Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

530. országos ülés 1896. jannár 11-rin, szombaton. Qq katonaságnál. A törvényhatóságok mozgalma folytán a közös hadügyminiszter 1895. május havában 2275. szám alatt egy körrendeletet bocsátott ki, melynélfogva bizonyos esetekben kivételes szabadságolás kedvezménye biztosíttatik azon egyévi önkénteseknek, kik a tiszti vizsgát le nem tették, de az év folyama alatt különös jó magaviseletet, kiváló szorgalmat és a szolgálat iránt érdeklődést mutatnak. E kedvezméuy megadása a vizsgálóbizottságokra bizatik, melyek az iskolaparancsnok jelentését veszik alapúi, miben pedig benne kell foglaltatnia az illető önkéntes magaviseletét, szorgalmát és érdeklődését feltüntető dokumentumoknak.továbbá a conduite-lisztának és a büntetési jegyzéknek. Kétségtelen, liogy ezzel a rendelettel a 25. §. ügye ríj stádiumba lépett, de nem abba, a melyet a t. előadó úr azzal kivan honorálni, hogy most a kérvényeket egyszerűen irattárba tegyük ; hanem az új stádium az, hogy maga a közös hadügyminiszter kénytelen beismerni, hogy a 25. §. intézkedése be nem vált, és eredeti merevségében a', tovább fenn nem tartható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De szó fér ehhez a rendelethez a mi szempontunkból azért is, mert a hol ily rendkívüli megterhelésről van szó, mint a minő a második szolgálati év, ott nem rendeletekre, hanem intézményes biztosítékokra van szükség, és mi ezt sürgetjük. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De szó fér a rendelethez közjogi szempontból is, mert az 1791 : XII. tcz. világosan rendeli, hogy Magyarországot pátensekkel kormányozni nem lehet. Pátensek kibocsátása oly esetekre tartatik fenn, midőn törvényekkel megegyező intézkedések kellő hatálylyal csakis ily módon eszközölhetők. Tudom, hogy erre a t. miniszter úr azt fogja válaszolni, hogy vannak törvényt pótló intézkedések, rendeletek és vannak esetek, a mikor egyenesen szükséges, hogy rendelet útján történjék valamely intézkedés. Erre lehet szükség oly esetekben és oly viszonyokra vonatkozólag, melyekben a törvényhozás még nem intézkedett, vagy ha intézkedett is, akkor oly esetekben, midőn a törvény és a való élet közt hiány * mutatkoznék — e hiánynak, e hézagnak a betöltésére. De ezen két eset közül egyik sem áll a 25. §-ra, mert a törvényhozás nagyon is kifejezetten kivánt intézkedni, mikor 1889-ben hosszú és beható vita alapján alkotta meg az önkéntesekre vonatkozó intézkedést; és azért ha a 25. §. nem vált be, vagy nem jó, fenn nem tartható s akkor méltóztassék a törvényhozás elé janiim a megfelelő javaslattal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi nem nyugodhatunk meg abban, hogy a közös hadügyminiszter, vagy bármiféle vizsgálóbizottság itt kivételes intézkedéseket statuáljon rendeleti úton; és azután nem nyugodhatunk meg abban sem, hogy a közös hadügyminiszter ma kibocsát egy

1 rendeletet és holnapután esetleg ismét visszaveszi. Ha szükség van változtatásra, méltóztassék a törvényhozás elé járulni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezenkívül, t. ház, gyakorlati szempontok is ellene szólnak ezen rendeletnek, mert a rendelet következtében az önkéntes teljesen ki van szolgáltatva az iskolaparancsnok önkényének, rokon- vagy ellenszenvének, mert a vizsgálóbizottság, a mely e rendelet értelmében az ifjúnak úgyszólván egész jövője felett dönt, csak egyszer látja őt, a vizsga alkalmával, s azért a parancsnok jelentését veszi irányadóul. így tehát végeredményben maga a parancsnok dönt; pedig az iskolaparancsnokok — tisztelet a kivételnek — a legtöbb esetben nem oly férfiak, a kikre ily nagyfontosságú dolgot jó lélekkel bízni lehetne, mert iskolaparancsnokul — ez a divat — azokat alkalmazzák, a kiket a csapatszolgálatuál nélkülözhetnek, s azzal, hogy az illetők bírnak-e olyan temperamentummal, a mely nélkül tanítani nem lehet, és birnak-e azzal a képességgel, hogy az ifjúságot jól neveljék, törődni nem igen érnek rá a katonai körök. Márpedig ez a parancsnok adja meg az önkéntesnek, a mostani rendszer szerint, az első kiképzést, továbbá ő készíti elő az altiszti vizsgára, az ő jelentésével megy ki a századhoz, hol a századparancsnok az önkénteseket nem tartja egyébnek, mint felesleges nyűgnek, mert Ö* a századért felelős, és nem az öükéntesekért. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Most is fülemben cseng az, a mivel a mi kapitányunk fogadott bennünket, mikor a századhoz kimentünk, ajánlván az altiszteknek, hogy ezekre az urakra különösen kell vigyázni, mert ezekből mind 48-asok lesznek. (Derültség a szélső baloldalon.) További indoka annak, hogy a 25. §. fenn ne tartassák, — a szolgálati nyelv. Már a 25. §. megalkotásánál érezte a képviselőház azt, mily méltánytalan terhet ró ezzel a magyar ifjúságra, és önök, a többség is igyekeztek ezt az álláspontot könnyíteni a G-aján-féle határozati javaslattal, és ezen határozati javaslatban foglalt intézkedések később a tiszti vizsgálathoz kiadott utasításba be is lettek véve. A fő baj csak az, hogy a Gajári-féle határozati javaslat egyedül a tiszti vizsgát veszi irányadóul, s egyedül arra fekteti a súlyt; pedig a nyelvi nehézség nem a tiszti vizsgánál jelentkezik először, ott várja az önkéntest a kaszárnyakapuban, belépésénél, s végig kíséri árnyként az egész esztendőn át mindaddig, míg kedvét és ambiczióját el nem vessti. 9*