Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-542

352 542. orenágos fllé» 1896. január 25-én, szombaton. a nemzeti, állami oktatásnak életbeléptetése. Azért én a magam részéről nem elégszem meg azzal a határozati javaslattal, melyet a kérvényi bizottság benyájt, hanem még a következő módosítványomat ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Olvassa.) »A kérvények azzal adatnak ki a vallásés közoktatásügyi miniszternek, hogy a felekezeti oktatásnak megszüntetése és az állami oktatásnak életbeléptetése iránt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé.« Csupán megjegyzem, t. ház, hogy javaslatom tekintetében félreértések ne származzanak, hogy én ezt a népiskolák, a nőnevelőintézetek és a tanítóképzőintézetekre tartom első sorban és főleg szükségesnek. Ajánlom módosítványomat a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a stsélső baloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kivan szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényhatóságok tárgyalás alatt lévő kérvényeiben foglalt közoktatás-politikai kérdés oly nagy horderejű, hogy én ezen inczidentális tárgyalás alkalmával is kötelességemnek ismerem arról nyilatkozni, hogy úgy a magam, mint a kormány álláspontját jelezzem. Ámbár, ha szabad a t. képviselőház figyelmét arra irányoznom, én már akkor, a midőn ezen tárczát átvettem, és midőn szerencsém volt költségvetésemet itt 1895-ben képviselni, tüzetesen és határozottan nyilatkoztam ebben a nagyfontosságú kérdésben. Nem akarom felolvasni most nyilatkozatomat, mert hiszen nyomban újra fogom álláspontomat jelezni, hanem a kit érdekel, az megtalálhatja az 1895. január 21-ikéo tartott 420-ik országos ülésen, a Naplónak 228. lapján, álláspontom minden kételyt kizáró kifejtését. T. ház! Ha ezek a kérvények azt czélozzák, hogy minél több állami iskolát állítsunk fel, hogy minél inkább szaporítsuk az állami népiskolák számát, sőt tovább megyek, ha azt czélozzák, hogy ne az eddigi ütemben, hanem az eddiginél nagyobb mérvben szaporítsuk az állami népiskolákat, úgy ezzel az eszmével, természetesen az állam pénzügyi helyzetét is tekintetbe véve, a kormány teljesen rokonszenvez. (Helyeslés és tetszés.) Mert, ha meggondoljuk, hogy körülbelül 16.681 népoktatási intézet között 1096 csak az állami és összes népoktatási intézeteink között csak 18 százalék az, a mi nem felekezeti jel- ] legű; ha meggondoljuk azt, hogy 2,270.000 iskolaköteles közül körülbelül 100.000 tanul csak állami iskolákban; ha továbbá figyelembe veszszük azt, hogy az évenkénti szaporodás most csak lassú ütemben megy, — mert előttem van egy kimutatás, amely 1877-től kezdve 1895/6-ig az évenkénti szaporodást mutatja, és midőn vannak oly évek, mint az 1883/4. és az 1884/5-iki iskolaév, midőn minden esztendőben csak 503 volt, tehát egygyel sem szaporodott az állami iskolák száma, midőn az 1889/90. és az 1890/91 -iki iskolai évben csak 801 volt, tehát semmivel sem szaporodott, ha a szaporodás így körülbelül évenként 25 —30-ra vehető, és ma 1868. óta összesen 1096 népoktatási intézetünk van, — és ez nem tisztán elemi népiskola, hanem bele vannak számítva a felső népiskola, leányiskola és a polgári iskolák is, tehát ezzel együtt mindössze csak 1096 van; ha meggondoljuk, hogy a tankötelesek száma csaknem félmillió, mert 2,800.000 közül 2,270.589 jár tényleg iskolába, és így nagy iskolahiány is van; ha meggondoljuk, hogy a magyar tannyelvű iskolák 57 százalékát képezik csak az összes iskoláknak, mert körülbelül 9681 magyar tannyelvű iskola van; és itt rektifikálnom kell Polónyi t. képviselőtársam adatát, már csak annyiban is, mert a különben becses munkából, de természetesen régebbi adatokat használ, nekem meg módomban van legújabb adattal szolgálni; ha meggondoljuk, hogy a magyarul semmit sem tudó tanítók száma 2 százalék, — 26.000 és néhány száz tanító van összesen, — és itt is rektifikálnom kell annyiban, hogy az újabb statisztikában mai rendszerrel mutatjuk ki a tanítók magyar nyelvi jártasságát, hogy határozottan tudjak, ki nem tud semmitsem magyarul, és hogy ebben örvendetes javulás van, de még mindig 2°/o a magyarul nem tudó tanítók száma; ha meggondoljuk, hogy a magyar nyelvet sikerrel nem tanítják 652 görögkatholikus, 846 görög-keleti, 234 ágostai evangélikus iskolában, ha még figyelembe veszszük azt, hogy, fájdalom, még sok felekezeti, sőt községi iskola is van, a mely a dákórománizmusnak és pánszlávizmusnak fészkét képezi, és ha ezzel szemben odaállítjuk az állami népiskoláknak hatását, és azt a hatalmas tényezőt és eredményt, a melyet azok a magyar állameszme és az állam nyelvének terjesztése érdekében felmutatnak; akkor, t. képviselőház, senki sem csodálkozhatik, és senkisem kifogásolhatja azt az álláspontot, hogy a magyar állam ott, a hol szükséges, állami iskolákat állítson fel, és az állami iskolákat szaporítsa. (Helyeslét.) Azonban, t. képviselőház, ha ezek a kérvények azt czélozzák, hogy a népiskola-fentartó csak kizárólagosan, exkluzívé az állam legyen, akkor én ezzel a kizárólagos szervezeti elvre alapított közoktatási politikával sem igazságossági, sem czéiszerűségi szempontból nem rokon-