Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-540

S40. országos ülés 1896. január 23-án, csütörtökön. 311 egy napon csak arra virradt, hogy még sem az övé a patika. T. ház! Átvizsgáltattam az egészségügyi osztály iratait, tegnap délelőtt 10 órától egész a mai napig a leggondosabban, és konstatálom, hogy a mióta én vagyok a belügyi kormányzat élén, egyetlenegy visszavonás sem történt, annál kevésbbé áll, hogy ily nevű egyénnek a patikajoga visszavonatott volna. És mert a mai napig adatot erre nem adhattak, átnéztem az »Egészségügyi Közlönyt« is, abban sem találtam rá, de emlékező tehetségem is azt diktálja, hogy kijelentsem, hogy ez teljesen légből kapott állítás. Igenis történt egy visszavonás az újvidéki esetben, de korábban, mielőtt én átvettem a belügyi táreza vezetését, ez tehát nem én alattam történt. És áttérek most a harmadik vádpontra: a fővárosi rendőrorvos kinevezésének kérdésére. Ebből is vádat kíván kovácsolni a sokszor nevezett képviselő úr, és úgy állítja oda a dolgot, mintha dr. Tihanyi, azelőtt Tigermann Mór, a ki korábban fizetésnélkííli tiszteletbeli rendőrorvos volt, azért neveztetett volna ki a IV, kerület rendőrorvosává, mert ő véletlenül b. Bánffy Dezső miniszterelnök úr háziorvosa. Hát, t. ház, kineveztetett dr. Tigermann azért, mert az e tekintetben előterjesztést tenni hivatott akkori főkapitánynak, a kire hivatkozik is a képviselő úr, Sélley miniszteri tanácsosnak 9018. számú hivatalos jelentésében az van, hogy a három között, a kiknek notandum bene egyike sem volt más kerületben működő rendőrorvos, hanem mind számfeletti fizetésnélkííli rendőrorvos volt, első sorban lett ajánlva, és pedig azért, mert kiváló képzettségének, különösen eddigi szolgálata alatt, többrendbeli jeleit adta. Ha én, t. ház, azt a körülményt, hogy valaki egy miniszternek háziorvosa, akadálynak tekintem, akkor Budapesten oly orvost, a kinek nagyobb praxisa van és megfelelő, nem tudnék találni, mert a befolyásos körök, és a közéletben itt inŰKÖdő egyének vagy családok orvosainak egyikére vagy másikára kellene okvetlenül esnie a választásnak. Teljesen visszautasítom tehát azt a vádat, hogy e kinevezés a protekcziónak szüleménye, és hogy annak ily kicsinyes rugók képezték volna indokát. De abban is téved a képviselő úr, midőn azt állítja, hogy eddig az az eljárás dívott, ha a rendőrorvosi állás megüresedett, hogy felszólíttattak a többi kerületek orvosai. Ennek sem találtam semmi nyomára. Azt mondta, hogy körözvéuyt kellett volna kibocsátani. Kijelentem, t. ház, hogy e tekintetben sem akadtam nyomára annak, hogy ez így történt volna, sem a főkapitányságnál, sem a rendőri osztályban, sem egyáltalában a minisztériumban. De legnagyobb az a tévedése, midőn azt mondja, ho^y ezen IV. kerület, mert véletlenül ez a belváros, a legjobb, és a többi rendőrorvos mind iparkodott volna ide jönni. Ha az itteni és a helyi viszonyokkal ismerős lenne a képviselő úr, tudnia kellene, hogy ez egyáltalán nem áll, mert akárhány kerülete van a fővárosnak, mely a rendőrorvosra nézve előnyösebb, sokkal jobb, f

és sokkal kívánatosabb. Es, t. ház, most végezhetnék azzal is, a mit a Polónyi képviselő úr által tegnap elmondott beszédre nézve itt elmondani szükségesnek tartottam, ha ő beszéde elején nem hivatkozott volna egy bizonyos személyi momentumra, és nem állította volna úgy fel a dolgot, mint hogyha az én eljárásom, a mint ő magát kifejezni jónak látta, nem egészen fairé dolog lett volna .... Hát kijelentem, hogy én ővele semmiféle magándolgot e tekintetben meg nem beszéltem, és semmiesetre sem éreztem magam jogosítva arra, hogy azt a hivatalos beszélgetést is, a melyet ő a fővárosi illemhelyek kérdésében kiütött konfliktusra nézve úgy a ház folyosóján, mint a pénzügyi bizottságban is felemlített, a ház előtt felhozzam, ha ő először nem kívánt volna itt a házban is tett nyilatkozatával úgy feltűnni, mintha, jóakarata által indíttatva, ezt a dolgot — mint monda, közletni vagy elsimítani, vagy a konfliktust elhárítani akarja, és ha nem lett volna szándékomban, hogy én ebben a tekintetben neki segítségére jöjjek, és úgy tűntessem fel őt, érdeméhez képest, mint egy újabbkori Poseidont, (Mozgás a szélső baloldalon. Derültség jobhfelöl.) a kinek hatalmában áll a fővárosban balkezének kinyújtása által a hullámokat felkavarni és vihart előidézni. Hát, t. ház, arra né^ve: mi fairé, és mi az izlés dolga, beérhetem azzal az egy nyilatkozattal, hogy én rám nézve mindig övöm és mindig büszkeség lesz, hogy arról, hogy mi fair, és mi a jó izlés, nem teljesen homogén felfogásom van azzal, a mi a t. képviselő úré. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Átkivánok még térni a mai napon felszólalt képviselő uraknak egyes állításaira. Mindenek előtt megjegyzem, hogy azon dolgokra nézve, a melyeket Szinay t. képviselő úr a ház mai ülésében Debreczen, Hajdámegye és Biharmegye egyes konkrét községi háztartási árvaügyeire felhozott, nem vagyok abban a helyzetben, hogy tüzetes nyilatkozatot tegyek; először azért, mert természetes, hogy Í30—140.000 ügyszámmal bíró reszortnál nem minden megy kezemen keresztül, és mindent nem láthatok, de még a mi keresztül megy is, nem vagyok képes oly hűséggel megtartani emlékezetemben, hogy esetleg egy nyilatkozatban teljes szaba-