Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

547. országos ülés 1896. január Sl-én, pénteken. 103 helytelenítem a t. miniszter úr azon eljárását, melyet eddig követett, s melyet, azt hiszem, 8 maga sem tart szerencsésnek. 0 tudniillik akként szervezi ezen önálló anyakönyvi hivatalokat, hogy az illető közigazgatási tisztviselők sorából egyik-másikat erőszakosan kiragad és kényszerít arra, hogy anyakönyvi tisztséget lásson el ugyanazon fizetéssel, melylyel közigazgatási állásában birt. Itt van a főváros is, melyre hivatkozás történt. Bocsánatot kérek, minő joggal mondja a miniszter úr, hogy te közigazgatási tisztviselő, a ki egész életedet a közigazgatás szolgálatának szentelted, jöjj ki onnan, állj be ez anyakönyvi hivatalba s teljesítsd az itteni teendőket talán egész életedben, ha erre hivatást nem is érzesz, és erre ambicziód nem is sarkall? Micsoda módja az állami hivatalok szervezésének az, hogy nem szabad pályázatok által, az arra vállalkozni kívánóknak a személyeivel töltjük be, hanem mintegy kényszert gyakorolunk és így magát az intézményt odiózussá teszszük az által, hogy kiragadnak jegyzőket vagy fogalmazókat az illető közigazgatás szervezetéből, és azokat megteszi a t. miniszter úr anyakönyvvezetőknek és anyakönyvvezető-helyetteseknek '? Perczel Dezső belügyminiszter: A közigazgatási bizottság javaslatára! Holló Lajos: Bocsánatot kérek, nekem az, hogy a közigazgatási bizottság javaslatára történik, nem indok, mert ha a t. miniszter úr leír oda, hogy a közigazgatási bizottság jelöljön ki neki a közigazgatási tisztviselők közül egyéneket, [annak különösen a főispánnak vagy polgármesternek kötelessége ezeket a kijelöléseket megtenni. Itt épen a városoknál láttuk azt, hogy magának a városnak autonómikus szervezete, tudniillik a városi tanács a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy ily módon tisztviselőitől megfosztassák. Csak a főpolgármester úr volt az egyedüli, a ki a t. miniszter úr rendelete szerint kijelölt egyeseket, hogy ezeket tessék átvenni és ezeket tessék anyakönyvvezető helyettesének kijelölni. Mindezt összefoglalva, t. képviselőház, ón a magam részéről a következőket vagyok bátor a t. miniszter úrnak és a t. háznak is becses figyelmébe ajánlani. Először is vegye minél sürgősebben az anyákönyvvezetési rendeleteket átvizsgálás és revízió alá, és (Halljuk!) minden intézkedést tegyen meg, a mi az anyakönyvvezetésnek egyszerűsítésére szolgál, a preczizitásnak és jogi biztonságnak azért kellő megóvása mellett. (Zaj a hal- és ssélsö baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérek csendet, különösen (A baloldalra mutat.) itt ezen az oldalon. Holló Lajos: A második pedig az, hogy azokban a községekben, a hol önálló anyakönyvi hivatalok nem állíthatók, ott föltétlenül ügyelni kell arra, hogy a község meg ne romoljon az erőknek elvonása által, hanem rögtön kellő számú Segédszemélyzet alkalmazandó oda, a mely segédszemélyzet költségeit, úgy az anyakönyvvezetéssel járó mindennemű anyagi költségeket viselje az állam egyöntetűen az egész országban, ne pedig különböző mértékkel mérjünk egyes községeknek és városoknak. A harmadik az, hogy ott, a hol önálló anyakönyvi hivatalok vannak, az állam hirdessen pályázatot, és a szabadon jelentkezőkből töltse be ezen állásokat, ne pedig kényszerítve, a közigazgatás egyes szerveiből ragadjon ki egyes embereket, a kik akaratuk ellenére kényszerítve kénytelenek elfoglalni ezen állásokat. Ezt vagyok bátor ajánlani, egyebekben pedig t. barátaimnak határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én nagyon röviden fogom a t. képviselőház idejét igénybe venni, mert t. szomszédaim, a kik a mellékpadokról felszólaltak, Okolicsányi, Sima, Szacsvay és Holló barátaim körülbelül elmondtak mindent, a mit a tételt illetőleg el lehet mondani. De mégis fel fogok szólalni azért, (Halljuk!) mert parlamentáris szempontból korrektnek tartom, hogy azon nagyérdekű indítványokat illetőleg, a melyeket t. barátaim tettek, ezen padokról is felszólalás történjék, illetve hozzájárulás kijelentessék, (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezen tétel maga a t. képviselőház és azonkívül t. barátaim előadása visszavezetett bennünket a legutóbbi évek eseményeire, azokra a nagy vitákra és küzdelmekre, a melyeknek úgy a parlament, mint az egész ország közvéleményének — mondhatnám — területe, színtere volt. Es, t. képviselőház, ha már most ezekre visszatekintünk, akkor főleg az azóta bekövetkezett események világánál kitalálhatjuk azt, hogy ezek az események a mi felfogásunknak, az ellenzék felfogásának minden tekintetben igazat adtak. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mi, t. képviselőház, az egyházpolitikai javaslatokat és az anyakönyvvezetést nem elvi szempontból támadtuk meg, hanem megtámadtuk igen egyszerűen azért, mert nem tartottuk politikailag opportunusnak, és mert azt találtuk, hogy az ország viszonyai erre megérve nem voltak. Először is azt találtuk, hogy a t. kormánynak későbbi egyházpolitikájában az előbbivel szemben egy bizonyos ellenmondás van. Azután azt találtuk, hogy ezt az anyakönyvvezetést nem lehet beilleszteni a mi közigazgatási szervezetünkbe az egész közigazgatásnak reformálása nélkül. Azt találtuk továbbá,