Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

74 530. országos ülés 1896. január 11-én, szombaton. jogot formálhasson arra, hogy azonnal tisztté neveztessék ki. Már most az a kérdés: egyáltalán szükséges-e a törvényt fentartani, vagy nem? Ha a törvényt megváltoztatjuk és visszamegyünk arra az álláspontra, melyet elfoglaltunk 1888—89 előtt, mi volna annak a következménye ? Ismét az, hogy azoknak a száma, a kik a tiszti vizsgát leteszik, megint alább szállana, Akkor Magyarország részéről körülbelül 37%, Ausztria részéről pedig körülbelül 45°/

0 volt, holott mostan úgy Magyarország, mint Ausztria részéről azon egyévi önkéntesek száma, a kik a tiszti vizsgát megfelelően letették, 82—83%-ra rug. Ez tehát nagy különbség. Ezen intézkedés által képesek voltunk fedezni a tiszti szükségletet, de mihelyt megszüntetjük ezt az intézkedést, ismét ott leszünk, a hol voltunk, és ismét be fog állani a tiszthiány. De nézzük, vájjon csakugyan nagy sérelem történik-e ? itt van jelentésem, a melyet benyújtottam a t. háznak, a melyből kitűnik, hogy az 1894 — 95. évben összesen 310 egyévi önkéntes lett volna köteles a második évet szolgálni, miután a vizsgán megbuktak. E jelentésből kitűnik, hogy tényleg esük 124 szolgálta a második évei, tehát 160-an, daczára annak, hogy a vizsgán megbuktak, épen a közös hadügyminiszter rendelete alapján, még sem szolgálták a második évet. (Égy hang a szélső baloldalon: Akkor fogadja el a határozati javaslatot!) Nekem az ellen semmi kifogásom nincs, hogy a hadügyminiszter által kiadott rendelet tartalma adandó alkalommal a törvényben kifejezést nyerjen, és a mikor annak idejét elérkezettnek fogjuk látni, hogy a véderő-törvényt illetőleg ily módosítást előterjesszünk, erre is tekintettel leszünk. De miután most senkin a világon igazságtalanság nem történik, (Élénk ellenmondások a szélső baloldalon.) méltóztassék nekem bárkit megnevezni, a kin igazságtalanság történt volna. Várady Károly: A törvényen történik! B. Pejérváry Géza: Ezt gr. Apponyi Albert képviselő úr sokkal szebben megmagyarázta, semmint én képes volnék, és én ezt a magyarázatot elfogadom. Igaz, t. ház, hogy a közös hadseregnél már két év előtt, a honvédségnél pedig most beállott az a pillanat, hogy a tartalékos tiszti helyek be vannak töltve; azonban, a mint azt a t. előadó úr is felemlítette, nagy számban van szükségünk tisztekre a népfölkelés számára, mert szükségből a népfölkeléshez más elemeket osztottunk be, de kívánatos, hogy a mennyire csak lehetséges, jól kioktatott elemeket juttassunk a népfelkelésnek, hogy ott is megfelelő tiszti anyaggal rendelkezzünk. Ez a szükség még korán sincs fedezve. S talán csak akkor lesz, a mikor az 1889 : VI. t. czikk, a mostani véderő-törvény 10 évi eziklusa lejárt. Akkor igenis fedezve lesz a szükséglet, de addig kénytelenek vagyunk más elemekkel segíteni, a mit, a népfölkelési évkönyv tanúsága szerint, tényleg teszünk is. Miután tehát, nézetem szerint, a törvény megváltoztatása nőst sem nem helyes, sem nem czélszerű, sem nem szükséges, azt hiszem, hogy attól el kell tekinteni, s kérem a t. házat, hogy a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfélől.) Ugron Gábor: T. ház! A t. miniszter úr azt mondja, hogy az egyévi önkéntesek második szolgálati évére vonatkozó intézkedésén a törvénynek változtatni nem szükséges. Ha nem szükséges azt megváltoztatni, ha nem merülnek fel indokok, melyek ennek megváltoztatását szükségessé teszik, és melyek ezen kényszerrendszabály alkalmazását feleslegessé teszik : akkor miért adta ki a közös hadügyminiszter azt a rendeletet, melylyel a törvénynek kényszerítő szabályain változtatott, s melylyel szemben mi csak azt kívánjuk, hogy ezen intézkedés, a törvény megváltoztatása, ne rendeleti úton, hanem törvény útján történjék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a t. miniszter úrnak alkotmányos érzéke volna, akkor tudná azt, mennyire fontos, hogy egy meghozott törvény diszpoziczióinak változtatása ne történjék máskép, mint a hogyan az a törvény létrejött, tudniillik a törvényhozás útján. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minél több az a diszkreezionális hatalom, mely a hadseregrészére a véderőtörvényben megadatik, annál gondosabbnak kell lennie a törvényhozásnak, hogy a maga jogát a hadsereggel szemben megvédelmezze. Ex szükséges azért, mert az erőnek mindenütt az a természete, hogy ahhoz hatalmat is kivan magának csatolni, és a fegyverrel felruházott erőnek a természete az, hogy minél több hatalmat magához ragadhasson; az összes alkotmányos intézményeknek pedig az a rendeltetésök, hogy a véderővel is éreztessék, hogy ő az államnak egy organizmusát képezi, mely alá van rendelve a törvények uralmának, és alá van vetve a törvényhozás hatalmának, (tfgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért a törvényhozások a hadsereg kédéseiben mindig sokkal érzékenyebbek és óvatosabbak, mint bármely más kérdésben, mert más kérdésben a visszaélést nem képes az erő is támogatni a hatalmaskodás mellett. A t. miniszter úr azt mondja, hogy a felhozott érvek egy részével nem is foglalkozik, nem is tartoznak reája. Nagyon természetes. Mikor magyar kultúráról van szó, mikor arról