Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-530
530. országos ülés 1896. január 11-én, szombaton. 7T, van szó, hogy a magyar nemzet kultúrájának egységét miként tudjuk megvédelmezni, hogy az ország helyzetét, mely ezen fajnak megadja a hatalmat és a politikai jogokat a kultúra alapján, ne engedjük megbolygatni: akkor a miniszter úr erre nem válaszol, ezt nem tartja komolyan veendőnek. Ezt elhiszszük, mert érzékkel kell ahhoz birni. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Tudni kell azt, hogy a magyar nemzet kultúrája sokkal kisebb erőt képvisel, mint a mekkora a magyar nemzet feladata és a magyar állam hivatása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar kultúra kultúrája e nemzet egy túlnyomó részének, de nem kultúrája az e hazában lakó népek összes tömegének. Ezért a magyar kultúrára, mely ezt az államot kell hogy fentartsa, erőssé és hatalmassá tegye, sokkal féltékenyebbek kell hogy legyünk minden megcsorbítás ellen, mely őt épen a közintézmények és a törvényhozás rendén érheti, (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) mint bármely nemzet a maga kultúrájára, hol a nemzet egész ereje és az államot fentartó nemzet kultúrája egy és ugyanazt az erőhatalmat fejti ki. A magyar nemzet az által tudja az országot fentartani, hogy a maga kultúrájával a többi itt lakó nemzetiségek és fajok fölé emelkedett; kultúrája hatalmával bírja itt a politikai hatalmat, és ezen kultúrája által nyújtott hatalmát pedig megcsorbítani egy idegen, német kultúrának erőszakolása, a magyar kultúra mellé állítása, a magyar kultúra fölé való tolása által nem lehet hogy eltűrje és megengedje. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért sérelmes az egy évi önkénteseknek azon megfenyítésc, hogy ha kellő németséggel nem tudnak beszélni, a második évet is kell szolgálniok. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Tudom, tagadásba vette a miniszter úr az imént, hogy ennek a német nyelv volna az oka. Hát akkor azt kérdem én, mi az oka annak, hogy a hivatalos kimutatások szerint is, a melyek szerint a közös hadseregben körülbelül 25°/o bukott meg a tiszti vizsgán, a honvédségnél pedig 10°/o, mi teheti a különbséget ? Hiszen tisztán a véletlenség szerint van beosztva, hogy kik jutnak a honvédséghez, és kik jutnak a közös hadsereghez. A különbséget, mely körülbelül 15°/o, a magyar nyelvnek birása és a német nyelvnek birása közötti különbség alkotja, és ha 15°/o-a a vizsgára megjelent ifjaknak nem képes, azért mert tisztán magyar műveltséget nyert, és a magyar kultúra emlőjén nőtt fel, a tiszti vizsgát letenni, és e miatt egy újabb évi szolgálatra van kötelezve, ez büntetés a magyar kultúrára, és büntetés az abban nevelt magyar ifjakra, akkor, midőn az országnak számos része van, a hol a lakosság oly sűrűen és tömötten lakik, hogy a magyar középosztályhoz tartozó ifjak a német nyelvben való jártasságot, még ha akarnák is, nem volnának képesek megszerezni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. miniszter úr, és egészen gúnyosan fordult gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felé, hogy ő nem is képzel katonákat, a kik úgy nyilatkozhattak volna, hogy az egyévi önkénteseknek a második évre való visszatartása nem szükséges. Hiszen hogy mit képzel az igen tisztelt miniszter úr, azt nekünk igen nehéz figyelembe venni és figyelemmel kisérni. Nekünk arra kell ügyelni, hogy a hadsereg szervezésével foglalkozó előkelő képességű férfiak miként gondolkoznak, mit vitatnak, és mi az, a mit ők a szervezetre vonatkozólag előnyösnek tartanak. Ha önök elolvassák a német katonai közlönyt, időről-időre rohamosabb és rohamosabb vita tárgyát képezi az, hogy az általános tényleges szolgálati idő három évről két évre szállíttassák le. Brosürök jelennek meg, • tábornokok vitatkoznak, úgy, hogy a német császárnak magának kellett közbelépnie a hadsereg magasabb tisztei körében mindinkább elhatalmasodó azon felfogással szemben, hogy az általános szolgálati idő 3 évről 2 évi tényleges szolgálatra szállíttassák le. (Közbeszólások.) És teljesen igaza van itt közbeszóló t. barátomnak, hogy a németeknek nem kell megtanulni a német nyelvet, a mint jól mondta Heine, hogy a rómaiak meghódíthatták a világot, mert volt hozzá idejük, s mert nem kellett latinul tanulniok az iskolákban ; épúgy van nálunk is, mert ifjaink az által, hogy a német nyelvet kell tanulniok, más hasznos ismeretek megszerzésében vannak háttérbe szorítva. És nézzük, miben áll Anglia nagy hatalma ? Nem mondom, hogy utánozni kell, de a példa mégis mutat valamit. Angliában 17—18 éves korában minden ifjú önálló pályát kezd, és kezdhet is szerzett ismeretei alapján, mert jól tudja, hogy ha önálló életpályához fogott, a hadseregnél töltendő szolgálati idő őt abból ki nem ragadja és abban meg nem akadályozza. És ha tekintjük, mért van oly nagy keresetképessége az angol társadalomnak, ennek oka abban fekszik, hogy mig nálunk a kontinensen az ifjak 22, 23, 24, 25 éves korukban tudnak az Önálló pálya alkotásához eljutni, addig Angliában az ifjak 18 — 19 éves korukban tudnak önálló pályát kezdeni. Hogy pedig ily későn jutnak ifjaink az önálló pálya alkotásához, ez a mi társadalmunknak egy nagy hátránya, a melyet a mostani viszonyok között elhárítani — minthogy hadsereget tartani okvetetlen szükséges — nem lehet. De másfelől a törvényhozásnak feltétlenül kötelessége, hogy társadalmunknak ezen hátrányát a legkisebb mértékre leszorítsa és ne 10*