Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-541

541. országos ttlés 1896. január 34-én, pénteken. 357 a mely alkalmas volna a megye területén a járások helyes felosztását biztosítani. Az igaz, hogy akkor a jelenlegi szisztémával, a mely bürokratikus alapon a tisztviselőket összezsúfolj fi, és minden tisztviselőt a járás székhelyén együtt lenni utal, szakítani kellene. Mert, hogy a saját megyémből vegyek példát, a megye nyolcz járásában van 8 főszolgabíró és 11 szolgabíró, tehát 19 közigazgatási tisztviselő", a ki esetleg önállólag működhetik. Hát, ha most a megye 8 járása nem a nyolcz főszolgabíró, hanem a 19 közigazgatási tisztviselő közt osztatnék fel helyes módon és arányokban, ebből az következnék, hogy azon anomália, miszerint az egyes közigazgatási területek túlnagyok, megszűnnék, de annak szüksége sem állna elő, hogy új költekezéssel új hivatalokat kellene felállítani. Ez semmi esetre sem oly kérdés, t. ház, a melyet ma kellene vagy lehetne eldönteni, de azt hiszem, az eszme mindenesetre olyan, a melyet a tapasztalat helyesnek kell, hogy bizonyítson, és a mely megérdemli, hogy a miniszter úr foglalkozzék vele. Mondom, t. képviselőház, ha elvileg tökéletesen helyeslem is azt, hogy a hivatalok szaporítására itt új költségek szavaztassanak meg, mert a vármegyék legnagyobb részében a mostani állapotok e tekintetben tarthatatlanok, nem helyeselhetem azt a módot, melylyel ezt tetllegesíteni szándékozik a t. miniszter úr, és azért bátor vagyok egy határozati javaslatot elfogadás végett benyújtani, mely határozati javadat így szól: (Olvassa.) »Határozati javaslat. Utasítja a ház a belügyminisztert : tegyen jelentést arról, h >gy minisztériuma költségvetésének «a vármegyék közigazgatási, árva és gyámhatósági kiadásai* czímű tétele II. rovata alatt fölvett 462.000 frtot, mely vármegyék dotácziójának emelésére, micsoda czímeken, és minő megosztás mellett kívánja fordítani?* (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnökl Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyüket. Az ülést újra megnyitom. Szólásra senki sincs e tételhez fölírva. Kivan még valaki szólni? Ha nem, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Megengedi a t. ház, hogy bár szemrehányással is találkoztam a tekintetben, hogy tárczáai eddig tárgyalt két tételénél nem tudom hányszor szólaltara fel : mégis azokra nézve, a miket a mai napon felszólalt t. képviselő urak felhoztak, annál is inkább nyilatkozzam, mivel Szalay Károly t. képviselő úr egy határozati javaslatot is adott be. (Bálijuk!) Előrebocsátom, hogy nem szándékozom az aktuális napi politika nagy problémájával foglalkozni, melyet Horváth Gyula t. képviselő úr, a ház általános figyelme között, ma tárgyalt. Nem szándékozom ezt tenni azon fontos okból, mivel e tárgy holnapra úgy is napirendre tűzetett, és gróf Apponyi képviselő űr indokolni fogja indítványát, és meg vagyok győződve, hogy arra a kormányelnök is megteenii nyilatkozatát. Én íehát csak a hatáskörömre nézve felhozott észrevételekre szorítkozom. Szentiványi Kálmán t. képviselő úr felhozta a megyei segédszemélyzet díjazásának ügyét és aposztrofált, tegyek e tekintetben megnyugtató nyilatkozatot. Nagyon örülnék, ha nyilatkozatommal teljesen meg tudnám nyugtatni azokat, a kikről szó van. Teljesen belátom, közvetlen tapasztalásból is tudom, úgy mostani állásomból folyólag, úgyszintén mint régebbi megyei tisztviselő, hogy a megyei tisztviselők dotácziója egyáltalán nem megfelelő, és nem áll arányban azzal a javadalmazással, melyet más szolgálati ágakban megfelelő állásokat betöltő egyének nyernek. Tudom azt is, hogy a megyei alkalmazottak közt a segéd- és kezelőszemélyzet az, a mely a legmostohábban van díjazva. Nem zárkózom el az elől, hogy a jövő évi költségvetésben a méltányos javításról gondos kodjam. Hogy ez e költségvetésben nem történt, mindamellett, hogy a segéd- és kezelőszemélyzet itt kongresszust tartott, ós bajait megbeszélte, annak oka az, hogy a kormány előtt első és főczél az állam pénzügyi helyzete egyensúlyának föntartása volt, ennek megóvása, rázkódtaíásoktól és zavaroktól menten tartása első rangú államfeladat. A jövőre nézve többet nem ígérhetek, mint hogy rajta leszek, hogy a belügyi tárcza költségvetésének emelésével az égető szükségen és a leginkább szanálásra váró helyzeten javíthassak. (Általános helyeslés.) A mi a képviselő úr által felhozott indokolást illeti, azt tudniillik, hogy a vármegyei segéd- é.i kezelőszemélyzet helyzete tisztán az illető főnök és az alispán szeszélyétől függne, erre nézve megjegyzem, hogy ez oly önkormányzati dolog, hogy a legtöbb vármegyében — tudom, hogy nincs minden vármegyében — de a legtöbb vármegyében úgy a megyei tisztviselők, mint a kezelő- és segédszemélyzet szabadságolási ügye szabályrendeletileg van rendezve, tehát az nincs tisztán a szeszélynek fentartva. A mi az írnokok előléptetését illeti, abban is teljesen igaza van a képviselő urnak ; ez is egygyel több ok, a mely e kérdésnek olyatén irányban való megoldását javasolja, a mint én