőnek hivatali állására, esküjére, legjobb meggyőződésére is legyen valami bazirozva és ennek alapján az anyakönyvvezetés eszközölve. Hisz példákra hivatkozhatom, melyeknél fogva egy születési bejegyzés magának az atyának írásosan kifejezett és részletesen leírt, a születésnél jelen volt szülésznő, valamint a születésnél jelen volt más közeg adatai alapján mind nem eszközölhető, ha csak az illető atya maga oda nem megy és a bejegyzést eszközöltetni nem kívánja. Oly nehézkes és bürokratikus ez az eljárás, hogy a revízió szüksége e tekintetben fenforog, és kérdem is a t. miniszter úrtól: czélozza-e ezt és mikor ? A mi már most, t. ház, magAt az anyakönyvvezetést illeti, e tekintetben rendkívül sok érdekes, tanulságos dolgot mondtak el t. képviselőtársaim, és az általuk elmondottakhoz magam is nagymértékben csatlakozom. Két ezél lebegett az anyakönyvek behozatalánál előttünk, tudniillik, hogy a közigazgatás más ágai ne romoljanak meg az anyakönyvek behozatala által, és a mi argumentumaink mind arra irányultak, még azokéi is, a kik nem voltak ellene az anyakönyvi intézménynek, mint én is, hogy a közigazgatás egyéb teendői és ágazatai ne romoljanak meg ama megterheltetés által, mely az anyakönyvvezetés behozatalából származik ; más részről pedig argumentáczióm az volt akkor is, ma is az, hogy azok a költségek, melyek helyesen az illető községek és autonómikus testületekre nem ruházhatók, nagymértékben fognak azokra ruháztatni, és ez által őket illegitim terhekkel fogjuk terhelni. Erre nézve mind a két irányban az a sajnálatraméltó tapasztalatom van, hogy igenis, a közigazgatás határozottan megromlott, és megterheltetett az anyakönyvek behozatala által, és a község autonóm terhei szintén emelkedtek. Ezen irányban tehát aggodalmaink teljesen jogosultak voltak, és ebben az iiáuyban az orvoslást, mint azt a határozati javaslatok czélozzák, a miniszter úrnak mielőbb meg is kell tenni. Én is ahhoz járulok, t. ház, hogy semmi tekintetben nem méltányos, hogy a községek viseljék a dologi és személyi kiadásokat, hanem egyöntetűen az egész országban mindenütt állami terhet kell hogy képezzenek. Hiszen az az eljárás, melyet a t. miniszter úr folytat, határozottan hátrányos, mert némely élelmesebb várost és községet kivesz a miniszter a terhek viselése alól, míg más községet, melyek bizonyos liberális lelkesültségből, vagy az illető főszolgabíró, alispán pressziója alapján magukra vállalták a költségeket, alaptalan teherrel sújt. Az egész országban nem egyöntetű a miniszter úr eljárása, mert némely községnek kedvez, másoknál pedig minden költséget azok vállaira hárít. Már pedig egy nagy állami intézménynél, mint a minő az anyakönyvvezetés, nem helyes, nem egyöntetű, nem egységes elvek S szabályok szerint eljárni. Mondja ki a miniszter úr azt, hogy minden teher, mely ebből származik, mégha a községek által akarja is végeztetni az anyakönyvvezetést, az állam által viselendő. Ez teljesen jogosult kívánság, miután az állam törvényileg ezt biztosította is, A mi maguknak az anyakönyveknek kik által való vezetését illeti, én e tekintetben nem egészen osztozom előttem szólott t. barátaim felfogásában, mert én a községek egy nagy részében nem látom azt czélszerűen elválaszthatónak a községi szervezettől, mivel abban a községben megfelelő közeg csakugyan nincs, és végre nekünk nem czélunk, hogy az anyakönyvek vitelével nagy költségeket okozzunk az országnak, a mi utóvégre is a polgárok megterheltetésével jár, hanem helyes, hogy e teendők a közigazgatás mai fennálló szervei által láttassanak el, Az, hogy a meglevőknél még nagyobb anyakönyvi körzetek alakíttassanak, és az illető községi lakosok még távolabbi helyekre kényszeríttessenek elmenni a bejelentéseket megtenni, az ismét olyasmi, a mi a polgárok érdekében nem áll. Szerintem tehát igen helyes, ha a községek nagy részében magával a közigazgatási szervezettel láttatik el az anyakönyvvezetés is. De azután, t. ház, következik a további teendő: a mennyiben ez munkatöbbletet eredményez, és ennek következtében személyszaporításra, például segédjegyző alkalmazására van szükség, és ezek helyesen beilleszthetők az autonóm szervezetbe, az ebből származó költségtöbbletet viselje az állam, és az állíttassák be az állami költségvetésbe. Teljes mértékben helyeslem tehát azt az elvet, hogy az anyakönyvvezetés a rendes közigazgatási szervek által láttassák el, de a költségeket az állam kell hogy viselje. A községek és városok azon része tekintetében, a hol önálló anyakönyvi hivatal berendezhető, feltétlenül