Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

530. országos ülés 1890. jniraár 11-éin szombaton. 59 vényben, melyek hatása mellett a kormány elkövethet botlásokat, elkövethet téves és hibás lépéseket, de azokat nemzetiségi, vallás- és felekezeti különbség nélkül követi el saját természetéből, nem pedig Magyarország törvényhozásából kifolyólag. (Igaz! Úgy van! a szélső hal oldalon.) T. ház! Külföldön Magyarországot védelmezni a folytonos ostromlások és támadásokkal szemben magyar kormánynak nemes feladata, de kötelessége is kell, hogy legyen. Kötelessége volna az már a külügyi kormányzatnak magának, mert a külügyminiszter, ha megtámadják Ausztriát és azon hivatalos organizácziót, melyet Ausztria legsajátosabban magáénak ismer, akkor az ő közegei, a konzulok és követek azonnal sorompóba szállanak, rögtön megírják és közzéteszik nyilatkozataikat az osztrák intézmények védelmére. De a magyar intézmények, törvények és igazságszolgáltatás védelmezésére senkisem emeli fel szavát. És miért ? Mert azok a külügyi képviselők teljesen osztrák nevelésben részesültek és az osztrák légkörben nemcsak, hogy ők nem védelmezik meg a magyar állam törvényeit, alkotmányát és intézményeit, de maguk már nevelésük rendjén mindezen intézményekkel szemben ellenséges, kicsinylő, lenéző világnézletet szívtak magukba, melynek következtében legkevésbbé sem éreznek hajlamot védelmezni azon intézményeket, melyekről annyi rosszat tanultak Bécsben. Ezért ennek a nemzetnek, ha a közösügyek egyikét képezi a külügyek rendén való védelmezése az állami élet és fentartásnak, kellene arról is gondoskodnia, hogy azok a diplomacziai nevelőintézetek akként legyenek berendezve, hogy azokban ne ellenséges szellemet tanuljanak Magyarország ellen, hanem tanulják meg ismerni a magyar törvényeket, mert nem is ismerik a magyar intézményeket, mezeket meg kellene védelmezniük, nem tudnak a magyar közjog álláspontjára helyezkedni, mert nem ismerik azt. Felneveltetnek a keleti akadémiában, miként? A világ minden nyelvére megtanítják az Ausztria-Magyarország külképviseletére hivatottakat, de a magyar uyelv ismeretére és gyakorlatára nem. Tudnak minden nyelvet, mely a diplomácziai szolgálatban szükséges lehet, de a magyart nem. Merítik jogi ismereteiket az osztrák törvényekből, azokból az osztrák törvényekből, melyek például a közösügyek elintézéséről szólva Magyarországot Reichshälftenek a delegáczió együttes ülését, Plenarsessiónak nevezik, mind oly fogalmak, melyek az egységes államra vonatkoznak. És ugyanaz a külképviselet, mely kellene, hogy Magyarország önállóságát a dualizmust és paritást megvédelmezze, ha meg van támadva, ezt nem érzi, mert egészen idegen és ellenkező természetű törvényekből szívta a maga jogi, politikai neveltetését. A történelem szempontjából is mindazon tényeket, melyekkel a múlt rendjén minket nemzetiségi izgatók a külföld előtt be szoktak vádolni, melyeket pedig büszkeségünknek, szenvedésünk régi emlékének, a hősi küzdelmek jövendő zálogának tartunk, ők hitvány lázadásnak, zendülésnek, a törvény és állami rend ellen való felkelésnek bélyegzik. És mikor a külföldön a nemzetiségi izgatók ily irányban és szellemben a magyar nemzetet, mint egy állami rendet fenn nem tartó, azt felforgató fajt és gyülevész népet tüntetik fel, akkor nincs tollúkon és ajkukon védelmező szó a magyar nemzet részére. Azért szükséges, hogy legyen a magyar miniszterelnök hatalmában egy rendelkezési alap, melylyel teljesíti azt a hivatást, a melyet elmulasztanak a közösügyi kormány közegei. Ámde nyújtson a kormány az iránt teljes biztosítékot, hogy as tisztán csak magas állami czélokra használtatik fel, és minthogy számadás nélkül használtatik fel, nem kérhetünk róla tételröl-tételre való számadást, de kell, hogy álljon oly kötelező ígéretek záloga alatt, melyek a férfiút is kötelezik, én a rendelkezési alapot mindaddig, míg annak felhasználása iránt, míg az iránt, hogy azt belpolitikai és pártczélokra fel nem használják, felvilágosítást és biztosítékot nem kapok, megszavazni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház ! Tagadhatatlan, hogy Ugron Gábor t. képviselő úr igen érdekes és sokféle szempontokat szokott általában minden kérdésnél annak tárgyalása közben felhozni, de tagadhatatlan legalább ez alkalommal, azt hiszem, be fogja ismerni ő is, hogy talán fejtegetéseiben nem azt a tételt nézte a bndgelben, a melyről közvetlenül szó van, hanem elfelejtette, hogy túlhaladtunk azokon a pontokon, a melyekre az ő fejtegetéseinek legnagyobb része kiterjedt. Nevezetesen a mi az informatív szolgálatot és a sajtó-osztály s költségeinek emelt szükségét illeti, már előbb megszavaztuk a 8. pontban azon tételt, azon 50.000 forintot, melyet nem az idén, de már tavaly, söt ha jól emlékszem, már két esztendeje igen kimerítő vita után állított a t. ház az akkori miniszterelnök indítványára a költségvetésbe, részben épen ezen szempontokból, bár talán máskép kifejezve és máskép indokolva, a melyeket a t. képviselő úr felhozott. A rendelkezési alap, úgy, a mint ma be van a költségvetésbe állítva, be volt állítva 8*