Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-531
531. országos fllés 1896. ja?iuár 13-án, hétfőn. 9! magának igen gyakran akár országgyűlési tárgyalások alkalmával, akár minisztertanácsok alkalmával székhelyét el kell hagynia. Azt hiszem, hogy a ki admmisztráczióval foglalkozott, mélyen tisztelt ház, be fogja látni, hogy egy helyettesre, különösen ilyen kényesebb hivatalnál, szükség van. De ezen fölterjesztések kezelése és nyilvántartása magában véve meglehetősen elfoglal egy embert, úgy, hogy a többi ügykörre vonatkozólag a miniszteri tanácsosi állás ép olyan szükséges, és meg kell hogy maradjon a tulajdon képeni hivatal vezetés számára. Még egy titkári állás is van ugyan itt projektálva, erre nézve azonban azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ez kölcsön vétetett egy másik minisztériumtól, és tényleg már másfél év óta ott van alkalmazásban. Tehát ennek az állásnak szükségességét, azt hiszem, bizonyítanom nem kell. Azért kérem a t. házat, méltóztassék ezen két személyből álló szaporulatot a határozati javaslat elvetésével költségvetésemben engedélyezni. (Helyeslés jdhbfelöl.) A többi megjegyzésekre, melyeket költségvetésemre vonatkozólag általánosságban méltóztattak a t. képviselő urak a túloldalról előhozni, és a melyeknél fogva budgeternnek egyáltalában való megtagadását hozzák javaslatba, egyszerűen azt vagyok kénytelen kijelenteni, hogy a t. képviselő urak félre méltóztattak érteni. Azoknak részletesebb vitatásába bele nem bocsátkoztam. Azt hiszem, itt a házban a hazafiság nem monopólium. (Helyeslés jobbfelöl. Ntjugtalanság a baloldalon.) Először is különösen azon észrevétel ellen kell kifogást emelnem, mely szerint azt állítottam volna, hogy a liberálizmns tiltja a czímer eltávolítását. Liberalizmust említettem, mert a liberalizmus szülöttje a toleranczia, és én a toleranczia nevében kértem a t. házat, azon hagyományos toleranczia nevében, mely nemzetünknek a lovagiasság hírét szerezte. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: Sághy Gyula képviselő úrnak még zárszava van. Sághy Gyula: T. ház! Én csak igen röviden akarok a zárszó jogával élni, és csak azt jegyzem meg előrebocsátólag, hogy a mi a Pázmándy Dénes t. képviselőtársam által felvetett kérdést illeti, teljesen osztozom azokban, a miket e részben Horánszky Nándor és Beöthy Ákos képviselőtársaim elmondottak. Minthogy pedig a kormánytól erre felvilágosítást nem kaptunk, nagy szükségét látnám annak, ha a kormány nyilatkoznék, hogy ebben a kérdésben általában milyen állást foglal el. Mert egyes miniszternek egyéni nézete nem hivatalos nézet, azt irányadónak tekintenünk nem lehet; nekünk pedig a kormány hivatalos nézetét tudnunk szükséges. (Helyeslés balfelöl.) Ezen megjegyzésem után röviden reflektálnom kell a t. miniszter úrnak és a t. előadó úrnak határozati javaslatomra tett megjegyzéseire. A t. előadó úrral röviden végezhetek. A t. előadó úr ugyanis engem egyszerűen inkonzequencziával vádolt határozati javaslatom megtételével, azt mondván, hogy midőn elismerem ennek a minisztériumnak fontosságát, ugyanakkor attól a személyszaporítást megtagadom. Igenis, én azt mondtam, hogy én magának a minisztériumnak fontosságát elismerem, de ezen minisztérium fontossága nem személyzetének nagyságától függ. Hiszen ez a minisztérium huszonnyolcz év óta a mostaninál sokkal nagyobb hatáskörrel láttatott el az eddigi személyzet által. E tekintetben tehát inkonzequencziával a t. előadó úr engem nem vádolhat, annál kevésbé mert meg sem kísérletté ezt a személyzet-szaporítást tárgyi okokkal indokolni, holott én pedig állításom igazolására tárgyi okokat hoztam fel. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, legyenek csendben. (Halljuk! Halljuk!) Sághy Gyula: A t. miniszter úr legalább megkisérlette tárgyi okokkal indokolni, hogy miért szükséges minisztériumában a személyszaporítás. Én azonban kénytelen vagyok ezen indokolás után is fentartani határozati javaslatomat, még pedig úgy a magam, mint azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van. Az egyetlen tárgyi indok, melyet a miniszter úr felhozott, az a változás, mely tulajdonképen a régi eljárásnak helyreállítása, hogy tudniillik most újabban megint az ő Felsége személye körííli minisztérium útján történnek a felterjesztések. Ámde ezen régi eljárásnak helyreállításával épen nem hárul több munkateher a minisztériumra és nincsen nagyobb hatásköre, mint volt ezelőtt, a mire vonatkozólag azokat, a miket első felszólalásomban ^kifejtettem, a t. miniszter úr nem is czáfolta meg. A hatáskör tehát még most is mindig kisebb, mint volt 1882 előtt, és hogy mennyire kis terjedelmű volt még 1882 előtt is a hatáskör, ezt tudom még abból az időből, midőn a boldogult helyettes államtitkár látta el az ügyeket, a ki napi teendőjét^ mindennap átlag fél óra alatt elvégezhette. Én igen gyakran megfordultam, akkortájt e minisztériumban és tapasztaltam hogy tiz óra előtt még senkisem volt a hivatalban a fogalmazó személyzetből, rendesen tizenegy órakor mentek a hivatalba és fél kettő után már elhagyták azt, épen mert nem volt teendő. Tehát munkával túlhalmozva nem voltak, pedig akkor az ügykör nagyobb volt, mint jelenleg. 13*
