Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

-fS 529. országos tilés 1896. jannár lö-én, pénteken. sem, viszont a határozati javaslat konklúzióját, tudniillik hogy ezen kormány ne folytassa a kiegyezési tárgyalásokat az ausztriai kormánynyal, ezt úgy ezen pártnak vezére, mint a párt is magáévá teszi. Nem tartom feleslegesnek, hogy rövid néhány szóval ezt megindokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Ausztriában alkotmány-törvények vannak. Kétséget kizárólag ezen törvények alapján lett a mostani Badeni-kormány kinevezve. Az osztrák parlament ezen kormánynyal a szolidaritást meg nem tagadta, tehát parlamenti kormány, melyről azt nem lehet mondani, hogy ma a parlamentben többséggel nem bir. (Ellenmondások a szélső baloldalon ) A parlament a szolidaritást meg nem tagadta, ismétlem. Mit szólnánk mi ahhoz, mit szólna hozzá például Ugron Gábor képviselőtársam is, ha az osztrák parlamentben azt mondanák, hogy Magyarországban a többség nem a nép akaratának, de a hivatalos erőszaknak kifolyása, itt nincs parlamentarizmus, nincs ennélfogva parlamenti kormány sem, szüntessük be tehát a tárgyalásokat Magyarországgal. (Zaj a szélső baloldalon.) Mi tehát, midőn ezen felfogásban vagyunk, egyúttal azt a nézetet valljuk, hogy a jelenlegi kormányban nincs meg sem azon szellemi erő, sem azon erős nemzeti érzés, a mely szükséges arra, hogy Magyarország érdekeit érvényre juttassa. Ennélfogva a határozati javaslatnak konklúzióját, hogy ezen kormány ne bízassék meg ezen tárgyalások keresztülvitelével, osztjuk. Én tehát bátur vagyok a t. háznak elfogadásra ajánlani a következő határozati javaslatot: (Halljuk! Halljuk!) » Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy az Ausztriával megkötendő közgazdasági kiegyezés határozatai az ország érdekeit mélyen érintik és hosszú időre kiterjedő hatást gyakorolnak ; tekintettel arra, hogy a ház nem bízik a jelenlegi kormány hívatottságábau, Magyarország anyagi érdekeinek megóvására, és hogy a kormány elmulasztotta a tárgyalásoknál szem előtt tartandó legfőbb elyek iránt is tájékoztatni a házat, holott már a tárgyalások helytelen irányban történt megindulása is a végeredményt veszélyezteti, a ház utasítja a kormányt a megkezdett tárgyalások beszüntetésére.« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Kíván-e még valaki szólani? (Fölkiáltások a szélső baloldalon: A miniszterelnök ! Halljuk a miniszter elnököt!) Horváth Gyula képviselő úr kíván szólani. (Egy hang a szélső baloldalon: Csak ajtótárás után?) Horváth Gyula : T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Én épen ellenkező helyzetben vagyok, mint t. barátom, Ivánka Oszkár. (Halljuk! Halljuk !) Magam részéről azt a kiindulási pontot, a melyből Ugron Gábor t. barátom határozati javaslata kiindult, helyesnek tartom, helyesnek tartom pedig azért, mert én azt hiszem, hogy a kiegyezési törvényben azon határozatok nem azért foglalnak helyet, hogy ma így, holnap máskép lehessen magyarázni azokat. A dolog úgy áll, hogy a két állam közötti kiegyezésnek föltétele az, hogy mind a két államban az ab kotmány föntartassék és fennálljon, még pedig a további diszpozicziókban benne van, hogy parlamentáris felelős kormány intézze úgy itt, valamint túl azokat a dolgokat, a melyeknek intézéséről az 1867-iki törvény, valamint a 68-iki törvény bizonyos diszpozicziói rendelkeznek. Hát, t. képviselőház, ha az lehető, hogy akármilyen alkotmányosságról a monarchia egyik állama nincsen tájékozva, hogy az miféle alkotmányosság, megtörténhetnék, hogy behozatnék egy olyan alkotmányosság, a melyet lehet, hogy az ottani faktorok alkotmányosnak tartanak, de az nem az az alkotmányosság, a mely a 67-iki törvénybe le van fektetve, (Úgy van!a szélsőbaloldalon.) akkor igenis, Magyarország a saját maga érdekében — nem Ausztriának, hanem maga magának érdekében — jogosított megkövetelni, hogy olyan alkotmány állíttassák helyre, a mely mellett meg nem hamisíttatik a törvénynek azon czélzata, hogy a kiegyezés a monarchia két államának törvényhozásai között történjék, (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem pedig a monarchia egyik államának talán törvényhozása, másik államának pedig kormánya között, mert így nem egyenlő faktorok volnának azok, a kik a kiegyezést kötik. Hát, t. képviselőház, én bátor vagyok rámutatni arra, hogy épen ezek a szempontok vezették annak idejében és teljes joggal, a nélkül, hogy beleelegyedett volna Ausztria belügyeibe, gr. Andrássy Gyulát, akkor, a mikor a Hobenwart-kabinet megalakításával lehetetlenné tenni igyekezett azt az állapotot, a mely ugyan alkotmányos állapot lett volna, ha ő Felsége Csehország királyává megkoronáztatott volna, és ha a dualizmus helyett triálizmus jött volna létre ott, de reánk nézve nem lett volna alkotmányos állapot, mert a, mi alkotmányos állapotunk, melyben a kiegyezés megtörtént, feltétlenül azt kívánja meg, hogy a monarchia a dualizmus alapján álljon, és ez se itt, se túl meg ne hamisíttassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, igenis Magyar-