Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-531
531. országos ülés 1896. január 13-án, hétfőn. 89 színben feltüntetni, mintha ily indítványok ebben a házban ódium szempontjából tétetnének. Ezen felfogás lanszirozása hasznos lehet azokra, a kik ennek híresztelésére hajlandók, de ez az állítás nem felel meg annak az igazi felfogásnak, mely erre nézve a házban uralkodik. Hisz Magyarországban számos épületen van ez a czímer a nélkül, hogy ezzel szemben bármi animózitás mutatkoznék. Miért? Mert azok a maguk helyén vannak. De ha ezek ellen bizonyos kifogások tétetnek, tétetnek közjogi helyzetünkből kifolyólag azért, mert az ország méltósága, közjogi helyzete és önbecsülése nem engedik, hogy ily állapotok továbbra fentartassanak. Ez a szempont az, mely bennünket vezet, akik t. barátom felszólalásához csatlakozunk és valóban sajnálatos, hogy míg egyik miniszter előbb nyíltan kijelentette, hogy ott a czímer nincs helyén, és alkal milag, midőn az épület javítás alá kerül, el fogja távolíttatni, addig a t. miniszter űr felfogása azt mutatja, hogy a kormányzati szellemben oly nagyfokú visszaesés és hanyatlás történt, melylyel szemben mi az ország közjogi érdekében minden alkalommal tiltakozni kötelességünknek tartjuk. (Helyeslés hálfelől.) Ezeknek kívántam csak hangot adni, ismételvén, hogy mélyen sajnálom, hogy egy miniszteri székből olyan nyilatkozatot hallottam, mint a minőt a t. miniszter úr tett. (Élénk helyeslés balfelől.) Illyés Bálint jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! Azon kijelentések után, melyek ez oldalról az ő Felsége melletti miniszter úr nyilatkozatára tétettek, és a melyekhez én egész lélekkel csatlakozom, csak igen röviden akarok egy-két megjegyzést tenni a t. miniszter úr ezen nyilatkozatára. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt azt, hogy nagyon sajnálom, hogy a t. miniszter úr, mikor a liberalizmus szempontjából véli ott tarthatónak azt a kétfejű sast a magyar állam épületén, azt a megkülönböztetést nem tette, hogy ez csupán csak az ő egyéni liberalizmusa és egyáltalában nem az a liberalizmus, mely alatt politikailag érett elmék bizonyos működési irányzatot szoktak eddig mindig érteni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon nagy nyelvbotlás ez legalább is, mert az a tény, hogy a t. miniszter úr otthagyja azt a czímert, mely ott volt 47-ben, 44-ben és korábban is, egyáltalán nem a liberalizmus ténye, hanem egy elkorhadt, egy igen csúnya konzervativizmusnak ténye. A mely politika azt oda tette, az hagyja azt most is ott. És ha a t. miniszter úr őszintén beszél, akkor a tisztelt kabinet többi tagjai nem beszéltek eddig sohasem őszintén, és ha azok beszéltek KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET őszintén, akkor a t. miniszter úr egyáltalán nem tartja fenn velük a szolidaritást. Egyébiránt be is fejezem felszólalásomat és csak egy kérésem van a t. miniszter úrhoz. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy otthagyja a czímert az épületen, hanem, minthogy az épületen semmiféle írás nincs, fel fogja írni, hogy az a magyar királyi nem tudom micsoda hatóság, vagy minisztérium hivatala. Igen kérem a t. miniszter urat, ezt a felírást hagyja el akkor, ha az a czímer ott marad; mert az a czímer ott most csak sérelme a magyar államnak, de ha a kétfejű sas mellé azt a felírást teszik, hogy az a czímer azt a házat jelzi, mely a magyar állam tulajdona és a magyar állam egyik kormányának székhelye: akkor ez egyúttal gyalázata is lesz a magyar nemzetnek. írjon rá akármit, írja rá, hogy adóhivatal, vagy mértékhitelesítő hivatal, (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.J de azt, hogy az a magyar nemzet kormányának székhelye, és az a székhely a kétfejű sas czímere alatt van, azt oda ne írja a t. miniszter úr, és az ő sajátságos liberalizmusában felírás nélkül hagyja meg még legalább egy darabig azt a ozímert, míg találkozik majd férfiú, ki helyébe jön és a nemzet jogának, érdekének, az ő egyéni és magyar kötelességének eleget tesz és azt a czímert onnan eltávolítja,-'' Ez az, a mit meg akartam jegyezni, de még csak annyit teszek hozzá, hogy akár liberális férfiú a t. miniszter úr, akár nem, liberá'isnak lennie szabad a saját dolgaiban és vagyonában, a saját érzületében és éveiben; de liberálisnak lennie abban az irányban, hogy az ország joga, érdeke és méltósága áldoztassák fel, egy magyar államférfiún;-k, és egyáltalán a közérdek semmiféle megbízottjának lennie nem szabad, mert ez nemcsak nem liberális kezelése az ország érdekeinek, hanem — nem rossz értelemben, nem is személyes sértésként mondom — hanyagságból való elárulása az ország érdekének és jogának. Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Kun Miklós! Kun Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Áz ő Felsége személye körüli magyar királyi miniszter úr előbb elhangzott beszédében (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) a következőket mondotta: (Olvassa) > Bocsánatot kérek, hogy ha tehát a kérdésnek általános fejtegetésébe nem bocsátkozom, hanem csakis egyéni felfogásom jelzésére szorítkozom.« Ezen szavait követőleg azt mondja: »Nekem erre ma is csak az a válaszom, hogy nem szándékozom az ottani jelvényt eltávolítani.* Minthogy a t. miniszter úr határozottan jelezte azt, hogy egyéni nézetet fejezett ki, azon 10
