Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-541

332 541. országos illés 1896. január 24-én, pénteken. esztendőben lemond, de minden esztendőben újra szolgálatra vállalkozik, s a t. miniszter úr újra minden Szent-György napkor alkalmazza, és képes lesz még a 6-ik kormányt is szolgálni, csakhogy főispáni állását megtarthassa. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hiszen én meg vagyok győződve arról, hogy ha például a múlt években a függetlenségi és 48-as párt beadta volna a kötelező polgári házasság behozatalára vonatkozó javaslatot, a mikor még gr. Szapáry Gyula képviselőtársunk volt a miniszterelnök, ki tudvalevőleg nem volt híve a kötelező polgári házasságnak, s ha ez a miniszterelnök úr kiadta volna az ukázt a megyékben a főispánoknak, hogy foglaljon s foglaltasson a megyékben, a városokban az ellen állást, akkor ezek a főispánok az ellen époly propagandát csináltak volna, a mint csináltak a kellő alkalommal a mellett. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Hiszen a főispánoknaK nincs politikai meggyőződésük, de még egyéni meggyőződésük sem. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az egyéni meggyőződés megtagadása, egy oly sértő kifejezés, a mely a szabályokba ütközik, s ezért rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Babó Emil: T. ház! A belügyminiszter úr azt szokta mondani, hogy hiszen a főispánok felelősségre vonhatók, és a kormány által bármikor el is bocsájthatók. Hát, t. ház, ez még csak súlyosbítja a főispáni állás helyzetét. Hiszen, hogy egy hivatalnok, legyen az akárki is, ne lehessen bármikor is elbocKájtható, az nem egyedül magának a kormánynak érdeke, de érdeke az országnak, a közönségnek is, és feltétele a helyes és tiszta közigazgatásnak is, Hiszen a közigazgatásnak az a legfőbb alapelve, hogy a közhatalom minden letéteményese csupán magának az államakaratnak legyen és lehessen végrehajtója, ne pedig tisztán és egyedül egy kormány érdekeinek előmozdítója. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, ha ez így áll, akkor ezen állást az állami költségvetésbe nem lehet beleilleszteni, hanem, ha fizettetik, akkor ne fizettessék az ország pénzéből, de fizettessék a pártkasszából, fizettessék magának a kormánynak privát tárczájából. (Igaz! Úgy van! a szélső' baloldalon.) De, t. ház, a főispáni állásnak mai szervezete, és a széles hatáskör, a melylyel a főispán ma fel van ruházva, teljesen kiöli magából a tisztviselőből a munkakedvet, az önállóságot, az ambicziót is, mert ma a köztisztviselőnek nemcsak azt kell tekinteni és nézni, vájjon a közönség érdekeit képviseli és tolmácsolja-e, hanem, — és pedig kizárólag — azt is, hogy az ő munkája és működése a főispán akaratával megegyezik-e vagy nem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, ha az a tisztviselő csupán csak a közönség érdekeit képviseli, ha munkájával, ténykedésével csak egyedül a közönség javára akar működni, akkor az a főispán, a kezében levő fegyelmi hatalomnál fogva, bármikor kicsavarhatja annak a tisztviselőnek a nyakát, csak azért, mert a közönség érdekét képviselte, nem pedig a főispán akaratát és tetszését nézte. Azt mondja erre a t. belügyminiszter úr, hogy hiszen a tisztviselők felett nem a főispán, hanem a közigazgatási bizottság szokott ítélni. Hát én is igen jól tudom, hogy a közigazgatási bizottság van hivatva a tisztviselők felett ítélni, de azért már magánál azon törvénynél fogva, hogy a fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi törvény kezelése, a tisztviselő felelősségre vonása tisztán a főispántól függ, önként és okvetlenül következik, hogy a tisztviselőnek felmentése vagy fel nem mentése, annak megbüntetése vagy meg nem büntetése, tisztán a főispán kegyén és tetszésén alapszik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A közigazgatási bizottság ítél, igaz, a tisztviselők felett, de maga a t. belügyminiszter úr nevetne ki engem, ha azt állítanám, hogy ez a közigazgatási bizottság teljesen ment lenne a főispán akaratától, befolyásától és nyomásától. Hiszen kikből áll az a közigazgatási bizottság? Áll jórészbeu állami és megyei hivatalnokokból, köztisztviselőkből; áll a főispán által kinevezett egyénekből, és csak igen csekély és kis részben a törvényhatóság választottaiból, (Halljuk ! Ralijuk!) Azt is igen jól tudjuk, hogy ezek miképen vannak beválasztva. Oda is tisztán azokat választják meg, a kiket a főispán akar. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha esetleg a főispán egy vagy két ellenzéki embert oda mégis bejuttat, az csupán a látszat kedvéért történik, hisz úgy is tudja, hogy többségével leszavaztatja azokat, akkor, mikor neki tetszik, s akármely perczben elnyomhatja a vélekedésüket, (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon,) Mi folytonosan sürgetjük a katonai büntető törvénykönyvnek az átalakítását; sürgetjük a katonai bűnvádi eljárásnak revízióját; azonban, ha mérlegeljük azt, hogy az a katonai hadbírósági eljárás, és a tisztviselők feletti eljárás mennyiben egyezik meg egymással, melyik rosszabb a kettő közül, úgy talán azt mondhatjuk, hogy a tisztviselőkkel szemben való eljárás még rosszabb, mint maga az a sokat támadott hadbírósági eljárás. Mert hiszen az a katona, a ki a hadbíróság elé kerül, ott meghallgattatik; kihallgatásáról jegyzőkönyvet vesznek fel, és mikor a dolog végtárgyalása megérik, akkor ő élőszóval is előadhatja védekezését, és használhatja az élőszóvali védelemnek minden eszközét, annak minden fegyverét. A köztisz tvisel ő a zonban csak kih allgattatik az illető