Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-530
76 530. országos ülés 1896. január 11-én, szombaton. engedje, hogy nagy szükség nélkül ezen hátrány még inkább fokoztassék. (Helyeslés balfelől.) És most visszatérek okoskodásom rendjére, hogy mikor külföldön, Németországban, ebben a nagy katonai államban folyik a vita a fölött, hogy az általános hadkötelezettség csak két évig tartson, akkor mi lesz az intelligencziának a jutalma és könnyítése a katonai szolgálat tértiéiben, ha meg lesz engedve, hogy azok egy második évig is bentartaösanak ? Nagyon természetes, hogy a mily mértékben terjed az az áramlat, hogy a katonai szolgálati idő két évre leszállítassék, abban a mértékben kell hogy megerősödjék azon felfogás, hogy az intelligencziának azon kedvezmény nyújtandó, hogy egy év alatt a maga katonai szolgálati kötelezettségeinek eleget tegyen. A ki nem viseli jól magát, a ki hibázik, a ki nem teljesíti jól kötelességét, ám legyen mód és alkalom azt büntetésből még egy ideig visszatartani, hogy büntetésképen teljesítse azt a kötelességet, a melyet elvállalnia és teljesíteni a haza érdekében szükséges ; de azt, mintegy általános kényszerítő szabályt fentartani és fenhagyni törvényhozásilag, a min változtatni a törvényhozás hozzájárulása nélkül nem lehet, én ezt megengedhetőnek nem tartom. (Élénh helyeslés a szélső baloldalon.) Mondott a miniszter úr még egy argumentumot. A miniszter úr ugyanis azt válaszolta gr. Apponyi Albert képviselő urnak, hogy ha ő a közös hadsereget akarja, miért akar nemzeti szellemet ? Mit gondol a t. ház ? Azok a kudarezok, a melyeket a csatatereken a múltban Ausztriának el kellett szenvednie, minek voltak köszönhetők? Annak, hogy a hadsereget nem hatotta át egy szellem, nem hatotta át egy érzelem. Mert engedjen meg a t. ház, de a hazának, a nemzetnek fogalmai még mind oly magasztos erkölcsi erőt képeznek, a melyeknek felmutatása, a melyeknek látása és szeme elé varázsolása a harezban álló katonának, a ki életét kell hogy minden pillanatban veszélyeztesse, őt vonzzák, elragadják és a dicsőség felé viszik. Azok a mondva csinált nagyságok, az a mit fegyelemnek, szubordinácziónak neveznek, nem képes fentartani a fegyelmet, nem tudja a hadsereget győzelemre vezényleni. Ha még a támadás és a működés első pillanatában is a fegyelem, és a szubordináczió egy sereget harczképessé tesz is, a mikor bekövetkezik a szerencsétlenség napja, mikor minden egyes embernek sokkal többet kell tennie, mint a mennyi a kötelessége, sokkal többet kell áldozni, mint a mire képes: akkor kell, hogy a hazának képe előtte felmerüljön, akkor hozza meg azon áldozatot, a melyet semmi szabályba beállítani nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon. Mozgás jobbfelől.) Ha nincsen nemzeti szelleme a közős hadseregnek, akkor magyarázatot kérek a t. miniszter úrtól, mit jelent azon napiparancs, a mely Lussinpiceolóban kiadatott, s a mely következőleg szól : (Halljuk! Halljuk!) »Meg vagyok győződve, hogy azt a régi osztrák szellemet, (Mozgás a szélső haloldalon.) a mely a tiszteket és a legénységet mindig eltöltötte, a mely a parancsnokságot rám nézve oly kellemessé tette, a dandár ezután is magasra fogja tartani és ápolni ?« Ha nincsen a magyar szellemnek helye a közös hadsereg magyar részében, akkor kérdem a t. miniszter ártól, miként tudja azt megmagyarázni, hogy ily magas helyről az osztrák szellemnek dicsőítése hangzik el? (Igazi Ügy van! Élénk tetszés a szélső haloldalon.) Ha osztrák szellemnek van helye az osztrák taitományokból toborzott csapatoknál: akkor a magyar nemzeti szellemnek is van helye a magyar csapatokban. (Helyeslés a szélső halóidalon.) Ha pedig áll az, hogy az osztrák szellemnek helye van a közös badsereg körében, még pedig a régi osztrák szellemnek, a nélkül, hogy helye lehetne a magyar nemzeti szellemnek, akkor azt a közös hadsereget össze kell törni, össze kell morzsolni, (Élénk helyeslés a szélső haloldalon. Mozgás jobbról.) mert az a közös hadsereg a nemzet törekvései ellenében oly ideákat és oly eszményeket táplál és követ, a melyeket a királya megkoronáztatása alkalmával már eldobott, s a melyeket fentartani bűn a haza, bűn a nemzet ellen, védelmezni pedig szégyen egy alkotmányos testületben. (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, (Halljuk! Halljuk !) A kérvényi bizottság javaslata bocsátandó szavazásra. Ezzel szemben Ugron Gábor képviselő úr határozati javaslata ellenindítvány. Ha tehát a ház a kérvényi bizottság javaslatát elfogadja : ezen ellenindítvány elesik. Ha ez ellen nincs észrevétel, így fogom feltenni a kérdést. Kérdem a házat: elfogadja-e a kérvényi bizottság javaslatát: igen vagy nem? (Igen! Nem ) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik. Zaj a szélső baloldalon.) A többség a kérvényi bizottság javaslatát elfogadta, s ezzel a határozati javaslat elesett. Következnek az interpellácziók. (Nagy zaj.) Méltóztassanak a képviselő urak csendben lenni, hogy az interpellácziók megtartathassanak. Ki következik ? Molnár Antal jegyző: Bernát Béla! Elnök : Bernát Béla képviselő úr adja elő interpelláczióját. (Halljuk ! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon: Szerdán!)
