Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-541
541. országos ülés 1896. január 24-én, pénteken. 331 akként skáláztassék, s annak összege, magassága ég mértéke akként emeltessék, a miként az eladó a kormánynyal szemben befolyását érvényesíteni képes s arra befolyással bir, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) ez, t. ház, még egy indifferens egyénnél sem hallgatható el, annál kevésbbé pedig oly egyénnel szemben, a ki magának a kormánjmak megbízottja, annak mnndatáriusa és hivatalnoka. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A ki Magyarországon a közhatalmat kezeli, annak kerülni kell mindent, a mi a megszólásnak még csak a látszatát is magán viselhetné, mert ez nemcsak magának a kormánynak érdeke, de érdeke az országnak, érdeke a nagyközönségnek is. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Engem, t. ház, nem is elégít ki teljesen az a javaslat, a melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam ezen ügyben nyújtott be, hanem magam külön javaslattal járulok a t. ház elé, mely így szól: (Sálijuk.f Halljuk!) »A ház utasítja a kereskedelemügyi minisztert, hogy az 1895. évi XXII. törvényczikk alapján 45.633. sz. a. Szabó József engedélyes nevére kiadott engedély-okmányt összes mellékleteivel együtt a ház asztalára letegye.« (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ha nekünk a főispánokkal szemben még ilyeneket is kell észlelnünk és tapasztalnunk, ne csodálkozzék senki azon, hogy a főispáni állások folyton és folyton megtámadásoknak vannak kitéve; (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) mert nincs ma t, ház, Magyarországon a közigazgatást illetve oly állás, melylyel szemben a megtámadás annyira jogosult, igazságos volna, mint éppen a főispáni állással szemben, a mely valóban nonszensz, képtelenség a közigazgatási életben, de magában az alkotmányos élet keretében is. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen mutasson nekem a f. belügyminiszter ár egy müveit államot, a hol egy egyén kezében minden felelősség nélkül oly széleskörű hatalom, oly széles hatáskör lenne letéve; mutasson egy állást, a melynek a képviselője az alatta levő köztisztviselőkkel szemben oly óriási hatalmat tudjon gyakorolni, mint a mai főispán. Ilyen állást a t. miniszter úr a művelt világban nem tud nekem mutatni. (Igaz ! Ügy van! a baloldalon.) Hiszen, t. ház, mindenki, aki akármiféle közhivatalt visel is, mindenki, aki meg van bízva valamely cselekvény teljesítésével, az megbízatásáról számolni tartozik és azért őt felelőssé lehet tenni. Ha az a lámpagyujtogató a kerületében levő lámpákat mind meg nem gyújtja, felelősségre vonják és elcsapják. A kutyasiutér, ki a kutyák fogásávalvan megbízva, megfog egy oly kutyát, a melyen szájkosár van, vagy a mely ki van váltva, vagy egy protekcziós emberé, azt is felelősségre vonják és irgalmatlanul elzavarják. Egyedül a főispáni állás az, a mely extra ietumként áll Magyarországon. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget. Nagy zaj.) Felelősséggel nem tartozik tényeiért senkinek, csak maga a miniszter úr által volna felelősségre vonható, de a miniszter úr soha nem vonja felelősségre azért, a mit tesz, hanem felmenti és elküldi azért, ha politikai kortesszolgálatot nem tud s nem képes teljesíteni. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Eégen valamikor a főispáni állás igazi méltóság, igazi dignitas volt, és az lenne ma is, ha azt eredeti lényegéből, morális erejéből önök ki nem forgatták, ki nem vetkőztették volna. De, t. ház, ha a főispánok a törvény értelmében csak kötelességüket teljesítenék, akkor még ma is lehetne eme főispáni állásoknak valami értelme. Mert ha ezek a főispánok fel tudnák fogni, mi a kötelességük, ha a t. miniszter úr is nem akként fogná fel ez intézményt, hogy ez a szegény Magyarország kiállotta már a tatárt, a törököt, a muszkát, a Bach-korszakot, állja ki a tetejébe még ezeket a politikai gigerliket is, akkor bizonyára megváltoznék a közigazgatás képe, mert ha azok a tisztviselők tudják azt, hogy eljárásukra valaki felügyel, akkor kifejlődnek bennük a kötelességérzet, a kötelességtudás, melylyel ma, úgy látszik, hadilábon áll a tisztviselőkar legnagyobb zöme, annak legnagyobb része. De, t. ház, ezek a mai főispánok nem így fogják fel kötelességük teljesítését. Mert az az uraság, a ki ezt a czímet viseli, az nincs kötelezve semmire, de e semmittevéssel szemben fel van jogosítva mindenre, hogy üldözze, és maltraitirozza a polgárok azon részét, kik nem tartoznak az ő pártkötelékébe, a kik elég vakmerők fellebbentem akarni azt a fátyolt, mely az ő semmittevésüket, az ő kortesszolgálataikat van hivatva befödni és betakarni. (Igaz! Úgy vvn! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ha már a főispáni intézménynél vagyok, akkor vizsgáljuk a főispánok példányait, és kezdjük azok szellemi tartalmát gyöngéden analizálni. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, ha ezen az úton indulunk el, akkor annak kell, hogy kifejezést adjak, miként ezek az urak határozottan a Bach-korszak nevelései, s erről menten meg is győződünk, ha rámutatunk arra, mikép ezek a főispánok képesek akárminemű programm alapján vállalkozó kormányt bármikor és bárhol szolgálni. Hisz, t. ház, ott van például Csanád vármegye főispánja, ez már az 5-ik kapitnlácziót, illetve az 5-ik kormányt szolgálja, minden 42*
