Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-531

90 581. országos ülés 18'. tiszteletteljes kérelemmel járulok a t. kormányhoz, méltóztassék határozottan kijelenteni azt, vájjon ezen egyéni nézetet, melyet b. Jósika nyilvánított, a magáénak val]ja-e, vagy nem. Erre kérek határozott választ. (Szónok leül. Felkiáltások a szélső baloldalon; Halljuk a minisztert! Halljuk a választ!) T. ház! Elnök: Folytatja a képviselő úr? Kun Miklós: Minthogy választ nem kaptam, a t. ház engedelmével folytatom. Az én egyéni nézetem az, t. ház, hogy ha b. Jósika miniszter úr ezen egyéni nézetét a t. kormány magáénak nem vallja, abból, és ezen nyilatkozat ünnepélyes voltából, melyet itt tett, a t. miniszter úrnak a konzequencziákat le kell vonnia. (Helyeslés a szélső balodalon.) Ha pedig a t. minisztérium magáénak vallja a Jósika miniszter úr által nyilvánított nézetet, levonja a nemzet a konzequencziákat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván-e még valaki szólani ? Senkisem kíván. A vitát bezárom. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk a választ! Hát senki sem válaszol? Nagy zaj. Elnök csenget.) Visontai Soma: Hát kérem, halljunk a kétfejű sasról valamit! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem, tessék helyre menni a képviselő úrnak. (Nagy zaj.) Neményi Ambrus előadó: T. ház! (Halljuk ! Halljuk! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Neményi Ambrus előadó: Mint a pénzügyi bizottság előadója, természetesen csak rokonszenvezni tudnék minden oly indítványnyal, mely a költségeknek a leszállítását czélozza, mindamellett meg kell vallanom, t. ház, hogy Sághy Gyula t. képviselő úr indítványát sem méltányolni, sem helyeselni nem tudom, (Hoszsmntartó, nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) mert ezen indítvány teljesen híján van minden következetességnek. Mert, t. ház, az ő Felsége személye körüli minisztériumnak vagy van közjogi missziója, vagy nincs. Ha az a minisztérium csakugyan annyira jelentéktelen, annyira expedítura, mint a hogy a képviselő úr ma állította, akkor helyesen nem azt kellett volna indítványoznia, hogy az előttünk levő tételből 11.000 forint töröltessék, hanem indítványt kellett volna tennie, hogy az 1848-ik évi III. tcz. megváltoztatásával ez az egész minisztérium töröltessék. Ha pedig ennek a minisztériumnak van hivatása, mint a hogy épen ma Ugron Gábor t. képviselő úr igen frappáns példákkal bizonyította, hogy van, akkor azt a költségvetést, melyet a pénzügyi bizottság elfogadott, ^túlságosnak mondani bizonyára nem lehet. Épen I. január 18-én, hétfőn. Ugron Gábor képviselő úr hasonlította össze ma az ő Felsége személye körüli miniszternek helyzetét egy nagykövet helyzetével. Már most méltóztassanak megnézni a közös költségvetést és meg fognak a képviselő urak győződni, hogy rendesen egy nagykövetnek személyi járandóságai is nagyobb összegre rúgnak, mint ennek az egész minisztériumnak a költségvetése. Egy közepes konzulátus szokott ilyen költségvetéssel birni, mint e minisztérium, . . . (Hosszantartó, nagy zaj. Elnök csenget.) a melynek nagy hivatását épen a tisztelt ellenzék szokta minden egyes költségvetési tárgyalás alkalmával hangsúlyozni. Ezek voltak, t. ház, az indokok, a melyeknél fogva a pénzügyi bizottság, alapos megfontolás után, a költségeknek ezen csekély felemeléséhez hozzájárul, és melyeknél fogva én kérem a t. házat, hogy Sághy Gyula képviselő úr indítványának elvetésével a tételt változatlanul megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon : Halljuk a kormányt!) B Jósika Samu ö Felsége személye körüli miniszter: T. ház! {Halljuk! Halljuk.! Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Tessék helyremenni a képviselő uraknak. (Hosszantartó, nagy zaj.) B. Jósika Samu ö Felsége személye körüli miniszter: Engedje meg a t. ház, (Zaj. Halljuk! Halljuk 1) hogy mindenekelőtt Sághy Gyula képviselő úrnak határozati javaslatára tegyek meg egy pár megjegyzést. Azt méltóztatott mondani a t. képviselő úrnak, hogy ő a személyzet szaporítását helyénlevőnek nem találj előhozott indokokból, és főkép azzal indokolja ezt, hogy 1882. óta az ő Felsége személye körüli miniszternek hatásköre nem hogy tágíttatott volna, de épen leszállíttatott. Engedje meg a t. képviseló úr, hogy mindenekelőtt kijelentsem, hogy ebben téved. Már — gondolom — 1890 ben, midőn SzögyényMarich o exczellencziája vette át a minisztériumot, ő szükségét látta annak, hogy a minisztérium hatáskörét terjeszsze, terjeszsze különösen abban az irányban, hogy — a mint azelőtt volt, de fájdalom, tévesen és hibásam megváltoztattatott — a miniszteri fölterjesztések az ő Felsége személye körüli minisztérium útján menjenek a kabinet-irodába. Első dolog volt épen ezt helyreállítani, mert, hogy képviselje az ő Felsége személye körüli minisztérium a magyar minisztériumot Bécsben, úgy a Felség, mint az osztrák kormány mellett, ha az ügyek természetéről és különösen az ügyek mikori felérkezéséről egyáltalán értesülve, tájékoztatva nincs. Ez magában teszi szükségessé épen azt, hogy a szervezetben egy második főnök is helyet leljen, minthogy a miniszternek