Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

u 528. országos ülés 1806. január 9-én, csütörtökön. parlamentarizmus biztosítékául szolgáló tiszta, becsületes választás, és tiszta és becsületes közigazgatás. Most, t. képviselőház, a túloldalon szinte unalmasnak tűnik fel, ha valaki a visszaélésekiöl beszél. Kihalt már magából a parlamentből a kellő erkölcsi erő és fogékonyság, hogy ilyen visszaélésekkel szemben a felháborodásnak azzal a mértékével küzdjünk, a melyly el egykor épen azok küzdöttek, kik ma a túloldalon ülnek. Tisza Kálmán balközépi vezérsége alatt történt volna csak ilyen választás, az ilyen felett 1867 —68—69-ben 8—9 napon át folyt a házban a vita, s maga Tisza Kálmán volt a vezérszereplő, a ki a tisztviselők beavatkozása, a visszaélések tekintetében, a politikai morál szempontjából a leghatalmasabb fegyvert forgatta ebben a házban. Ma a béke olajágát mutogatjuk egymásnak; de e béke-hitben a legnagyobb fogyatkozás épen az, hogy nincsen benne hit. Nem szóval, hanem tettekkel kell a kormánynak a béke iránti szándékát és érzelmeit kimutatni, s akkor a parlamentben önként helyreáll a béke. Akkor nem úgy lesz, a mint Tisza Kálmán mondta annak idején, nyíltan provokálva, hogy »mi ellenséges hadviselő felek vagyunk«, hanem leszünk politikai ellenfelek, a kik az elvekért való tiszta küzdelemben állanak egymással szemben, de egyébként a parlamenti érintkezés minden téren megmarad, és biztosítva lesz a parlament méltósága által csakugyan joggal megkövetelt finom érintkezés. Míg azonban erre nézve tényeket nem látunk, míg én nekem a t. belügyminiszter úr azt mondja, hogy, a mi Csongrád vármegyében történik, az törvénytelenség, de azért hozzájárulok, mert, ha meg nem ejtenék a tisztújítást a képviselőválasztások megtartása végett, az nagyobb törvénytelenség volna. Pedig nem a tisztviselők sorsa képezi végczélját egy alkotmányos kormányzatnak, hanem az, hogy a választó polgárok joga teljes érvényesülést nyerjen a tisztújítások megtartásánál és az országos képviselőválasztásoknál. Ha ennek nevében tesz konczessziót a kormány, ezért szemrehányás soha nem fogja illetni, de ha maga kimondja rá, hogy törvénytelenség, és mégis végrehajtja, ez nem egyéb, mint a kormányzatnak olyképen való irányítása, hogy minden lépés a kormánypárt erejének a biztosítása érdekében történjék, és a választások tisztaságának megtaposásával bár, az ellenzéki tö'ekvések háttérbe szoríttassanak. Én a magam részérő!, t. ház, a hol nekem módom van küzdeni és harczolni, soha az életben nem óhajtom azt, hogy az ellenzéknek győzelme bármiféle taktikával, bármiféle furfanggal, még kevésbbé visszaéléssel történjék; hanem viszont ott, a hol módom van, a hol kötelesség vár reám, helyt állok, és harczolok minden oly törekvés és kormányzati rendszer ellen, melynek alaperkölcsi vonala, minden fundamentuma egyegy kövét képezi a visszaéléseknek és bűnöknek. Az általam elmondottakból természetszerűleg következik az, hogy mi erről az oldalról, bármint fejlődjék is egyébként a békekísérlet szempontjából a kormánypárt és az igen tisztelt nemzeti párt között az állapot eddig elfoglalt álláspontunkat, nemcsak hogy a küzdelem arányát nem csökkentjük, de ha véletlenül bekövetkeznék, hogy a stomfai és girálti választás, Csongrád és nógrádi tisztújítások után is azoknak a szanálása mellett, ez a békekisérlet szövetséggé válnék: ránk nézve annál nagyobb kötelesség vár küzdeni és harczolni azon elvek megvédéseért, a mely elvek alapján a függetlenségi párt áll. Ivánka Oszkár: Olyan az irányelv, nem szövetkezés! Azt felesleges feltenni! Sima Ferencz: Fel is teszem, a mikor ezt kije'entem, és eziránt egy perczig sem tápláltam semmi kétséget, pusztán a kormányt és a háta mögött álló t. pártot kívánom aposztrofálni a tekintetben, hogy a békére csakugyan szüksége van az egész országnak, mert béke nélkül, még elvi küzdelmek mellett sem lehet az ország kormányzatát a maga nagy egyetemében, a helyhatósági kormányzás ama kicsiny részében a köz- és társadalmi élet összes tevékenységeit úgy irányítani, hogy az teljes összhangjában és érvényesülésében magának az országnak boldogságára, felvirágzására szolgálhasson. Nagyon természetes dolog, t. ház, mert ez a béke máskép nem képzelhető el az én felfogásom szerint sem, mint e törvényeknek tiszta megtartása, és azoknak szigorú és rideg alkalmazásával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mert a törvények mai lazaságukban is biztosítják a választások és egyáltalán a közigazgatás tisztaságát. A kormánynak hivatása egészséges, tiszta, korrekt szellemet önteni az intézmények vezetésébe, akkor a békétlenség, akkor az a harczmodor és az a küzdelem, melyet mi itt az ellenzék részéről kénytelenek vagyunk folytatói, önként az elvek kordonjai közé vonul. Mindaddig azonban, míg ez meg nem történik, más mód, más tér nincs, mint harczolni tovább. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És harczolni, erősebben, az erőszakkal szemben harczolni a végletekig, harczolni úgy, a mint az önök tulajdonképeni vezére: Tisza Kálmán 1870-ben mondta gr. Andrássy Gyulával szemben, a ki nem volt kisebb államférfiú, és a választások tisztasága és a közigazgatás becsületessége iránt birt akkora érzékkel, mint a mai kormányelnök, azt mondta Tisza Kálmán, hogy harczolunk reggeltől délig, (Zaj és mozgás a jobboldalon.) nem én