Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-540

310 640. országos ülés 1896. január S3-án, csütörtökön. senki háta mögé. De nem is szükséges, hogy azt tegyem, mert megvéd engem e tekintetben kettő. Megvéd először a tárgyilagos tiszta igazság, másodszor a conscia mens reeti, a helyesen cselekvés öntudata. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert, t. ház, Iiogy áll a dolog? A dolog úgy áll, hogy a Károly-körúti gyógyszertárért folyamodók közt, a kik hatan voltak, egyetlenegy volt, és pedig véletlentíl az, — nem akarom megnevezni, — a kit a képviselő úr felhozott, a kinek a diplomája idősebb volt, mint azé, a ki a jogot elnyerte. Annak a diplomája még 1861-ből kelt. És miért nem nyerte el a jogot ezúttal épúgy, mint előző 53-szoros folyamodásával? Azon egyszerű okból, mert neki már volt egyszer önálló patikája, és azt eladta. Ez pedig egy álláspont, t. ház. A következő volt ancziennitásra nézve Fónagy József, a ki diplomáját 1880-ban kapta, azelőtt mint gyakornok, de később is, diplomája megszerzése után egész 1889-ig, részint gyógytári provizor, részint mint gyógyszertár-bérlő volt. 1889-ben, akkori elődöm, gr. Teleki Géza által mint gyógyszerész és szakember a belügyminisztériumhoz, a hol az úgynevezett taxálásra, tudniillik a közalapok terhére rendelt vények gyógyszerészi szempontból való revideálására és taksálására mindig alkalmaztatott egy hivatalnok, mint taxator neveztetett ki a belügyminisztérium számvevőségéhez. Ettől fogva mindaddig, míg kérvénye folytán ezen gyógyszertári jog engedélyét meg nem nyerte, a belügyminisztérium számvevőségében a gyógyszerészi számlák és orvosi vények gyógyszerészi szempontból való átvizsgálásával foglalkozott. A többi 1891., 1886., 1886. és ismét 1889-ben nyert oklevelek alapján folyamodott. T. ház! Ez az a protekczió, a melynek vádjával ő engemet illet. De, t. ház, azt mondja a képviselő úr, hogy mi szükség volt arra a patikára. Én azt állítottam, a főváros lakossága rohamosan növekedett, s a szenvedő emberiség szükségletei és igényei ezzel karöltve növekedtek, s így a népesebb városrészekben újabb gyógyszertár nyitásának szüksége fenforgott és fennállott; ő pedig azt mondja, hogy a Károly-körúton nem fejlődik a főváros és nem szaporodik a lakosság, mert hisz ott a főváros rendezése érdekében utezákat bontanak le. T. ház! Én tegnap is végig mentem a Károly-körúton; nem hogy utezákat, de egyetlenegy házat sem láttam, hogy lebontottak volna, s a mit lebontanak is, nem a főváros rendezése érdekében bontják le, hanem azért, hogy az új ház legalább tízannyi lakót legyen képes befogadni, mint azelőtt. (Igass! jőbbfelöl.) Ott van a Hadik-Barkóczy ház, ott van a Eostéíy-utcza és Károly-körút sarkán az új palota, a Károlykörűt és Kossuth Lajos-utcza sarkán a Weínhaum-féle négyemeletes ház; ezekben a házakban többeu laknak, mint ezelőtt 15 évvel az egész Károly-körúton. (Igaz! joblfelöl.) Azt hiszem tehát, hogy a főváros, különösen IV. kerületi része fejlődésének igen rósz szolgálatot tett a képviselő úr ezen argumentácziójával. (Helyeslés a jobboldalon.) De tovább megy a képviselő úr és vádat formált az ellen, hogy miért vonatott el a fővárostól az adományozás joga; és esodálatos, hogy mikor itt kezébe veszi a törvénykönyvet, felolvassa az 1876 : XIV. tcz. 134 §-át, s abból azt következteti, hogy itt a fővárosnak kellett volna adni a jogot, és előzetes pályázat hirdetése utáu kellett volna azt betölteni. Hát, f t. ház, a 134. §. azt moudja (olvassa): »Uj gyógyszertár felállítását, a törvényhatóság meg' hallgatása után, a belügyminiszter engedélyezi«. Új gyógyszertár felállításáért folyamodbatik: a) valamely község; b) okleveles gyógyszerész — ez esetben az illető község véleménye meghallgatandó.« Az utolsó bekezdés pedig azt mondja: (olvassa) »Ha az a) pont esetében a gyógyszertár fel állíthatása kimondatott, az iránt, hogy a községben azon gyógyszertár felállításának joga kinek engedélyeztessék, a törvényhatóság első tisztviselője által közzéteendő, előleges pályázat után, és az érdekelt község meghallgatásával, a közigazgatási bizottság határoz, s ezt a belügyminiszternek feljelenti«. Azt hiszem, t. ház, világos, hogy ez csak az a) pontra vonatkozik, tudniillik arra az esetre, mikor a község vagy város folyamodik. Ebből azt magyarázni ki, hogy megsértetett a törvény, hogy pályázatot kellett volna hirdetni, ennek valóban csak a rosszakarat, vagy teljes járatlanság a törvény applikáeziójában képezheti-e az indokát. Azt is mondja a képviselő úr, hogy miután ezen törvény meghozatott, hogy annak a helyes értelme megóvassék, és törvényellenes dolgok ne követtessenek el, szabályrendelet bocsáttatott ki. Hát igenis, kibocsáttatott egy szabályrendelet, mely a gyógyszertárak adományoátruházása stb. minden egyes kérdésben az eljárást szabályozza, de kibocsáttatott a 137. §. értelmében, mert a törvény egyenesen elrendeli, hogy egy részletes szabályzat kibocsáttassák. E szabályzat 1883, június havában bocsáttatott ki az akkori belügyminiszter úr által, és azóta szigorúan és következetesen mindenben ezen szabályzat pontozatai szerint történik az eljárás. Azt is felhozta a képviselő úr, hogy valami Czifra nevű úr kapott volna engedélyt, meg is jelent a hivatalos lapban, de visszavonatott és