Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-541

541. országos ülés 1898. január 24-én, pénteken. 315 ideig állottam a közigazgatás szolgálatában, nekem arról, mint vidéki embernek, fogalmam nem lehet, hogy majdnem 10—12 esztendő folyjon le és törvényes intézkedések, határozatok ne legyenek foganatosíthatók. (Mozgás balfelöl. Halljuk,') Hát ez képzelhetetlen közigazgatási mizéria. Beöthy Ákos: Ázsiai állapot! Szentiványi Kálmán: Valóságos ázsiai állapot. A csont- és rongy üzlet kérdéséről van szó. Az 1885. évi 720. számú fővárosi autonóm intézkedés, (Halljuk!) tehát közgyűlési határozat rendelkezik e tárgyban, rendelkezik pedig nexusban 1884. évi XVII. tczikkel, vagyis az áj ipartörvénynyel. Ezen határozatok végrehajtását czélozza az 1886. évi 7920. számú polgármesteri elnöki intézkedés. (Halljuk! Halljuk !) És t. képviselőház, hogy számokkal és dátumok idézésével becses türelmüket ne fáraszszam, egyszerűen csak rz tűnik fel nekem sajátságosnak, hogy úgyszólva kronológiai rendben ki lehet mutatni azt, hogy mindig, midőn valamely politikai emoczió ezen fővárosban vagy valamely általános választási mozgalom az országban előfordult, minden olyan alkalommal a felső rendeletek ellenőrzése, azok szigorítása is szünetet tartott, csak lazán lett véve, és csak akkor került ismét felszínre, (Úgy van! balfelől) a midőn már azoknak a választásoknak vége volt, és a t. votmnokra — magyarán mondva — egyáltalán szükség nem volt (Úgy van! balfelöl.) Hát én nem mondom azt, hogy ez czélzatos dolog, de már az is sajátságos, hogy egy ilyen dologban, ilyen fontos kérdésben, a hol százezereknek életéről és egészségéről van szó első sorban, (Igae! balfelöl.) és nemcsak azon százezreknek, a kik helyben laknak, hanem azoknak a még több százereknek, a kik itt keresztül utaznak és itt tartózkodnak, szóval, a midőn egy ilyen fontos kérdésről van szó, teljes lehetetlenség a törvénynek és törvényes intézkedéseknek érvényt szerezni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Sajátságos, t. képviselőház, és visszás dolog, (Halíjuk ! Halljuk !) hogy egy ilyen kérdésben azután a t. választók fel-fel kapnak egyegy t. czímeres kormánypárti képviselő urat, a ki azután nagy deputácziókat vezet a miniszter elé s igyekszik részrehajlásra bírni, — mert hiszen nem nevezhetem egyébnek, gyanúsítás czélzata nélkül, — hogy azokat a syigorú rendeleteket enyhítse. Erre mutat azután az, hogy ma már azok, a kik nem állanak a törvényes téren, hivatkozhatnak oly miniszteri rendeletre is, a melyik már enyhébb, és oly időben adatott ki, a mikor véletlenül, pl. épen a kötelező polgári házasság kérdése volt napirenden. (Derültség balfelöl.) Hát én csak úgy előhozom ezeket az adatokat; de az idő, a nap, az év, a mely napon és évben ezen hivatalos intézkedések keletkeztek, méltóztassanak megengedni, de azok teljesen összevágnak azokkal a mozgalmakkal, tehát a józan ész egyéb következtetésre nem juthat. (Úgy van! balfelöl.) Kétségtelen tehát, t. ház, hogy ennyit is ízelítőül előadva, ez tökéletesen elégséges annak bizonyítására, hogy a megyékben végre-valahára eljött az ideje annak, hogy ne a választók privát érdekei irányozzák a politikai életet nálunk Magyarországon, hanem a társadalmi tisztesség és jó közigazgatás, különösen a közigazgatásnak reudje. (Úgy van! balfelöl.) Még egy másik esetem is van, t. ház, és itt ismét van egy klasszikus tanúm, maga a t. igazságügyminiszter úr ; sajnálom, hogy nincsen itt. Például 1870-ben, midőn a megyék rendeztettek, egy általános és helyes elv lett kimondva, hogy a közigazgatás az úgynevezett jogszolgáltatástól teljesen el legyen választva, és azután igyekezett a törvényhozás a bírák helyzetét oda javítani, hogy azok a függetlenség attribumaivul rendelkezzenek, de a szolgálati szabályzatot ;.s oly értelemben alkotta meg a ház, hogy ez által is a bírák függetlensége el legyen ismerve. Megtörtént az is, t. ház, hogy ez a kultur-bírói intézmény még politikailag is annyira kasztrálva lett, hogy elvonatott a politikai közélettől, például kiküldetéseket nem fogadhat el a bíró és egyáltalában politikai akcziót a felsőbbek meghallgatása nélkül nem teljesíthet. Mindezen helyes intencziók és intézkedések mellett még is milyen sajátságosnak tűnik fel azután a magyar közönségelőtt, hogy például a nyárád-szeredai járásbíró kiáll a síkra, mindjárt a szilágy-somlyói harczi riadó után, a hol az ellenzék teljes kiirtása lett kimondva; maga mellé veszi az aljárásbírót, tehát már kettő a hivatalos személyzetből, a ki a járásbíróság területköréhez tartozó népességnek szabadsági, anyagi és más ügyeiben eljárni hivatva van, és ezek otthagyják az ügykezelést, bezárják a hivatalos ajtót és elmennek portárólportára korteskedni. Sajnálom, hogy épen velem szemben történt, de méltóztassék elhinni, a t. ház, hogy ha ez mással történt volna is, épúgy előhoznám ezt. Azért hozom elő, mert arról biztos tudomásom van, de nemcsak nekem, de nyilvánosan is tudva és tárgyalva van, és maguk a választók ki vannak téve sok kellemetlenségnek, mert egy járásbfróval szemben, a ki ítél az illetők szabadsága és vagyona felett, azt sem tudja a választó, hogy mit feleljen neki, mikor az bemegy hozzá és ajánlta magát a jövő választáskor fellépendő jelöltnek, Annyiban hivatkozom a t. igazságügy40*