Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-542

336 54S. országos Ülés 1896. január 25-én, szombaton. tulajdonát képező Kecskés-Zsiros havas Romániához szakadott részének a Szt.-Spiridion zárda általi erőszakos elfoglalása tárgyában a belügyminiszterhez. Elnök: Az interpelláczió a szokásos időben, az ülés végén fog megtétetni. Következik a napirend értelmében gr. Apponyi Albert képviselő úr indokolása az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak kiegészítése tárgyában beterjesztett indítványára nézve. (Mozgás. Malijuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn e napokban benyújtott indítványom indokolására szót kérek, nem szándékozom az indítvány érdemének egyes pontjainak megokolásába belemenni, mert hiszen ezt nagy általánosságban megtettem január 15-én mondott beszédem keretében, a mennyiben pedig az egyes pontok még különleges indokolást igényelnek, arra lesz alkalom, ha azok akár a t. ház kegyes elbatározása folytán indítványom kapcsán, akár a képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak bármely alakban és bármely módon leendő tárgyalása alkalmával szóba fognak kerülni. (Helyeslés lalfelől.) A mit most indokolok, t. ház, az tisztán maga az eljárás, melyet követtem, és a mely — megengedem — az ilyen ügyekben uralkodó szokástól némileg eltér. (Halljuk!) Hogy ezt tehessem, az egész ügynek keletkezésére kell visszamennem, és annak eddigi fázisait, röviden összevonva, újból kell elő adnom. (Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy az akcziónak kiinduló pontja az az ujság-czikkely volt, a melyet a karácsonyi ünnepek első napján közzétettem. Abban kifejtettem, hogy a politikai ellentétek, a politikai nézeteltérések, és azoknak alkotmányos küzdelme nemcsak nem veszélyezteti az egészséges közéletet, hanem annak keretébe szükségszerüleg beletartozik; de hogy nálunk a politikai küzdelmeknek bizonyos elfajulásai mutatkoznak úgy a parlamentben, mint a parlamenten kívül, a melyek túlmennek a jogosságnak, a helyes mértéknek, és annak határán, a mi a nemzet egészének érdekeivel öszszeegyeztethető, a mennyiben már a társadalmi térre is átcsaptak, és a parlamenti tanácskozások nyugalmát egyfelől, a választásoknak szabadságát és tisztaságát másfelől alterálják. Ezeknek a bajoknak, a politikai küzdelmek ezen elfajulásának meggátlása, és a nemzet erkölcsi szolidaritása helyreállításának első föltételéül ajánlottam a választások szabadságának és tisztaságának biztosítását. Mert az én meggyőződésem az volt és ma is az, és lélektanilag indokolt ez a tétel, hogy egymással szemben álló ellenfeleknek kedélyét nem maga a küzdelem keseríti el, hanem az a tudat, hogy a küzdelem nem egyenlő és nem lojális fegyverekkel folytattatik. (Helyeslés a baloldalon.) Magától értetődik, t. képviselőház, hogy közéletünk elmérgesedésének orvoslása a választási visszaéléseknek kiküszöbölése, vagy legalább megfékezése útján csak akkor fog beállani, csak akkor fog teljes lenni, ha a válasz • tások tisztaságának és szabadságának biztosítékai tényleg törvénybe vannak iktatva, sőt tovább megyek, ha meggyőződést nyer a nemzet arról is, hogy ezek a törvények lojális és részrehajlatban módon végre is hajtatnak; tehát csak a törvényhozási akczió befejezése, és annak kellő szellemben történt kormányzati alkalmazása tekinthető a gyógyszer valódi és teljes alkalmazásának. Ámde, t. ház, én hajlandó voltam, — és ez volt a részemről megindított akcziónak másik czélja, — én hajlandó voltam a befejezett törvényhozási akcziónak ezt az üdvös eredményét anticzipálni. És azt gondoltam, és ma is azt gondolom, hogy az, míg mielőtt befejezve lenne, a maga gyümölcseit már megtermi, a maga áldásos befolyását a politikai harczokban már érvényesítheti; de csak akkor, ha már ma teljes biztosítékkal bírunk arra nézve, hogy az ilyen törvényhozási akcziót a sikernek minden garancziäjával kezdeményezzünk, és az minden tényező részéről szilárd, elszánt, feltételhez nsm kötött akarattal fog végbevitetni. (Helyeslés balfelöl.) Még ebben az esetben is, midőn egy sikeres törvényhozási akczió befejezésének gyümölcseit és eredményeit anticzipálom, azon egyetlen feltétel mellett, hogy a befejezésére irányuló akarat kétségtelen legyen, mondóin, még ebben az esetben is nagyot hitelezek azoknak, a kikkel szemben állok. Hitelezem azt, hogy annak a törvényhozási akcziónak tartalmára nézve meg fogunk egyezni. Ezt a nagy kételyt hajlandó voltam elvállalni. De épen, mert ily nagy dologra nézve, az ügy természete folytán, a bizonytalanságot el kellett vállalnom, legalább abban a másik tekintetben, hogy a törvényhozási akczió keresztülvitele és befejezése minden tényezőnek feltétlen és komoly akarata a legmesszebbmenő, a legteljesebb garaiscziákat kellett kívánnom. Kellett ezt kívánnom, és kell kívánnom annál a felelősségnél fogva, mely ahhoz a helyhez is kötve van, a melyen ma állok. Mert én Herman Ottó t. képviselőtársammal szemben, Grajári Ödön t. képviselőtársamnak adok igazat. Herman Ottó t. képviselőtársam az én felelősségemnek mértékét kicsinyli, és tőlem nagyobb felelősségnek elvállalását kívánja, hogy teljes komolyságot tulajdonítson az én akeziómnak; ezzel a felfogással szemben Gajári Ödön t. képviselő-