Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-531

g4 831. országos ülé* 1896. január 13-án, hétfőn. Ausztriával jutott, sokkal fontosabbá, sokkal jelentőségesebbé vált, mevt a magyar kormánynak igen sok oly ügy felett kell intézkednie, a mely egyértelmű és egyszellemű elintézést kíván az osztrák kormánynyal, továbbá igen sok ügyben oly törvényhozási akeziót kell folytatnia, mely egyező elvek szerint oldandó meg Ausztriával. Magyarországnak Ausztriával való szorosabb kapcsolatba jövetele, mint az az 1848-iki törvények által meg volt alkotva, magával vonta azt, hogy az ő Felsége személye körüli miniszternek feladata sokkal több tárgyra terjed ki, a gondossága pedig sokkal többoldalú kell, hogy legyen, mint a milyennek kellett volna lennie az 1848-iki felfogás szerint. Miután Magyarország és Ausztria az 1867-iki törvények következtében közös alapon kell, hogy ügyeket ellássanak és elintézzenek, azon ellátás és elintézés nem állhat ellentétben a magyar törvényekkel és a magyar közjoggal. Például mindjárt az érmerendszer az egyik kérdés, a mely kérdésben mi egyenlő elveken alapuló törvényhozási intézkedéseket kell hogy tegyünk. Magyarországnak joga van külön kiveretni a maga pénzét; Ausztriának is joga van külön kiveietni a maga pénzét. De általános megbotránkozást okozott, hogy 1867 után az osztrák kormány olyan arany- és ezüstpénzeket veretett ki, a melyeken az osztrák császárnak a czíme Magyarország közjogával és az 1867. évi XII. tcz.-kel lényeges ellenkezésben van. Az ilyen intézkedések, ha megtörténnek, akkor a magyar kormánynak az az éber őre és szeme, a kit az ő Felsége személye körüli miniszter hivatalába odaállított, rögtön reklamáljon és a sérelemnek orvoslását megkívánja. Mert azért, hogy mi az államszövetségnek bizonyos formájánál fogva össze vagyunk Ausztriával kötve, azért jog nincsen adva Ausztriának, hogy olyan, a közjogi állapotoknak meg nem felelő érczpénzeket veressen, a melyekben foglalt czíme az osztrák császárnak Magyarország önállóságát és szuverenitását megtámadja. (Helyeslés a szélsőbalon.) Épen igy van a törvényhozásnak igen sok része, a melyekben az osztrák kormánynak és az osztrák törvényhozásnak teljes autonómiája van, azonban a szomszédossági viszonynál és azon összeköttetésnél fojva, a melyben állunk Ausztriával, kötelessége a mi alkotmányunkat és a törvények által megszabott alkotmányos meghatározásokat respektálni és tiszteletben tar • tani. Az osztrák törvényeket kellene, hogy az ö Felsége személye körüli miniszter, mielőtt még o Felsége elébe, vagy a mikor már ő Felsége elébe jönnek, előleges helybenhagyás végett ismerje; kellene, hogy ismerje és hogy tudomással birjon azokról, és értesülést szerezzen magának a parlamenti körökben azért, hogy oly törvények ne hozassanak, a melyek Ma gyarország szuverenitásával, a Magyarország és Ausztria közötti közjogi viszonynyal ellentétben állanak, és olyan igényeket, gondolatokat és feltevéseket állapítanak meg Ausztriában, mintha Magyarország Ausztriának csak egyik provincziája, egy nagyobbterjedehnű jogokkal felruházott tartománya volna. Az ő Felsége személye körüli miniszternek az lenne a hivatása, hogy az élő magyar közjognak őre és egyszersmind képviselője legyen, és csak megütközéssel kellett, hogy halljam a t. miniszter úrnak azon nyilatkozatát, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) melyet az imént a kétfejű sas tárgyában itt elmondott. A t. miniszter úr — gondolom — nem vonja kétségbe, hogy a kétfejű sas Ausztriának mint császárságnak és államnak képezi czímerét; mert ha kétségbe vonná, kénytelen volnék felolvasni az osztrák alkotmány törvények közül I. Ferdinándnak azon rendeletét és parancsát, a melyben megállapítja Ausztriának a czímerét, a nagyot, középsőt és a kisebbet, s abból meggyőződhetnék mindenki, hogy az a kétfejű sas czímer egyedül Ausztriának czímere. Hogy csak egy pontot olvassak fel, ez következőleg szól: (Olvassa.) »Das mittlere Wappen besteht aus dem kaiserlichen Vogelacller sammt Scepter, Schwert und Keichsapfel, and der über ihm schwebenden Kaiserkrone.« Tehát, hogy Ausztriának czímere, ezt az osztrák törvények világosan bizonyítják. És ha Ausztriának czímere, mit keres az egy magyar állami épületen? [Úgy van! a szélső báloldalon.) Mit keres egy olyan magyar állami épületen, a mely nem egy közös intézmény számára, mint például a hadsereg, a melynek czíme a kétfejű sas, van használat végett átadva, hanem egy specziális magyar intézménynek, az ő Felsége személye körüli minisztériumnak befogadására szolgál? Micsoda sértés ez a magyar közjogon és a magyar nemzet szuverenitásán, hogy ugyanebben az épületben tanácskozik a magyar delegáczió, az a magyar delegáczió, mely a magyar országgyűlésnek küldöttsége, s mint ilyen bizottság, minden második évben ott Ausztriában gyűl össze ! És ez a bizottság, mely a magyar parlamentet képviseli, szintén a kétfejű sasok mögött folytatja tanácskozásait. (Iga%! Úgy van! a seélső baloldalon. Afoegás jobbfelöl.) Hiszen Magyarországnak ezt a kétfejű sast a saját épületein nem is szabad eltűrnie; nem szabad eltűrnie, mert Ausztriának czímerét Magyarország nem használhatja, (Úgy van! a szélső baloldalon.) ugyanannyira, a mennyire a magyar ezímert az osztrákok nem használhatnák, és ha az osztrákok megpróbálnák a magyar ezímert használni, nekünk, s eliő sorban