Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-531

531. orseágos ülés 1896. jannárlS-án, hétfőn. «;l ségek folytán, de inert helyesebb is, hogy ez a belügyminisztériumhoz tartozzék, ez a hatásköre is megszűnt és ma e betegápolási díjak beszedése iránti tárgyalások, értekezések, levelezések stb. mind a belügyminiszter által eszközöltetnek. Ott vannak azután a külföldi útlevelek, melyeket ez a minisztérium kivételesen adott ki ezelőtt is, kivételesen ad ki most is, másként nem is volna helyes, mert hiszen mégis csak a belügyminiszter van hivatva megbírálni azon viszonyokat, melyek alapján az útlevelek kiadhatók és megtagadhatok. Ez irányban tehát ismét nem vált szükségessé a személyszaporítás. Utóbbi időben pénzkölesönök sem oly gyakran vétetnek fel az ország részéről, hogy ez számot tenne. Itt is volt, talán van ma is közvetítő szerepe e minisztériumnak, de csak annyi, hogy két hivatalnoka átvette az illető bank megbizottaitól a pénzt, s azok a csomót fel sem bontva, át sem olvasva, postára adták a magyar kormány ezímére. Ez a teendő ily alkalomkor egy-két órára vette igénybe a két hivatalnokot. Az indokolás a személyszaporítást illetőleg arra hivatkozik, hogy már 1882-ben megindultak a tárgyalások e minisztérium hatáskörének kibővítésére, és ennek folytán szükségessé válhatik ezen személyszaporítás. E tárgyalások eddigi eredménye, mint kifejtettem, épen nem bővítése, hanem inkább szűkítése e minisztérium hatáskörének. Ennek következményekép tehát legalább ez idő szerint a személyzet szaporítása nem lehet szükséges. Nem vagyok tájékozva a tárgyalások mai stádiumáról, lehet, hogy ezéloztatik olyan kibővítés, mely annak idején a személyzet szaporítását indokolhatja; de ma még enuek az eredményét nem látjuk, nem is volna helyes előre felesleges személyszaporításs-d preokkupálni e részben a parlamentnek befolyását annak megbírálására, hogy az esetleg tervezett kibővítés mennyiben felel meg a czélnak, mennyiben helyes és elfogadható. Az is benne van az indokolásban, t. ház, hogy szükséges egy új államtitkári állás szervezése, mert az igen tisztelt miniszter úr sokszor távol lévén, kell, hogy őt valamely magasabb rangú tisztviselő helyettesítse. Én igen méltányolom az ő Felsége személye körüli miniszter feladatának fontosságát, de azt hiszem, azon feladat tulajdonkép inkább Magyarországnak ott Bécsben bizonyos mértékig diplomácziai képviselete, a magyar érdekeknek képviselete, s e ezélból kell, hogy Bécsben ő Felségét mindig a magyar kormány egy tagja a megfelelő informácziókkal ellássa. Ezt a felvilágosítást azonban sohasem adhatja meg helyesen más, mint épen maga az ő Felsége személye körüli miniszter, mert helyesen csak a felelős kormánynak felelős tagja teheti ezt. A mi pedig az említett apró-cseprő dolgoknak expediczióját illeti, no azt egy miniszteri tanácsos, vagy mint a horvát minisztériumban van, egy osztálytanácsos is elvégezheti, a végett nem szükséges egy államtitkári állás szervezése, vagy ha szükséges, akkor felesleges a miniszteri tanácsosi állás. Tehát: vagy az egyik, vagy a másik; vagy államtitkári, vagy miniszteri tanácsosi állás, de a kettő semmiesetre sem szükséges. Azt még érthettem volna, ha ezen indokból a miniszteri tanácsosi állásnak államtitkári állássá való átváltoztatása proponáltatott volna, de megvallom, azok után, a miket kifejtettem, ha előbb sokkal nagyobb hatáskört ellátott egy államtitkár-helyettesi állással felruházott miniszteri tanácsos, — régebben ugyanis volt államtitkár, de mikor ez az állás megürült, mint feleslegeset nem töltötték be többé, — egy osztátytanácsos, két titkár, kik közül az egyik elnöki titkár volt, és egy fogalmazó: most, mikor a hatáskör kisebb, még személyszaporítást proponálni, azt hiszem, az ország pénzügyeivel kissé könnyű elbánás, melylyel szemben az ellenzék kötelességét teljesíti akkor, midőn ezt tárgyilagos bírálat alá veszi, és a maga részéről ilyen felesleges költségszaporításhoz nem járul különösen akkor, mikor az államnak nincs felesleges pénze és a pénzügyek rosszabb helyzetbe jutottak. Annálfogva úgy a magam, mint azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, ezen tételhez a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, és kérem annak elfogadását: (Olvassa.) »Az ő Felsége személye körüli minisztérium költségvetésének előirányzatából egy államtitkári és egy titkári állás szervezésére felvett 11.200 forint törlendő,« (Helyeslés bal felől.) Illyés Bálint jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Az ő Felsége személye korííli miniszternek ügyköre nem nagy, de feladata rendkivííl nagy és magas. 1848-ban az ő Felsége személye körüli minisztériumot azért alkották meg, hogy a magyar államnak és a magyar kormánynak legyen egy állandó képviselője Bécsben, az osztrák állami élet központjában. Az ő Felsége személye körüli miniszter állása nagyon hasonlít egy nagykövetnek állásához, a kit egyik állam a másik államba küld ki, hogy ott minden érdekeit képviselje és képviselvén, ha érdekein sérelem eshetnék, azt a sérelmet részint megelőzze, részint pedig megszüntetni törekedjék. Az ő Felsége személye körüli miniszternek hivatása, azon viszouynál fogva, melybe az 1867-iki kiegyezés következtében Magyarország