Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

529. országos ülés 1896. január 10-én, pénteken. 3:3 országnak és a magyar törvényhozásnak épúgy joga van ellenőrizni azt, hogy az alkotmányosság a monarchia másik államában milyen állapotban van, a mint nem tagadom meg a jogot Ausztriától sem a tekintetben, hogy neki, míg a kiegyezési törvény alapján állunk, teljes joga van arra, hogy a magyar alkotmány intakt fentartását a maga részéről is ellenőrizze. Mert csak így lehet, hogy két egyenlő jogokkal felruházott állam egymással egyezséget köthessen. (Úgy van! bálfelöl.) Ez az, t. ház, a mi engem arra indít, hogy a t. képviselőtársam kiindulási pontját helyesnek tartsam. De azt nem tartanám helyesnek, hogy épen most arra utasíttassák a kormány, hogy mivel mi egyoldalúiag azt állítjuk, hogy a mi felfogásunk szerint az ottani kormány nem alkotmányos, nem felelős, ennélfogva szakítsa meg a mi kormányunk a tárgyalásokat. Arra nézve, hogy az alkotmányosság, a parlamentáris kormányzat ott megvan, csak egyetlen egy ellenbizonyítékot mutat fel Ugron Gábor t. képviselőtársam, ez pedig Badeni lajthántúli miniszterelnöknek az a nyilatkozata, hogy ő azt a kormányt maga sem tartja parlamentáris kormánynak, hanem tartja ügyviteli kormánynak. Ez az egy bizonyíték van. De nem az a kérdés, hogy Badeni minek tartja magát, hanem az a kérdés, hogy az osztrák Reichsrath illetékesnek taríja-e Badenit ezen ügyek kezelésére. Mi hiába mondjuk azt, Badeni nyilatkozatára támaszkodva, hogy nem tartjuk illetékesnek a kiegyezési tárgyalások vezetésére, ha az osztrák Reichsrath, mely illetékes arra, hogy a kormányát parlamentárisnak ismerje el és annak a kormánynak a felelősséghez való jogát megállapítsa, ezzel szemben pedig azt mondja, hogy mi igenis Badeni kormányát parlamentáris kormánynak tekintjük és a Badeni-kormány által nyújtott felelősséget a mi államunk érdekeinek szempontjából elfogadjuk. Azért mondom, hogy ez az aggály egészen jogosultan említtetett fel Ugron Gábor t. képviselőtársam által és hitem szerint nem ő követett el hibát, mikor ezt felemlítette, hanem azok követnek el hibát, a kik közjogi kérdések felemlítésénél nem járnak el a legnagyobb skrupulózitással. Mert a legkisebb elkövetett hiba évtizedek múlva oly rettentően boszúlhatja meg magát, hogy abból Magyarország elnyomására igen sokszor lehet lánczot kovácsolni, a miről már a múltból is tapasztalatukkal birunk. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hát igenis, ezen kérdések a legkomolyabban megvitatandók, úgy, hogy ha csakugyan tarthatatlan az az álláspont, melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam elfoglal, és a melyet én elfoglalok, akkor az ország érdekében nem az I fekszik, hogy ez a dolog elnyomassék, eltré\ fáltassék és vicczekkel elüttessék, (Úgy van! j a szélső baloldalon.) hanem az, hogy én is, ő is, az ország is meggyőzessék arról, hogy ezen közjogi érdekek iránt a parlament minden oldalán megvan a kellő érzék, és hogy az országnak ily természetű jogait semmi körülmények közt sem engedi a ház vita nélkül és mellékesen elüttetni. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha méltóztatnak megengedni, én e tekintetben a konklúzióra azért nem térek rá, mert ezeknél a nagyfontosságú kérdéseknél előttem nem pártkérdések állanak, a melyeknek jogosultságát teljes mértékben elismerem, hanem azt tartom, hogy a kiegyezés nagyérdektí szempontjából szükséges az, hogy a ki ez idő szerint a kiegyezési tárgyalásokat viszi: a parlamenttől a kellő támogatást megnyerje, hogy annak alapján Magyarország kiegyezési érdekeit lehetőleg előnyös helyzetbe juttassa. Ilyen tárgyalásoknál, a melyek mindenesetre a parlamenttől függnek, hogy elfogadható-e az vagy sem, a bizalmi kérdés felvetését nem akkor tartom helyesnek, a mikor még mind nki mintegy bekötött szemmel áll a kérdések előtt, akkor senki sem tudja megítélni, vájjon a kormány által követett politika helyes-e vagy nem. Hanem akkor tartom helyesnek a bizalmi kérdés felvetését, mikor mindenki abban a helyzetben van, hogy bizalmát vagy bizalmatlanságát, a melyet a kormány viselkedése iránt táplál, tényekkel tudja indokolni. Ez a halasztás legkisebb veszedelmet sem rejt magában, mert a kormánytól a támogatást nem vonják meg. Mikor a tárgyalásokat a két kormány befejezte, kötelessége neki a ház asztalára letenni a tárgyalások eredményét, és akkor áll elő a helyzet, hogy megkapván a többséget, az támogatni fogja, vagy elveszítvén a többséget, a bizalmatlanság konzequencziáit levonja. De az előre adott bizalmatlanság a kormány iránt sokkal komolyabb következményekkel járhatna, mint a milyent azok, a kik a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetnek, czéloznak. Megtörténhetik az, hogy a mikor a kormánynak a legnagyobb súlyt kell fektetnie arra, hogy azon érdekek szempontjából, a melyeket a kiegyezési tárgyalásoknál keresztül akar vinni, az ország támogatására számíthasson, akkor mindegyre megakasztatik azáltal, hogy a bizalmi kérdések minden czélszerűségi ok nélkül, csak azért, hogy a kormány állása megingattassék, felvetve lesznek. Ebből nem erősödhetik meg Magyarország érdeke, hanem megerősödnek mindazok, a kik a kiegyezési kérdésben akár az osztrák kormány kebelében, akár a különböző osztrák tartományokban, akár pedig az osztrák