Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-542
542. owsiágös Még 1896. január 25-én, szombaton. 351 tott programúi, a melyben a felekezeti oktatás, és annak fentartása mint posztuiátum van felállítva. A ki e kérdéssel tisztában nem volt, annak ez teljesen elég, hogy ezen két programra meghatározza Magyarország törvényhozói böleseségének útirányát és azt, hogy ezen a téren mi a teendő. Az állami oktatásnak, a felekezeti oktatás eltörlésével való behozatala Magyarországon nemcsak politikai kérdés: Magyarországon a nemzeti államnak, Magyarország magyarságának, a nemzet featartásának igazi kardinális kérdése. Én nem is tartom szükségesnek, hogy ezt a t. ház tagjai előtt bővebben is indokoljam. A miniszter urak részéről hallunk egygzer-másszor észrevételeket, és lehetetlen fel nem fedeznünk, hogy annak, hogy ez a kérdés meg nem érett és megoldásra nem került, inkább financziális okai vannak. Tudom, sőt kontestálom is, hogy vannak hazafias felekezetek, és vannak a felekezetek közt hazafias elemek, a melyek hasznos szolgálatokat tettek a közérdeknek és a hazának iskolafentartással és a tanítók képzésével. De lehetetlen fel nem fedeznünk, hogy az egyházi autonómiának erre a térre való kiszélesítésében a felekezeti oktatás, különösen a magyar nyelvhatárakon, tényleg nemzetiségi aspiráczióknak táplálékául használtatik fel, és tulajdonképen nem egyéb, mint pepineriája a hazaellenes elemeknek és tenyészintézete a nemzet elleni törekvéseknek. (Igám! Úgy van! a stélső baloldalon.) Én a magam részéről, ha anyagi áldozatokat kellene a nemzetnek hozni, hogy a felekezeti oktatás megszüntetésével az állami oktatás lépjen életbe, úgy mint 1848-ban a törvény elrendelte, áldozatoktól sem riadnék vissza, és ha valahová, ide készségesen vinném el magam is a haza oltárára filléreimet, és tudora, hogy polgártársaim is, kinek megbízásából a képviselőházban beszélek, szívesen hoznák meg a maguk részéről azt az áldozatot, mely a nemzet jövőjének megalkotása czéljából, a nemzeti oktatás erdekében keli, hogy megtétessék. Csanád megyének kérvénye nagyon szépen fejti ki, hogy a felekezeti oktatás megszüntetésével maga az áldozat is, mely pénzügyi szempontkól a nemzet vállaira kellene, hogy jusson, nem oly számbavehető, nem olyan nagy, mely visszariaszthatna bennünket attól, hogy a nemzeti oktatás érdekében végre-valahára határozó és döntő lépést tegyünk. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy csak egyetlen egy adatot soroljak fel, hogy milyen veszély fenyegeti a nemzetet a felekezeti oktatás fentartásával épen nyelvi, épen nemzeti szempontból. (Halljuk 1 Halljuk!) Nem fogom hosszasabban fárasztani ez alkalomból a t. ház szíves türelmét, de ezen eszme szolgálatában ennek egyik jeles és kiváló bajnoka, kinek érdemeit köteles vagyok e padokról is hangsúlyozói, Szathmáry György kultuszminiszteri érdemdús miniszteri tanácsos e tárgyban kiadott legutóbbi munkája is oly becses adatokat szolgáltat a törvényhozásnak, hogy szinte kiáltó módon hívja fel a nemzet figyelmét arra, hogy végre-valahára elérkezett az ideje annak, hogy e kérdés megoldassák. Eltekintve attól, hogy 2010 oly néptanítója van Magyarországnak, ki egy betűt magyarul nem tud, — tehát az állameszme érdekében hasznos működést kifejteni, még ha akarna sem tudna, — itt vannak a statisztkai adatok, a melyek azt mondják: A népiskolák tannyelvfísége szempontjából Erdélyben van magyar tannyelvű iskola 1171, német van 262, román 1770, azonkívül német-magyar tannyelvű 23, román-magyar 62, magyar-német tannyelvű 2. A 2122 nem magyar iskola pedig következőleg tesz eleget az 1879: XVIII. tcz.-nek : Teljes sikerrel tanította a magyar nyelvet 572, félig 896, és »semmi« eredménynyel 654; vagyis összesen 1550 ilyen iskola nem felelt meg a magyar nyelv kötelező oktatását elrendelő törvény rendelkezésének. De érdekes lesz, t. ház, ezen eredményt a tanítók nyelvismeretével hasonlítani össze : Az erdélyrészi 4405 főnyi összes tanítók közíil magyarul oktatni teljesen képes volt 3216, ezek között 457 református, 449 állami, 442 községi, 433 római katholikus, 621 görög katholikus, 504 görög keleti és 310 ágostai; »csak szóval* 400, ezek közt 264 román és 99 szász; »keveset« 364, köztük 260 román és 98 szász; végűi »semmit« 380, köztük 217 román és 158 szász. Tehát, t. ház, 158 szász iskolában az 1879-iki törvénynek világos rendelkezése végrehajtva nincs, végre nincs pedig hajtva azon paktum alapján, mely a kormány és a szászok között létestílt, mertezen paktumnak oltalma alatt a t. szász urak, kik ott jól érzik magukat a t. többség táborában, merészen és keményen daczolnak a törvény végrehajtásával. Hát, t. ház, én a magam részéről ez alkalommal sem akartam elmulasztani azt, hogy azon eszme szolgálatában, a melynek a szolgálatában teljeg meggyőződésemet érvényesítem mindannyiszor, valahányszor a képviselőházban arra alkalmam kínálkozik, figyelmeztessem nemzetemet a reá váró veszélyre, ha idejekorán ezt a kérdést meg nem oldja. Most, t. ház, röviden azzal fejezem be beszédemet, hogy akik a néppártnak, a kik a nemzetiségeknek államellenes és veszélyes tízeiméivel megmérkőzni akarnak, itt kínálkozik számukra az egyedüli biztos fegyver :
