Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-542

5*2* országos ülés 1896. január 25-fa, szombaton. 337 társamnak adok igazat, a ki engem és mindenkit arra figyelmeztet, hogy nemcsak a miniszter felelős azért, a mit mint miniszter kezdeményez és véghez visz, hanem minden képviselő felelős minden szaváért, melyet itt elmond, és felelős minden szavazatáért, a mit itt ad. És, a kit elvbarátainak bizalma vezérszerepre juttatott, annak felelőssége oly nagy, hogy csak a felelősség terjedelmének és tartalmának tekintetében különbözik a miniszterekétől, de annak súlyát tekintse, én semmivel sem tartom azt kisebbnek, mint a minő a miniszteré. (Helyei! Úgy van!) Igenis, t. képviselőház, ez így van, ennek a felelősségemnek súlyát érzem, de érzem minden irányban. Ez a felelősség nemcsak arra szorítkozik, hogy a magam részéről semmitse tegyek egy oly akczió sikerének meghiúsítására, melyet magam kezdeményezek; ez nemcsak arra vonatkozik, hogy a magam részéről teljes jóakarattal, utógondolat nélkül ne gördítsek akadályokat azon üdvös és kívánatos czél elébe, melyre magam hívtam fel az országos közvélemény figyel' mét: hanem e felelősségem arra is, sőt első sorban arra terjed, hogy azon eszméknek, azon igazságoknak, — mert meggyőződésem szerint igazságok, — azon nemzeti jogoknak, reformoknak, azon politikai irányzatoknak érvényesülését, melyet lobogónkra tűztünk, minden törvényes, alkotmányos és tisztességes eszközökkel kieszközölni iparkodjunk, és az erre való küzdelmünk bizonytalan eredmények fejében ne gyengüljön. Én tehát arról a küzdelemről, a melyet elveink előmozdítása érdekében folytatunk, arról a küzdelemről, melyet egy rossznak tartott rendszer megbuktatására folytatunk, nem mondtam ugyan le soha, de az bizonyos, hogy a dolog természete szerint a küzdelemnek egy bizonyos enyhülése állhat be azoknak a szabadsági garancziáknak fejében, melyeknek megszerzésére oly nagy súlyt fektetek. Már most, ha ebben a küzdelemben csak egynémely törvényes és tisztességes eszközöknek gyengülésébe is beleegyezem, csak egynémely törvényes és tisztességi eszköznek felhasználásáról lemondanék, mikor annak a nagy ellenértéknek, a közszabadság garancziái elérése bizonytalan, akkor vétenék a felelősség ellen, a melylyel tartozom saját eszméimnek, saját meggyőződéseimnek, elvbarátaimnak. (Tetszés balfelől.) A felelősségnek e kettős iránya és ezen kettős felelősség érzete kötelességemmé teszi egyfelől azt, hogy a megindított akcziót, melynek czélja közállapotaink orvoslása, és pedig tüzetesen : a választások szabadságának és tisztaságának biztosítása egyfelől, a közélet terén mutatkozó egyéb kinövések és visszaélések megfékezése és kiküszöbölése másfelől, hogy ezt az KÉPVH. NAPLG. 1892 —97. XXVIII. KÖTET. akcziót folytassam, sikerének útjába a magam részéről semmi akadályt ne gördítsek, sőt annak sikerét előmozdítsam minden tőlem telhető eszközzel. Felelősségem másik iránya pedig az, hogy e törvényes garancziák valóságos törvényerőre emelésére nézve, magamnak minden emberileg telhető garancziát megszerezzek, mielőtt alkotmányos küzdelmemnek csak egy nüanszát is, esak módszerét is bármi irányban módosítsam. (Helyeslés a baloldalm.) T. képviselőház! Már most visszatérek az események folytonosságának előadásához. (Halljuk! Halljuk!) Karácsonyi czikkelyem folytán a t. miniszterelnök úr újév napján olyan nyilatkozatot tett, a melyet a részemről megpendített eszmének barátai megelégedéssel és elismeréssel fogadtak. A t. miniszterelnök úr hajlandónak mutatkozott közreműködni annak a kettős ezélnak elérésére, a melyre a közvélemény figyelmét felhívtam, és egyszersmind a kormány haj landóságát jelentette ki, hogy a választások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslatot a képviselőház igen rövid idő alatt tárgyalás alá vegye, és hogy ebből az alkalomból olyan tárgyaknak, oly eszméknek megbeszélésébe is belemenjen, a melyek esetleg felmerülhetnének e törvényjavaslat kiegészítése, a czél teljes biztosítása érdekében. Csak egyben tért el a miniszterelnök urnak nyilatkozata az én zsurnalisztikái kezdeményezésemtől. 0 tudniillik ragaszkodott a sorrend tekintetében ahhoz, hogy a költségvetés után első tárgy a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat legyen, és csak ezt kövesse a kúriai bíráskodásról szóló javaslat. A mi felfogásunk szerint a sorrendnek ez az eltérő megállapítása az egész czélt veszélyezteti; a mi felfogásunk szerint felette bizonytalanná vált, vájjon a közigazgatási bíróságról szóló terjedelmes kódex beható letárgyalása után marad-e a tavaszi ülésszaknak elég ideje arra, hogy a kúriai bíráskodásról szóló javaslat tárgyalását befejezze, és hogy az törvényerőre emelhető legyen. Ezért szükségesnek tartottam —- s tettem ezt elvbarátaim megbízásából — a kérdést a házban megívjítani, indítványaimat, kívánságaimat röviden összefoglalva itt előadni és január 15-én elmondott beszédem keretében a t. kormánytól kettőt kérni: elsőbb, hogy a sorrend tekintetében térjen el előbbi megállapodásától, adja nekünk, adja az országnak azt a megnyugtatást, hogy a költségvetés letárgyalása után a kúriai bíráskodásról szóló javaslat lesz a ház első tanácskozási tárgya. A második, a mire a t. kormányt felkértem, az: Tegyen határozott nyilatkozatot, hogy e javaslat tör43