Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

638. országos ülés 1896. január 21-én, kedden. 259 végezzük be minél előbb ezen, most már nagyon hosszú költségvetés! vitát, (Mozgás a szélső balGidaion.) és tárgyaljuk azután az előttünk fekvő törvényjavaslatokat. (Helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza jegyző: Balogh János ! Balogh János: T. képviselőház! Igen sajnálom, hogy a most elhangzott beszéddel érdeme szerint nem foglalkozhatom; nem pedig a köteles udvariasságnál fogva sem, mert a t. képviselő úr e házban tett első felszólalása alkalmával az egész közjogi ellenzéki pártot oly modorban támadta, annak kitűnőségei, név szerint Eötvös Károly és Ugron Gábor képviselőtársunk irányában oly modort használt, a melyet én a ház iránti udvariasságom és tiszteletemnél fogva most nem méltathatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hagyom azt az illetőkre, mert hiszen a ki Eötvös Károlyba és Ugron Gáborba kötött bele, az még mindig meglakolt. Már csak azért sem foglalkozhatom a beszéddel, mert hiszen a belügyi költségvetés tárgyalása közben egy szóval sem említette az ország közigazgatási állapotát. Említették ezt arról az oldalról mások, névszerint Vargies Imre képviselő úr, ki azt monda: »A jó közigazgatás alapja az állam jólétének, az állam üdvös fejlődésének.« Ezen padokról, itt az előbb elhangzott beszédben Hodossy t. képviselőtársam ugyanezen szellemben nyilatkozott. Vargies Imre t. képviselőtársam a maga axiómáját mikor felállította, azt moudá, hogy jó az országnak a közigazgatása. Hodossy Imre t. képviselőtársam pedig ugyanezen axióma alapján azt monda, hogy tűrhetetlen a magyar közigazgatás. Én azt hiszem, hogy ha pártkülönbség nélkül mindnyájan egyenként nyilatkozni fogunk is, alig lesz egyetlen egy ember is a házban, a ki azt fogja mondani, de bizony kifogástalanul jó a magyar közigazgatás. Horváth Géza t. képviselőtársam említette, hogy micsoda orgánum kell a jó közigazgatás megteremtésére, s azt mondotta, nem egyéb, mint a törvények szigorú megtartása és végrehajtása. Ugron Gábor t. képviselőtársain pedig imént elhangzott beszédében azt mondotta: nem elégségesek ezek, hanem jóindulat kell a közigazgatáshoz. Én a magam részéről is abban a meggyőződésben vagyok, hogy vannak igen nyomatékos indokok arra, hogy jóindulatot kell behozni a magyar közigazgatásba, különösen a magyar alföldön, a mely néptelen és szegény községekben; mert hiszen a múlt század elejétől, különösen 17 í8-ból, van egy történeti adatunk, hogy mire fejlődött a magyar alföld, s a Tisza mentén egynéhány vármegyében az akkori községek száma. 1718-ban kapta b. Haruker János György adomány-levelét, a melyben meg van említve, hogy mikor Békés vármegyét, Csongrádnak felét, és Zarándmegye nagy részéi kapta: ezen területen 13 község és 86 puszta volt. No, ha ma végignézünk Békés vármegyén, Csongrád felén, és azon a részen, a mely azon időben Zarándmegyét képezte, azt tapasztaljuk, hogy nem sokkal több község van ott most, mint a mennyi abban az időben. Már pedig azt mondják, és ez igaz is, hogy az erős, életképes községek képezik az állam jólétének az alapját. És íme, mégis azt tapasztaljuk, azt látjuk nem egy alkalommal, hogy azok a községek életképesek, melyek a maguk erejéből lettek erősekké, melyeknek kultúrájához, előhaladásához a mélyen tisztelt kormány soha egy kis krajczárral sem járult hozzá. Ezek pedig törvényes jogaikban nemhogy eJősegíttetnének, de sok esetben gátoltatnak, sőt egyes esetekben károsíttatnak is. Hivatkozom reá, hogy egy oly város, mint Szentes városa, melyet én vagyok szerencsés képviselni, mint annak országgyűlési képviselője, a törvény túl hajtása következtében érzékeny károkat szenvedett immár. Ugyanis megtörtént, hogy az adókirovások alkalmával pár száz forint, — nem sikkasztásból, — de elnézésből tévesen íratott elő. Áz adófelügyeló'ség, illetve a pénzügyigazgatóság jelentést fett erről a minisztériumnak. Ez pedig elrendelte, hogy általános adóleszámolás történjék minden egyes adófizetővel. Á község könyörgött, mondván, ha 200 forintról lévén szó, megfizeti, csak engedjék el neki a leszámolást, mely ezrekbe kerül. Dehogy engedték. Háromszor tíjra számították, és 14.000 forintot fizetett Szentes városa ezen adóleszámolásnál, hogy kitűnjék, hogy egyesek előnyére, és a város, mint erkölcsi testületnek terhére 200 fit tévesen íratott elő. Igaz, hogy megtartatott a törvény, igaz, hogy a volt pénzügyminiszter akként rendelkezett, hogy ha hiba van, ki kell keresni a hibát. Hol volt itt az a jó indulat, uraim, hogy megmentessék egy közönség egy ilyen nevetséges boszantástól, hogy 200 forint követelésnek kiigazítása, illetve kitüntetése szempontjából meg ne károsittassék egy közönség pénztára 14.000 forinttal. Hogy a törvény túlhajtása számtalan esetben milyen boszantással jár, és hogy ez sokszor egyes közbizalmat élvező embereknek prostituálására vezet, erre nézve, s ezt azért hivatkozom, mert Tuba János képviselőtársam azt monda ezen költségvetés tárgyalása folyamán, hogy, ha az ellenzéknek volnának adatai, felhozná, de eddig nem bírtak egyéb adatot felhozni, mint azt, hogy a patikák miként adományoztatnak, és hogy a buda3E*