Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

46 529. országos ülés 1896. január 10-én, pénteken. idő alatt nem volt alkalmam meggyőződni részletesen, hogy ez alapok és alapítványok nyilvántartatnak. Polónyl Géza: Már megint?! Elnök: Kérem Polónyi képviselő urat, ne szakítsa félbe a szónokot. (Helyeslés jobbfelől.) B. Bánfly Dezső miniszterelnök: Úgy hiszem, hogy ezen alapítványok és alapok a főszámszék ellenőrzése alatt vannak, és ennek számvizsgálata alatt mennek keresztül ; sőt úgy hiszem, hogy legnagyobb részben magában a zárszámadásban is kifejezést nyernek. Mindazonáltal, t. ház, miután a tegnapi nap óta máig nem voltam abban a helyzetben, hogy részletesen, egészen határozottan mondhassam, hogy vájjon niDCsenek-e egyes olyau alapok és alapítványok, a melyek , . . (Egy hang a szélső baloldalon: Nem is tudja? Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Természetesen nem tudom. Legalább a miniszterelnökség nincsen abban a helyzetben, talán egyes miniszterek sem, hogy azonnal nyilatkozzék arra nézve, hogy ilyen vagy olyan alapok és alapítványok kezelése alatt vannak-e? Igenis, a menynyiben volnának olyanok, utána fogok nézni, és egyetértésben a főszámszék elnökével, módját fogom keresni annak, hogy ezen alapok és alapítványok a törvényszerű ellenőrzés alá vonassanak. (Helyeslés johbfclől. Mozgás a szélső baloldalon.) De mert ezen kijelentést teszem, kérem a t. házat, ne méltóztassék a határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és közbekiáltások a szélső baloldalon: Olvassa a másik lapot!) Azt gondolom, t. képviselő urak, hogy az egyes képviselők beszédeiből szokás az elsőrangú szónokoknak is írásbeli feljegyzéseket tenni, és azok alapján nyilatkozni. (Úgy van! jobbfelől. Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, az 1867-iki kiegyezési törvény, mely alaptörvényünk, határozottan a dualizmusból indul ki. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) LukátS Gyula: Miért alaptörvény ? ! Elnök: (Csenget.) Lukáts Gyula képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szakítsa félbe a szónokot. B. Bánfly Dezső miniszterelnök: Hát ám nem alaptörvény, hanem olyan törvény, a melyen ez idő szerinti alkotmányos viszonyaink alapúinak. Ha méltóztatnak jobban szeretni ezen kifejezést. Ezen törvény, t. ház, a dualizmust állapítja meg, és midőn megállapítja a dualizmust, minden kétséget kizárólag nekünk kötelességünkké teszi azt, hogy Ausztriával való viszonyunkat ezen alapból kiindulva bíráljuk meg. Én úgy tartom, hogy az ezen dualizmuson alapuló viszony ma fennáll; Ausztriában olyan változások az alkotmányban létre nem jöttek, melyek ezen alapfeltételt nélkülözik. Azt, t. ház, meghatározni nem a mi jogunk, nem a mi kötelességünk, hogy Ausztria milyen alkotmánynyal bír, hogy Ausztria miként kezeli alkotmányát. (Znjos ellenmondás a szélső baloldalon.) Jogunk csak az, hogy megnyugvást szerezzünk arra nézve, hogy ott alkotmány van, és van parlamentáris felelős kormány. (Ügy van! jobbfelől. Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Úgy tartom, t. ház, hogy ezen állapot ott ma megvan. Ha azon ki jelentést, melyet Badeni miniszterelnök úrnak méltóztatnak szájába adni, a mint gondolom, helyesen értelmezem, az nem jelent egyebet, minthogy ő nem a parlament köréből hivatott a miniszterelnökségre és a kormányt nem parlamenti körökből alakította, de egyáltalában nem azt jelenti, hogy ő nem az osztrák alkotmány értelmében, az osztrák képviselőház és főrendiház többségének támogatása nélkül kivan kormányozni. Az, hogy egyes képviselők, esetleg e nézettel ellentétes nézetben vannak — a mint Ugron Grábor képviselő úr hivatkozott Russ képviselő nyilatkozatára — ezen kérdésben nem döntő ; de döntő az ottani törvényhozásnak magatartása, a mely kétségtelenül ma Badeni miniszterelnök kormányával tart viszonyt, (Élénk derültség.) és a melylyel az alkotmány keretén belül Ausztriát parlamentárisán kormányozhatónak tartja Mi, a kik az 1867. törvényeken alapuló vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriával továbbra is fentartandónak tartjuk, egészen a törvényen alapuló kötelességünket teljesítettük akkor, mikor az ene vonatkozó tárgyalásokat folyamatba tettük. Az utolsó vám- és kereskedelmi szerződésre vonatkozó törvény rendeli, hogy a tizedik évet megelőzőleg egy évvel a vám- és kereskedelmi szerződés felmoudassék, a mennyiben megújítás nem jönne létre. Mi, a kik abban a nézetben vagyunk, hogy azt meg kell újítani, mert Magyarország érdekében ez fontos, azt tartjuk, hogy a felmondási idő bekövetkezését nem kell bevárni, hanem a tárgyalásokat, a mint az az előző időben történt, a kellő időben folyamatba kell tenni. Ez volt oka, hogy az előbbi évek példa,)át követve, nem részletes tárgyalásokba, hanem ez idő szerint az osztrák kormánynyal a vám- és kereskedelmi szerződés megkötésébe bocsátkoztunk, valamint a bankkérdésre nézve is, a nélkül, hogy valamely érdemleges tárgyalás folyamatban lett volna, és érdemleges megállapodás jött volna létre. Ezeket a kormány kötelességének tartja annak idején a ház elé érdemleges javaslataival hozni. A quótára nézve egészeu máskép állunk. (Halljuk! Halljuk!) A quótára nézve az 1867: XII. törvényczikknek — gondolom — 19. §-a megállapítja, hogy miként kell eljárni; megállapítja, hogy a quótát a két országgyűlés által, a két ház által kiküldött bizottság tárgyalja, melynek nem a kormány tesz javas-