Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

528. országos ülés 18%. január 9-én, csütörtökön. 2s mondom ezt, az önök vezére mondta. Hát már azt is megtagadják ? Megtagadják önök még az Istent is, ha a pártérdek kívánja. Ezeket tehát Tisza Kálmán, a mai kormánypárt tulajdonképeni élő vezére mondta gr. Andrássy Gyula volt miniszterelnökkel szemben. Pedig akkor még nem voltak ám stomfai választások, csongrádi tisztújítások; akkor még egy Eötvös József a miniszteri székből szavazott egy kormánypárti mandátum megsemmisítésére, mondván : »Nem keresem, hogy mi történt, elég tudnom annyit, hogy a választásnál minden polgár szabadon nem gyakorolhatta választói jogát. Ez nekem elég arra, bogy a választás feltétlen megsemmisítésére adjom szavazatomat.« Tehát mikor még a házban a választások kérdésében ily szellem uralkodott, mikor még nem az ellenzék vívott a kormánypárttal háborút a választások tisztasága érdekében, hanem együttesen kezet fogtak arra, hogy ide egyetlen mandátum be ne jusson, a melynek tisztaságához legkisebb kétely fér, akkor Tisza Kálmán azt mondta, hogy: »Ha ez az állapot így folyik tovább, beszélünk reggeltől délig, déltől estig, és beszélünk folytom küzdünk állandóan és szakadatlanul, míg önöket lehetetlenekké nem teszszük Magyarország kormányzatának vezetésére.« Ha Tisza Kálmán 1870-ben így beszélhetett, milyen legyen akkor a hangulat és küzdelem mértéke, mekkora legyen az az indulat* ma, mely ezekben a kérdésekben önkénytelenül áthatja BZ ember egész idegéletét, látván, hogy gúnynyal és kaczajjal felel a t. túloldal akkor, mikor egy stomfai választás igazán botrányos és gyalázatos bűntényei ide be merik tenni arczukat a parlamentbe. T. ház! Most már azt is kérdem, vájjon ha ezeket látva, mi hallgatnánk, ós az Istenbéke nevében ülnénk és tűrnénk mindent, méltók volnánk mi erre a helyre, nem volna-e természetes, ha az a nemzet, mely bennünket ideküldött, kisöpörne bennünket, mint bizalmára méltatlanokat?! A szólásszabadság leghatalmasabb biztosítéka a parlamentarizmusnak és alkotmánynak s ezt a szabadságot csak az érdemli meg, ki ezt a szabadságot a parlamentarizmus és az alkotmány biztosítéka érdekében használja. Midőn tehát mi szólunk, harczolunk és küzdünk, a szólásszabadsággal nem élünk visssa, hanem azt az alkotmánynak í'entartása érdekében használjuk ; és ezzel küzdjünk mindaddig, míg a magyar parlamentben, épúgy, mint. kint a magyar közvéleményben, tefjes öntudatra és erőre nem jut azon elv és nézet, hogy egyszer már teljesen ki ktdl tépni a lelkekből azon gondolatnak és érzelemnek még a gyökereit is, melynek még a stomfai választások is tisztességesek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minthogy Magyarországon a választások kezeKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII. KÖTET, lését a miniszterelnök úr tartja kezében, s minthogy a t. miniszterelnök úr oly méltó fegyvertársat bir a belügyminiszter úr személyében, én a magam részéről kormányzási működése iránt, bármily elismeréssel legyek is egyébként polgári személye iránt, (Élénk derültség.) bizalommal abszolnte nem lehetek, és magam részéről a költségvetést meg nem szavazom! (Helyeslés a szélső baloldalon) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Egy kissé kiterjesztendő értelemben kell ugyan vennem a személyes megtámadtatás fogalmát, hogy ezen a czínien felszólalhassak, mert hiszem sem az egyik, sem a másik előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédében, midőn rám czéloztak, támadás nem volt. Sima Ferencz t. képviselőtársam beszédének egyik tételét ugyan egyik barátom úgy értetne, mint hogyha ő az utolsó időben, a szünet alatt történteket, és a részemről is tett lépéseket akként értelmezué, hogy ezekben a mi irányunk módosításának, a mi elvi álláspontunk megváltozásának lehetősége is tartalmaztatnék. Azonban Sima Ferencz t. képviselőtársam is sietett kijelenteni, hogy ez félreértés lehetett, mert ő ilyen feltevéssel sem engem, sem azon pártot, a melyhez tartozni szerencsém van, nem gyanúsította. En tehát csak azon szavakhoz fűzöm felszólalásomat, melyekben úgy Szederkényi Nándor, mint Sima Ferencz t. képviselőtársaim azt mondták, hogy a miniszterelnök úrtól várnak nyilatkozatot egy oly ügyre nézve, mely az országos közvéleményt bizonyos várakozásban tartja, melynek kezdeményezése, a mely politikai feszültség keletkezése azonban az én fényemben, a karácsonyi czikkemben keresendő. Ez ad nekem, kissé kiterjesztő magyarázattal, megengedem, jogot arra, hogy rövid néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Én egész jogosnak tartom t. képviselőtársamnak azon felszólítását a miniszterelnök úrhoz, hogy a kérdéses ügyben és a választások tisztaságának és szabadságának megóvására irányuló szándékai tekintetében mielőbb nyilatkozzék. A miniszterelnök úr dolga, hogy mikor akar és mikor fog erre a felhívásra válaszolni. Nekem is van azonban e tekintetben kötelességem, mely abból keletkezik, bogy ennek az egész kérdésnek napirendre hozatalát, ennek az egész kérdésnek a közfigyelem előterébe helyezését én iuicziáltam. Hát magamat és az én teendőimet illetőleg legyen szabad a t. ház előtt rövid nyilatkozatot tenni. (Halljuk! Halljuk!) A ki az én parlamenti múltamat ismeri, az tudhatja, hogy minden kritika mellett, melylyel jogosan lehet engem illetni, talán elismeri rólam mindenki, hogy egészen, tetőtől-talpig par4