Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-530
72 58©. országos ülés 1886. január 11-én, szombaton. a hadapródi állományba helyezik. A törvénynek egy ilyen, kivételesnek szándékolt intézkedése ha általánossá "válik, magában mutatja, hogy szervezeti szempontból is ez a törvény egy egészségtelen, egy helytelen intézkedést tartalmaz. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) De, t. ház, bevált a társadalmi szempont is, melyet ezzel ;iz intézkedéssel szemben hangsúlyoztunk. Igaz, hogy a kényszer, a második évtől való félelem, és talán épen ezen második szolgálati év kegyetlensége folytán előállott némi jóakarat a vizsgáló bizottságok részéről, a mely jóakarat talán egyes esetekben még a raegengedhetőségnek határán is túlment, azt idézte elő, hogy az előbbihez képest aránylag az ifjaknak nem nagy perczentje az, mely a tiszti vizsgánál megbukik, sokkal nagyobb azok száma, a kik azt sikeresen leteszik. Igen, de ez a nem nagy százalék magában véve még igen tekintélyes számot képvisel. A honvédelmi miniszter úr részéről előterjesztett utolsó jelentések értelmében az 1894— 95. évben a hadseregnél a vizsgára jelentkezett 1215 magyar állampolgár közt mégis 284 volt, a ki a vizsgálaton megbukott, és a honvédségnél 224 közül 24 bukott meg. Tehát ezt összeszámítva, egy évben több mint 300 intelligens magyar ifjú, és ezek közt sok olyan, a kinek családja nagynehezen várja, hogy ő keresetet nyújtó intellektuális pályára léphessen, mondom, több mint 300 magyar ifjú veit ennek a törvénynek intézkedése által kitéve annak, hogy a kenyérkeresetet nyújtó, a jövőjét biztosító pályára egy évvel később léphetett, legnagyobbrészt a középosztályhoz tartozó, ehhez az úgyis sújtott, ehhez az úgyis nehéz viszonyokkal küzdő, úgy falusi, mint városi középosztályhoz tartozó ifjak, és ezáltal ezeknek egész családjai lettek ezen kegyetlen intézkedésnek, és ezen kegyetlen intézkedés következményeinek kitéve. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most, a tapasztalások azt mutatják, hogy a tiszti anyagban már túltermelés van, hogy nem tudnak vele mit csinálni, hogy tehát a ratio legis, ha valaha volt, megszűnt. Akkor lehet-e ilyen intézkedést fentartani, lehet-e továbbra is a középosztályt egy ilyen katonailag nem igazolható tehertöbblet viselésének kitenni? Azt hiszem, társadalmi szempontból is e kérdésre csak egy felelet lehet, az, hogy e törvény megváltoztatásának ideje elérkezett. Sohasem kellett volna meghozni, de mikor azon érvek ma már a gyakorlat által meg vannak czáfolva, a melyekből meghozatott, a megváltoztatásnak ideje elérkezett. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, az a nemzeti szempont, melyet e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával hangsúlyoztunk, az a nemzeti szempont is, illetőleg annak sérelme a gyakorlatban bebizonyult nem egy esetben. A kimutatás nem részletezi azt, hogy minő indokok alapján buktatták meg a vizsgánál sikeresen el nem járt ifjakat; de tudjuk mindnyájan, hogy sok esetben a német nyelvnek nem kellő tudása volt az ok, a mely miatt a vizsgát sikeresen le nem tették. Már most, t. ház, álljunk meg ennél a gondolatnál egy pillan atra. (Halljuk!) Még előbb is, mielőtt a 25. §. törvénynyé vált, mikor csak arról volt szó, hogy az illető elnyeri-e a tiszti kardbojtot vagy nem, még akkor is az volt az én álláspontom, hogy helytelen az olyan állapot, midőn az államnak bármely intézménye valamely rangfokozatnak elérését, mely kulturális fokhoz van kötve, más, mint a nemzeti kultúra fokához nem köti. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már akkor is azt az álláspontot képviseltem mindig, hogy ez súlyos, hogy ez a nemzeti önérzetnek emelésére nem alkalmas állapot. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ha a körülmények kényszere, az intézmények természete folytán ezt a konzequencziát el kellett tűrnünk, egyenesen tűrhetetlen az az állapot, midőn valaki az ő kultúrájának kizáró lagos nemzeti volta miatt nemcsak oly előnyöktől esik el, a melyeket egy más kultúrának neveltje elérhet, hanem egyenesen büntetéssel sújtatik, egyenesen oly következményekkel lakol, a melyek az ő és egész családja anyagi sorsát érintik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mely nemzet ezt eltűri, az a nemzet a maga kultúráját kellőképen meg nem becsüli, és mikor már ki van mutatva az, hogy az ilyen intézmény szervezeti szempontból helytelen, katonai szempontból szükségtelen, akkor egyenesen megalázó a helyzetnek eltűrése, valóságos meghajlás egy, a nemzet elé állított Gesslerkalap előtt. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én ezen okoknál fogva, a melyek ma nagyobb erővel jelentkeznek, mint jelentkeztek a véderőj avaslat tárgyalása alkalmával, csatlakozom Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Kiván-e még valaki szólni? Ha senki sem kivan, akkor a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza ho a védelmi miniszter: T. ház! Azt hiszem, nagyon jól fognak azok emlékezni, a kik a véderővita alkalmával a háznak velem együtt tagjai voltak, de azok is, a kik csak későbben lettek képviselővé választva, hogy ezen kérdés nem először fordul meg a képviselőházban. (Zaj a szélső baloldalon.)
