Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

530= országos ülés 1890. január 11-én, szombaton. 73 T. képviselőház! A régi panaszokat hallottuk és mindazon érvelést, melyet már a véderőtörvény tárgyalása alkalmával számtalanszor hallottunk, és a melyeket a többség elfogadhatónak nem tartott. Én azt hiszem, nem tévedek, hogy ha a t. ház türelmét csak annyiban veszem igénybe, hogy azzal foglalkozom, vájjon szükséges-e a 25. §. további fentartása, vagy nem szükséges; a többi, a mit méltóztatott felhozni, az egy bizonyos sujtás, az az ellenzéki sujtás, a mely ellenzéki szempontból helyes, jó; nincs kifogásom ellene, de komolyan foglalkozni vele nem lehet. (Derültség.) Komolyan foglalkozni igenis lehet gr. Apponyi Albert t. képviselő úrnak azon érvelésével, a melyben azt mondja, hogy katonai, társadalmi és nemzeti szempontból ezen intézkedés nem helyes, és hogy azért szükséges megváltoztatni. Hivatkozott a t, képviselő úr arra, hogy több előkelő katonával beszélt, — nem tudom, kik lehetnek azok, — a kik nem helyeselték azt, hogy a tiszti vizsga letételére bizonyos kényszer alatt szorítja a törvény az ifjakat. (Zaj a szélső baloldalon. Haljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Én nem tudom, kikkel méltóztatott érintkezni e részben, hanem én olyan katonát nem is képzelhetek, a ki helyeselné, hogy egy nagymennyiségű katonát kiküldjünk az ellenség elé, megfelelő számú tisztek nélkül. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha az ifjúság ezen, mondjuk, szelíd nyomás nélkül is letette volna a tiszti vizsgát az 1888. és 1889-iki évek előtt, a mostani véderőtörvény megalkotását megelőzőleg, akkor senkinek sem jutott volna eszébe ezt az intézkedést proponálni. De épen, mert a tapasztalat arra tanított, hogy valaminek történni kell arra nézve, hogy az intelligeuczia vegye át a vezetést az ellenség előtt, épen ezért katona nem is képzelhető, a ki az ellenkezőt állíthatná. Tehát a képviselő úr részéről említett katonai szempont nagyon is gyenge lábon áll. A társadalmi szempont az, a tisztelt képviselő úr szerint, hogy a társadalom sújtva van az által, hogy körülbelül 300 fiatal ember, a mint méltóztatott mondani, hogy az én jelentésemben áll, második évi szolgálatra van kárhoztatva. Engedelmet kérek, t. képviselő úr maga is elismeri a hadügyminiszter úr részéről történt intézkedés helyességét, hogy a törvény érdességét azon rendelettel enyhíteni kívánja. Miután tehát a rendelet értelmében az, a ki jó magaviseletet tanúsít, a ki törekvést tanúsít, de nem képes még sem a tiszti vizsgát letenni, szabadságolva lesz, (Egy hang bálfelöl: Leheti) lesz, nem »leket«, hanem »lesz«, mert az eljárás is meg van állapítva, a mint azt Nánásy KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII. KÖTET. t. képviselő úr igen helyesen felhozta; meg van állapítva, miképen járjanak el a bizottságok az egyesek megítélésében; tehát nem lehet, hanem lesz szabadságolva. Ha tehát a törvény súlya csak azokat siijtja, kik ros^z vagy meg nem felelő magaviselet, vagy közönyösség miatt tartatnak vissza, azt hiszem, a társadalom ezáltal bizony nincsen sújtva. Tehát e második szempont sem áll. A mi pedig a nemzeti szempontot illeti, ha ezt ott hangsúlyozták volna, (A szélsőbal felé mutat.) ezt inkább indokoltnak találtam volna, mert ezek az urak a közös hadsereget perhorreszkáljáic. {Zaj a szélsőbalon.) Ugron Zoltán : A közös hadsereg szellemét mi épen úgy perhorre^zkájjuk! (Zaj.) B. Fejérváry Géza : Én Ugron Zoltán képviselő úr szellemével nem szoktam foglalkozni, ennélfogva, azt hiszem, jó lesz, ha folytatjuk. (Derültség.) Ha tehát ezek az urak ezt az álláspontot foglalják el, ezt természetesnek, kouzequensnek találom. Hanem ha gr. Apponyi Albert képviselő úr, a ki a közös hadsereg szervezését és létezését szükségesnek találja, nemzeti szellemet akar bevinni egy közös testületbe, akkor, azt hiszem, ennek nem volna jó vége, mert ha mi magyar szellemet viszünk be abba a hadseregbe, akkor mások mis szellemet is igyekeznének oda behozni, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon) Elnök (Csenget.) Csendet kérek! B. Fejérváry Géza: Tehát a hadseregbe kizáróag magyar szellemet bevezetni nem lehet, hanem a kötelességérzet szellemét kell ápolni. Igenis, ez alapon haladhatunk. (Folytonos zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk!) Nagyon szépen elmondták Apponyi és Ugron képviselő urak, mily nagy sérelem esik azokon, a kiket, bár letették a tiszti vizsgát, még sem neveztek ki tisztté. E kérdés már a védtörvény tárgyalása alkalmával talán három hétig is, tehát elég világosan 'és részletesen vitattatott, s már akkor is említettem, hogy sehol sincs megírva, hogy a ki a tiszti vizsgát leteszi, követelheti is azonnal tisztté való kinevezését. Igenis, követelheti, ha szükség van tisztre, de a míg nincs, nem követelheti. Itt a törvény szövege: (Olvassa.) »Azon egyévi önkéntesek, a kik a tényleges szolgálati év eltelte után a vizsgát sikerrel leteszik és a tiszti rendfokozat elnyeréséhez megkívántató egyéb körülményeknek is megfelelnek, a hadszervezet szerinti szükséglet mérvéhez képest tartalékos tisztekké, ha pedig ezen szükséglet már fedezve van, hadapródokká neveztetnek kí.« Én tehát abszolúte meg nem engedhetem, hogy valaki azért, mert a tiszti vizsgát letette, 10