Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-541

328 541. orsK&gos ülés 1896. január 24-én, pénteken. azt a belügyi költségvetés tárgyalása során ismételten és ismételten voltam bátor kifejteni. A mi Szalay Károly képviselő úrnak a mai napon beadott határozati javaslatát illeti, úgy én, hogy a legekklatánsabhan czáfoljam meg abbeli állítását, mintha a tárczám javára e részben a költségvetésbe felvett többietet — mint ő magát kifejezte — egy fiókrendelke?,ésí alap gyanánt kívánnám kezelni, készséggel járulok hozzá, hogy az a határozati javaslat, a melyet beadott, elfogadtassák, és a magam részéről is kérem a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés) Még csak egy nyilatkozatot kívánok tenni Horváth Gyula képviselőtársam beszédére, a ki azt mondta, hogy a kormány a koronára támaszkodik és minduntalanul a korona bizalmával dicsekszik. Erre röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy igenis, a kormány súlyt helyez arra, hogy a korona bizalmával bírjon, mert ha azzal nem bírna, nem lehetne e helyen, és maga az a tény, hogy itt van, bizonyítja azt, hogy bír a korona bizalmával. De époly súlyt helyez a kormány arra is, hogy bírja a parlamenti fogalmak szerint, a parlamenti többség bizalmát is, és minthogy ez kifolyása az ország többségének, hogy az ország többségének bizalmával is bírjon. Ez az, a mit a kormány a maga részéről szem előtt tart, s a mi működésének legfőbb bázisát képezi. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Ezek után kérem a t. házat, hogy méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl,) Elnök: Fölteszem a kérdést, először a tételre, azután Szalay Károly képviselő úr határozati javaslatára. Kérem azokat, a kik az 5,409.500 frtnyi kiadási tételt megszavazzák, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Következik a határozati javaslatra való szavazás. Balogh Géza jegyző: (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: Kérem azokat, a kik a határozati javaslatot elfogadják, álljanak fel. (A ház összes togjai felállanak. Zaj és félkiáltások a szélső baloldalon: Többség!) Talán kivannak ellenpróbát? (Derültség.) Kérek csendet. A határozati javaslatot a ház elfogadta. Josipovich Géza jegyző: (Olvassa.) Főispánok és a budapesti főpolgármester, valamint a főispáni titkárok fizetései és lakpénzei. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 4. czím. Kiadás: 352.712 frt. Balogh Géza jegyző : Ugron Gábor ! Ugron Gábor: Az alkotmányos életnek első princzipiuma a felelősség. Maga az uralkodó, a király a felelősség alól csak azért van mentesítve, mert minden tényeért felelnek tanácsosai, a miniszterek, és ezért kívánja meg az alkotmány, hogy ellenjegyezzék minden rendeletét és intézkedését, és mivel a fejedelem felelősségre nem vonható, felelősség alatt álljanak a miniszterek. A kormánynyal szemben az alkotmány a felelősséget érvényesíti, de a főispánokkal szemben a felelősség nincs érvényesítve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A főispáni állás ezért Magyarországon egy olyan kis királyi állássá változott át, olyan önhatalom, autokrata hivatalviselés az, a mely hivatalviselég rendén a felelősség csak a legkisebb mértékre szorul, tudniillik tisztán csak politikai értelemben érvényesül abban, hogy a főispán állásától elmozdíttatik, vagy állásáról lemondásra kényszeríttetik; ennek következése azután az egész közigazgatási életben az az önhatalmaság, a melyre fel van jogosítva már állásánál fogva egy főispán, és a melyben a maga egyéni tulajdonságait akkora mértékben érvényesítheti, hogy a közigazgatásnak megyénként különböző jelleget ad és különböző természettel ruházza fel. A hivatalnokok más országokban hűséggel tartoznak az alkotmánynak, királynak, minálunk hűséggel tartoznak ezenkívül a főispánnak. (Igaz! Úgy van! a sxäső baloldalon.) Ha valamely vármegyei hivatalnok, de még az állami közigazgatás bármely ágában is, egy hivatalnok azt a hűséget megszegi a főispánnal szemben, ha gyanúsnak bizonyul, hogy nem viseltetik elég ragaszkodással, elég tisztelettel, elég odaadással, és még gyakran a haszontalan főispánnal szemben a lehető legjobb véleménynyel, akkor következik azon tisztviselőnek megrendszabályozása, a minek legenyhébb formája az, hogy elküldetik más éghajlatra, hol az új éghajlat őt ezen rossztermészetéből és betegségéből ki fogja gyógyítani, de továbbá az ő személyes jelenléte a vármegye területén, a tisztikarnak egységes hódolatát és tiszteletét a főispánnal szemben nem fogja megzavarni. Sajnos, hogy a tisztviselőkről olyan fogalmak terjedtek el, mintha azok, midőn állásukat a kandidáczió útján való állítólagos választás, voltaképen pediglen suba alatt való kinevezés által elnyerik, hogy azoknak nem csak erejét és munkaképességét, és bizonyos időn túl lekötött munkájukat szerezte meg magának a vármegye és az állam, hanem azt hiszik, hogy az a hivatalnok abban a pillanatban, a mikor megkapta azt az életpályát, a melyért ő annyit tanúit, a melyért annyit küzdött és fáradott, abban a pillanatban egyúttal ő politikai meggyőződését áruba bocsátotta, és többé nem lehet ura lelkiismeretének, nem lehet ura meggyőződésének, neki csak azt a meggyőződést, azt a felfogást, a melyet a főispán és a főispán a