Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-541

541. országos ülés 1896. január 24-én, pénteken. 329 kormány után képvisel, van joga szolgálni és teljesíteni. A hivatalnokok csak munkájukról mondtak le; a hivatalnokoktól a szorgalmas, tisztességes munkát megkövetelni mindenkinek joga van, de azt követelni, hogy ő meggyőző­désében és hitében bármily tekintetben máshoz alkalmazkodjék, és más iránt legyen figyelemmel, mint tisztán azon szabadságok és korlátok iránt, a melyek minden egyes honpolgárral szemben fennállanak; az, a ki ekkép gondolkozik, azt akarja, hogy Magyarország ne esak egy büro­krácziától ellepett, de egy bürokrácziától leigá­zott és igában tartott ország legyen. (lgwltJgy van! a ssgélsö baloldalon.) Sajnos, hogy kezdenek elterjedni már is az alkotmányossággal szemben megmérgezett forrá­sokból olyan felfogások, hogy a hivatalnokok kötelesek a kormányt támogatni. Igen magasan álló politikai egyéniségek, olyanok, a kiknek tekintélyét mindnyájan kell hogy óvjuk és tisz­teletben tartsuk, hirdetnek oly elvet, hogy kor­mányomnak kell, hogy hivatalnokaim vele egy politikai véleményt kövessenek, és azt helyesel­jék. Ez, t. ház, az alkotmányosság elvével telje­sen ellenkezik. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) A kormány az alkotmány elvei szerint, csak egyik pártnak bizalmi embereiből áll, a kiknek személyében a korona bizalma is talál­kozik, de azok az emberek nem tulajdonosai a hivataloknak, s csak ideiglenes megbízatásuk tartamáig betöltői azoknak, (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) azok nem is urai az országnak, azok nem is urai meggyőződésüknek és lelki­ismeretüknek, mert egy fejedelem sem ura a polgárok lelkiismeretének és meggyőződésének, sőt ellenkezőleg, ő is köteles azokat tiszteletbőn tartani, arra kötelezi az alkotmány, a midőn a többség akaratát rendeli törvénynek, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Minden parlamenti alkotmány, mely arra van fektetve, hogy a többségnek akarata váljék törvénynyé a korona szentesítése által, az keresi a nép közvéleményének megnyilatkozását, keresi a többség akaratának érvényesülését, mert előre is feltételezi, hogy egy országot tisztességesen, czélszerüen és igazságosan csakis a többségnek akarata szerint lehet kormányozni. Hát, t. ház, sajnos, hogy ilyen elementáris igazságokat is fejtegetni kell a parlamentben, sajnos, hogy szüksége forog fenn annak, hogy ezen igazságok, mint egy óvás és tiltakozás, fel­állíttassanak egy alkotmányosan kormányzott országban, hogy az a törekvés, a mely az ab­szolutisztikus irány felé akarja terelni egész Európát, a hol a személyes uralomnak a vágya megragadta mind a hatalmi köröket, és érvénye­sülni akar a nép akaratával szemben, sajnos, hogy ezeket el keli mondani, de ha szükséges, KÉPVH, NAPLÓ, i892 —97. XXVIII. KÖTET. mi nem fogunk habozni soha sem abban, hogy azt a szellemet, azt a lelket, a melyet a magyar alkotmányosság úgy a múltban, mint a jelenben magában hord, érvényesítsük és hangoztassuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A főispánok a maguk működési körében épen azért, mert túl hatalommal vannak felruházva, igen sok jót tehetnek, és igen sok rosszat. A törvényeket végrehajtani, és a törvények végrehajtását ellenőrizni, a főispánok kötelessége. Ezt a kötelességet lehet tapintattal teljesíteni, de lehet ezt tapintatlanul és erőszakkal is vé­gezni, mert látjuk, hogy már kezd érvényesülni az a hibás politikai princzipium, a melyet a középkori fejedelmek udvaraiban érvényesítettek, a midőn oda kiáltották a hü szolgájuknak: »Vágjad Forgách, tied leszen Grhymes és Gács.« így van ez ma is, mikor elérkezett bizonyos feladatok megoldásának ideje, midőn azon fel­adatoknak megoldása kényes természetű, midőn abból kellemetlen következmények vonhatók; midőn nehéz felelősség fog reáborulni sötét felhőként, akkor ott felhangzik a sötét felhőn keresztül a magasból: » Vágjad Forgách, tied leszen Ghymes és Gráca.« (Derültség balfelöl.) így indulnak meg a főispánok, felbátorítva arra az útra, arra a kortesútra, a mely a vá­lasztókerületben a közakaratot nem engedi ér­vényesülni, hanem azt legyőzi és a felett is diadalünnepeket ül. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az alkotmányosság nem esak abban áll, hogy egy országnak törvényei legyenek; nemcsak abban áll, hogy az országnak szerveket adnak; hanem abban, hogy az országnak szerve­zete útján adott hatóságok azon törvényeket meg­tartsák és megtartassák, és a mely pillanatban nem érvényesítik a törvényeket, sőt azokat meg­kerülik és azok ellen járnak el, akkor a tör­vénybe és az alkotmányba helyezett hite a népnek megrendül. Ezért helytelen azon rend­szer, hogy a főispánok kiválasztatnak, és vár­megyéről vármegyére küldetnek, úgy, a mint a konvent kiküldötte a maga mészárosának, Jourdanenak vezetése alatt a guillotint és egy fegyveres csapatot, hogy departementről depar­tementra vigye azt, és irtsa ki az arisztokratá­kat, a szabadságnak és köztársaságnak elleneit. Ilyen körüljáró, és magukkal a közélet guillo­tinjét körtílhordó főispánokra szükség nincs, és ilyeneket alkalmazni nem szabad. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Az ilyen eszközök hasz­nálásánál teljesen áll Eadeczkynek az a meg­jegyzése, a melyet Haynau olaszországi és ma­gyarországi viselkedésére mondott: »Az ilyen ember olyan, mint a borotva, a melyet haszná­lunk addig, a míg tisztává akarjuk tenni ar­ezunkat, de használat után rögtön a tokjába 42

Next

/
Thumbnails
Contents