Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

gQ 530. országos ülés 189f>. január 11-én, szombaton. már régebben, és meg vagyok győződve, hogy akárminő biztosítékot nyerne kijelentésekben a t. képviselő úr és pártja a rendelkezési alap hovafordítása iránt, addig, mig ellenzéket képeznek, — a mi igen természetes dolog, — ezen biztosítékok őket aligha birnák arra, hogy ép a rendelkezési alapot megszavazzák. A feleletet erre a t. képviselő úr Horánszky Nándor iménti, minden tekintetben korrekt felszólalásában találja, a ki kifejtette, hogy a rendelkezési alap megszavazásának kétféle természete van. Az egyik az állam egy állandó, mindenkoron előforduló szükségletének megszavazása; ezzel azonban ellenzéki részről természetesen szemben áll a bizalmi kérdés, mely itt különösen, minthogy ez alap tekintetében részletes számadások és felelősségre vonás eszközlése nem lehető, per eminenter politikai szempontból fenforog. Én tehát igen természetesnek találom, hogyha a t. ellenzék a rendelkezési alap tételét el nem fogadja, és époly természetesnek fogja találni, azt hiszem, a t. ellenzék szempontjából mindenki, hogy a kormánypárt mindenkor, még külön indokolás szüksége nélkül is elfogadta a rendelkezési alap tételét. (Belyeslés jobbfelöl.) Ez egy oly tétel, mely mindenkor egy általánosan bevallott, elismert állami szükségnek felel meg, de egy oly tétel egyszersmind, melynek meg szavazása involválja azon bizalmat, melylyel a kormánypárt helyzeténél fogva is, de különben is vezetője, a parlamentáris minisztérium iránt mindenkor viseltetik, és a melyet megtagadni ez alkalommal legkevésbbé volna indokolt. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezzel, t ház, be is fejezhetném felszólalásomat, ha a t. képviselő úr jónak nem látta volna ez alkalommal összekapcsolni egy kirohanással a közös külügyminisztérium magaviselete és szerepe tekintetében hazánk jogai védelmére vonatkozólag. Erre nézve csak azt vagyok bátor a t. képviselő úrnak megjegyezni, hogy a diplomáczia tekintetében kétségtelenül azon közel 28 év óta, a mióta, 1867 óta alkotmányosan kezeltetnek a külügyek is, számos panasz merült fel, és ezen panaszok jogosultságát részben elismerte mindenki, törekedett mindenki a külügyminisztereken kezdve, azokat orvosolni, törekedtek mindig a diplomáeziai szolgálatban is azon jogos igényeket kielégíteni, a melyekre hazánk és államunk polgárai mindenkor követelményt formálhattak. Hogy ezt teljességgel a diplomáeziai szolgálatban azon mértékben még talán elérni nem sikerűit, hogy a diplomáeziai szolgálatban azon kivánatos ideál eléressék, hogy annak minden tagja a magyar állam nyelvét is oly mértékben bírja, mint más nyelveket, és hogy képes legyen az itteni érdekeket is a helyzet ismeretének azon teljességében érvényesíteni és védelmezni, a mely minden esetre ezen érdekek teljes világításba helyezésére és megvédésére kivánatos, ezt •— talán mindenki be fogja ismerni — még eddig teljes mértékben el nem lehetett érni, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk/) Hanem kettőt konstatálhatunk. Először konstatálnunk kell, hogy a diplomácziában a magyar elem is örvendetesen tért hódított, és hogy annak senki akadályt nem gördített elébe, ellenkezőleg, hogy a külügyminisztérium részéről is találjuk azt a törekvést, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy Magyarország részéről is azon tehetségek, a kik e pályára törekednek, ott kellő helyüket, kellő érvényesülésüket elérjék; (Helyeslés a jobboldalon.) másodszor hogy tekintet nélkül arra, hogy magyar honpolgárok, vagy hogy a monarchia másik államának polgárai a diplomáczia képviselőiben, ma már, gondolom, kivétel nélkííí mindnyájukban el van terjedve azon meggyőződés, hogy a monarchia érdekeit épúgy védik és érvényesítik és a monarchia érdekéből épúgy kötelességük minden magyar állampolgárnak érdekeit és Magyarország általános érdekeit megvédeni, mint a monarchia másik államának érdekeit. (Helyeslés a jobboldalon.) E tekintetben semmi különbség a monarchia két állama közt tényleg a diplomáczia kezelésében nem érvényesül, (Egy hang a szélső baloldalon: Hát a zászlók és czíntírek ! Zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) és okunk van arra, hogy általában és nagyjában, — mert egyes panaszok minden országban és mindenütt fenn fognak forogni, és azok orvoslását esetről-esetre, ha előfordulnak, külön kell sürgetni, — de általában és nagyjában okunk van megelégedni diplomáeziai képviseletünk sikerével és összességével, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és azon Szándékról meg lehetünk győződve, hogy minden tekintetben a monarchiának és Magyarországnak érdekeit kívánja és követeli előmozdítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Másrészről csodálkozom egy kissé ezen támadás hevességén a jelen alkalommal. Hiszen emlékszem, még nem oly hosszú ideje, hogy az igen tisztelt képviselő úrnak kollegája voltam a delegáczió ülésezései alkalmával, és emlékszem arra, hogy ottan minő valóban p.rlamentáris, és valóban a teljes elismerés hangját kifejező módon fejezte ki a maga érzelmeit úgy a katonai, valamint a diplomáeziai vezetőséggel, úgy a külügyminiszterrel, valamint a hadügyminiszterrel szemben, (Ellenmondások a sisélsö baloldalon.) s akkor a mi részünkről is a legnagyobb elismerés illette a képviselő urat azon rendkívüli mérsékletért, a melynek tanújelét adta. (Mozgás a sxélsö baloldalon. Halljuk!