Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-542

542. országos ülés 1896. lyemben kitűztem, és a melyre azóta követke­zetesen törekszem: megtettem másfelől mindent a tekintetben, hogy bizonytalan természetű ki­látások fejében ne mulaszszam el abbeli köte­lességemet, és ne mulaszszák el elvtársaim abbeli kötelességüket, hogy ellenzéki küzdelmüket min­den törvényes, alkotmányos és tisztességes esz­közzel a legnagyobb erélylyel folytassák: azt hiszem, hogy a további következményekéri', bármilyenek is legyenek azok, az ország szine előtt a felelősséget bátran magamra vállalhatom. (Helyeslés a baloldalon.) Ebben az értelemben arra kérem at. házat, hogy miután szabályaink értelmében a báz ha­tározatának első tárgya az, kivánja-e tárgyalni indítványomat, a másik pedig az, hogy a tár­gyalás iránt intézkedjék, méltóztassék indítvá­nyom tárgyalását elvileg elhatározni, és ha ezt a ház bölcesége elhatározná, méltóztassék a tárgyalás módjára nézve akként intézkedni, hogy ez az indítvány előzetes tárgyalás és jelentés­tétel végett ahhoz a bizottsághoz utasítassék, a mely a kúriai bíráskodásról szóló törvényja­vaslat tárgyalásával volt megbízva; végűi, hogy annak a házban való érdemleges tárgyalása az előbb említett s a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslattal együtt történjék. (Élénk he­lyeslés és éljenzés a baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert képviselő úr indítványához hozzájárulok; hozzá­járulok abban az értelemben, a hogy ő itten azt most utolsó szavaiban formulázta, hogy a ház mondja ki, hogy az indítványt tárgyalni kívánja, és mielőtt tárgyalná, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bi­zottsághoz utasítja s együttesen fogja tárgyalni majd annak idején a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslattal. De midőn kijelentem ezt, t. ház, szükséges még szólanom egy néhány szót. (Halljuk!) Az igen tisztelt képviselő úrnak karácsonyi ezikke viszhangzásaként nyilatkoztam újév első napján, kijelentve, hogy elfogadom azon óhaját, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavas­lat tárgyalása alkalmával beszéljünk meg egyes kérdéseket, melyek, az ő nézete szerint, a válasz­tások tisztaságának biztosítására feltétlenül szük­ségesek. Elfogadom ezt a nélkül, hogy elismer­tem volna, miszerint a választások tisztasága hiányoznék, (Zaj és derültség a bal- és szélső bal­oldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy olyan megromlott és megzavart állapotok vol­nának, a melyek rendkívüli, kivételes intéz­kedéseket tesmtek szükségessé, olyanokat, milye­neket a kormány maga nem tervelt volna. (Helyeslés jóbbfelöl.) január 25-én, szombaton. í339 Ilyen értelemben nyilatkoztam a képviselő­házban január 15-én, gr. Apponyi Albert kép­viselő úr felszólalására felelve. Akkor is elmon­dottam, hogy oly meszszemenő intézkedéseket, mint a milyeneket akkor 6 pontban, most 12 pontban összeállítva felállít a képviselő úr, én szükségesnek nem tartok; mindazonáltal kije­lentettem, hogy a kérdés megbeszéléséhez szíve­sen járulok, és a kúriai bíráskodásról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása alkalmával ettől elzár­kózni nem kívánok. Miután azonban — minta t. képviselő úr mondja — akkori nyilatkoza­tom nem elégítette ki abban a tekintetben, hogy a sorrendet, a melyet ő proponált, el nem fogad­tam, valamint nem elégítette ki a tekintetben sem, hogy milyen garancziákat vállalok arra nézve, hogy ezeu törvényjavaslatból törvény is lesz, a mint mondja, szükségesnek látta újabb intézkedéseket tenni, hogy ezen kérdésre vonat­kozólag a kormány nyilatkozzék. Hát, t. ház, többet mint akkor, nem mondhatok, most sem. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy a kormány mind­azt, a mit programmjába felvett, határozottan és komolyan megvalósítani kívánja, azt, példákra hivatkozva, igyekeztem akkor, a midőn Szeder­kényi Nándor t. képviselőtársam kérdéseire fe­lelve elmondottam, hogy igenis egy éven keresz­tül mindannak, a mit megoldani kilátásba helyez­tünk, a rendelkezésünkre álló erővel, a meny­nyiben az idő is rendelkezésünkre volt, meg­feleltünk. Mikor tehát ezt elmondottam, egyszersmind határozottan kijelentettem azt, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatból törvényt kívánunk csinálni és a kormány a rendelkezésre álló befolyást ennek érvényesítésére fel is használja. (Helyeslés jobbf"elöl. Mozgás abaloldalon.) Elmondottam akkor azt is, hogy milyen sorrendben kívánunk tárgyalni. Ezt a sorrendet, t. ház, ma is fentartom; azonban, hogy épen betűszerint beválthatom-e: ez nem tőlem függ, hanem függ tőlem és rajtam kivül álló körül­ményektől. Függ a t. ház magatartásától a költ­ségvetés tárgyalása tekintetében; függ egyes sürgős kérdések bevonásától, a mennyiben azok megoldása — milyen a kiegyezés kérdése pél­dául — föltétlenül és sürgősen szükséges. És, t. ház, a képviselő úr mindig az ülésszakról beszél különösen ma, én pedig már a múlt al­kalommal tett nyilatkozatomban elmondottam, hogy az ülésszak természetszerűleg e tavaszon, talán áprilisban befejezendő lévén, még előttünk egy hosszú idő áll, reménylem körülbelül egy egész esztendő, a mely idő alatt tárgyalnunk lehet ezen törvényjavaslatot, vagy ezen kérdést megoldanunk, és e törvényt létrehoznunk lehet­séges. Azért [kell, hogy kijelentsem, (Halljuk! Halljuk!) hogy azon vád, hogy ezen tör­43*

Next

/
Thumbnails
Contents