Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-542
356 542. országos ülés 1896. január 35-PII, szombaton. debreczeni tanítógyűlés, követélye az iskolák államosítását és azután egymásután látjuk fejlődni, mind nagyobb tért foglalni az iskolák államosítását követelő tendencziákat. Hogy ez így van, mutatja az, hogy midőn Szapáry Gyula t. képviselőtársam a budget tárgyalása alkalmával arra ráutalt, azt olvastam ugyan a kormány sajtójában, hogy nem áll az, mert semmi komoly politikus nem gondol az iskolák államosítására. Pedig ez mégis így van; arra nézve első sorban bátor vagyok hivatkozni a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nyilatkozatára, aki a képviselőháznak múlt évi január 24-iki ülésében maga is elismerte, hogy igenis vannak komoly elemek, a kik ezt óhajtják, erre törekszenek. De tovább megyek. Az egyházpolitikai viták folyamán a kormánypárti sajtóban is lehetett ily hangokat hallani. Tért foglalt ez az eszme, ezen követelés, különösen azóta, mióta az egyházpolitikai törvények anyagi hatása különösen a protestáns felekezetekre nézve már érezhetővé vált, mióta a protestáns felekezetek látják, hogy őket az egyházpolitikai törvények, külö nősen a lelkészeket anyagi tekintetben nagy mértékben sújtják, azóta mind sűrűbben halljuk hangoztatni, az Í848 : tcz. megvalósítását, mindenféle variáczióban. Halljuk úgy, hogy egyáltalában államosíttassék minden felekezeti iskola, halljuk úgy, hogy segélyezze az állam az egyházakat, hogy vegye tőlük el az iskolákat. (Igae! Úgy van ! a középen.) De tényleg e részben magam is ismételten hallottam már kifejezni azt a véleményt, hogy most már elkövetkezett az ideje annak, hogy a felekezeti iskolák államosítása megvalósíttassák. És tovább megyek, t. ház. Egy ok, a mi igen nagy aggodalmat kelt a közönségben, és különösen a katholikusok körében aggályra és arra a meggyőződésre viszi az embereket, hogy az iskolák államosítása tervben van ; s innét van, hogy most a katholikus autonómia megvalósításának ügye, a mely pedig e kérdést egyszer s mindenkorra eldönti, bizonyos mértékben folyton késleltetik. (Úgy van! Úgy van! a középen és halfelöl.) Továbbá hallunk más felől is komoly hangokat, például itt kezeim között van a kormány egy félhivatalos orgánuma, mely ezelőtt pár hónappal, gondolom múlt évi novemberben maga azt mondta, hogy eltekintve a pénzkérdéstől, — szórói-szóra fogom felolvasni — >mindenről« — tudniillik az iskolák államosításáról — »állami szempontból, — eltekintve a kérdés pénzügyi részéről — az iskolák államosításáról nem lehet oly könnyedén beszélni.* (Fenyvessy Ferencz közbesgől.) Nos, t. ház, a magam részéről nem tulajdonítok többet az ilyen czikknek, mint a minő értéke annak tényleg van; de hogy ha kint az országban azok, akik aggódnak, akik attól félnek, azt látják, hogy a kormány orgánumaiban ily búrokat pengetnek, én értem, hogy azokban az a meggyőződés, hogy iskoláikat elvesztik, esak tápláltatik, s az aggály és ellenszenv az összes egyházpolitikai törvények iránt fokozódik. Különösen emlékeztetem a t. házat a függetlenségi párt egyik árnyalatának orgánumában, az »Egyetértés«-ben megjelent egy czikkre, gondolom, a lap karácsonyi számában, a melyben állí tólag egy előkelő és nem rég még akíiv politikus, tehát nem egy függetlenségi párti férfiú, hanem olyan, aki a kormányhoz közel áll, és talán a kormányzatban részt is vett, direkte azt ajánlja a függetlenségi pártnak, hogy ti pedig vegyétek fel az iskolák államosítását, és ne esak felvegyétek, hanem sürgessétek azt, ezzel eleven életet fogtok a parlamenti küzdelmekbe belevinni. Ez igaz, t. ház, eleven diskussziót fognak vele előidézni, de nemesak hogy megnyugvást nem keltenek vele, hanem hogy nyugtalanságot idéznek elő az ily buzdítások az országban, az minden kétséget kizáró tény, (Helyeslés balfelől és a középen.) Mondhatják erre, hogy utóvégre ez egy ellenzéki lapnak a czikke. Ámde mindaddig, míg rá nem bizonyítják erre a lapra, hogy a felírás, a mire méltóztatnak emlékezni, mely azon a lapon volt, nem visszaélés útján jutott oda; én egy ily nyilatkozatra a mai izgalmas időben igen nagy súlyt helyezek. Igen sok szimptóma vau, de a legakuttabb szimptóma az, hogy ma tiz törvényhatóság kérvénye van előttünk, mely az iskolák államosítását sürgeti. A mióta pedig a tisztelt kérvényi bizottság ezen kérvényeket letárgyalta, tudtommal ismét több törvényhatóságnak hasonló folyamodványa került a ház elé. Egymagában az a tény, hogy egy 100 tagból álló párt itt újból erősen sürgeti és támogatja ezen kérvényeket, a mai viszonyok közt engem arra a meggyőződésre visz, hogy ha itt igazán megnyugvást akarunk előidézni, minden kétséget kizárólag tisztába kell hozni a dolgot arra nézve, vájjon a parlamenti kormány, vájjon a parlament többsége minő állást foglal el ebben a kérdésben. (Ügy van! Ügy van! balfelöl és a köeépen.) A t. miniszter urak e tekintetben ismételten nyilatkoztak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, mint miniszter, legelőször múlt évi január 24-én Polónyi Gézát, képviselőtársamnak azon közbeszólására, hogy ellene vannak az államosításnak, azzal válaszolt, hogy nem azok vannak ellene, hanem az, hogy 14.125 népiskola é3 ezeknek államosítása oly pénzáldozatba kerül, melyre alig leszünk képesek. Ez volt a miniszter úr első nyilatkozata. Később a t. miniszter urak már közelebb
