Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

053 538. országos ülés 1896. január 21-én, kedden. hogy ennek a két törvényjavaslatnak, — a me lytől az orvoslást várja, — tárgyalását lehetővé legyen. Ugron Gábor t. képviselőtársam mai kirohanását sem tartom annyira tartalmasnak és igazságosnak, hogy azzal egy országnak közvéleményét alkotó pártot megdönteni lehessen, és hogy azzal meggyőződést lehessen kelteni az országban arra nézve, hogy nem ebben a pártban, hanem amott és az ő becses személyében van az igazi hazafiság. Én igen tisztelem a t. függetlenségi pártot eszméiért és ideáljaiért, de e nagy eszmék, úgy látjuk, a nagy férfiakkal együtt elenyésztek, és ma már a t. függetlenségi pártot nem ezek a magasan szárnyaló eszmék tartják össze. Csak egyre akarok hivatkozni, és ez Irányi Dániel. Elismerem, hogy ő az emberi jogoknak védője, és oly magas szárnyalású eszmék, apostola volt, a ki bátran köthette össze nevét egy Kossuth vagy Mazzini nevével, de nekem az a meggyőződésem, hogy a függetlenségi pártnak ma az a hiánya, hogy ilyen magasröptű eszmékkel biró emberei már nem léteznek. Ma a függetlenségi párt szétbomlásnak indult, és mint az oldott kéve, úgy fog az széthullani, és ezt nem fogja megakadályozni senki, mert Ugron Gáborból sohasem lesz Irányi Dániel. Meszléliy Lajos : Magából se Deák Ferencz ! (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Szalay Károly: De még Körösi Sándor se! Kola János: Ugron Gábor t. képviselő úr a közjogi alapot el nem ismeri, hanem az ellen küzd, a midőn pedig az egyházpolitikai törvényjavaslatok alkalmánál küzdöttünk, Ugron Gábor Irányi Dániel nagy eszméi ellen harczolt. O belőle tehát soha sem lesz Irányi Dániel. (Élénk derültség a szélső baloldalon,) A magam részéről követelem azt, hogyha önök maguknak jóhiszeműséget pretendálnak, ne követeljék azt monopólium gyanánt, hanem engedjenek belőle részt nekünk is. 1867, illetve 1875 óta, mióta ez a szabadelvű párt kormányon van, nagyokat terem tett. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezt nem önök ítélik meg, hanem megítéli az egész czivilizált világ, és e részben a história Ítéletére bátran bízhatjuk magunkat. Ennélfogva mi legalább, a kik ezen párthoz tartozunk, megkövetelhetjük azt, hogy önök általában ne beszéljenek úgy ezen pártról, és ennek a pártnak minden tagjáról, hogy ezen párt tehetetlen, hazafiatlan, erkölcstelen, ez a korrupczió fészke, ez minden visszaélés tábora. Ugron Gábor t. képviselő úr azt állítja, hogy Magyarországon párt-, és nem alkotmányos uralom van, és azt állítja, hogy itt apró zsarnokok uralkodnak, a mi szerintem gyanúsítás. (Ügy van! jobbfelől.) Ámde,ha neki ezen tekintetben panaszai vannak, és a t. függetlenségi pártnak is ez az állása, nem tehet semmi okosabbat, mint azt, hogy a költségvetés tárgyalását siettesse, azért, hogy azután ennek a rossz közigazgatásnak a megjavítására munkálkodhassék, hogy ezen rossz rendszernek a megjavítására törekedjék, hogyha a közigazgatási bíráskodás valami orvoslást e részben nyújthatna, ennek a kidolgozására a háznak alkalmat is engedjen. A mi pedig a választásoknak a tisztaságát és korrektségét illeti, e részben is csak önöktől függ az, hogy ez a törvényjavaslat, mely itt már le van téve, minél előbb tárgyaltassék és törvényerőre emeltessék. Ezt a pártot tehát lehet rágalmakkal illetni, lehet napról-napra folytonosan kisebbíteni, de ez a párt annál inkább kötelességének fogja tartani, hogy kitartó legyen azon támadásokkal szemben, a melyeknek ki van téve. (Úgy van! jobbfelől.) Még csak egyet akarok megjegyezni. (Hulljuk! Halljuk!) A t. függetlenségi pártnak azt mondtam, hogy többé azoknak a magasztos vezéreszméknek képviselői, a melyeknek megvalósítására törekszik, nincsenek meg. A függetlenség, és a függetlenség utáni vágy, minden magyar embernek a szívében él, és élni is fog. Azonban Magyarország függetlensége, a mai helyzetben, olyan, hogy azon zászló alatt, a melyet a t. függetlenségi párt hord, mi is harezolhatunk; de anélkül, hogy veszélyeztessük azt, a mit a kiegyezési törvénynyel megnyertünk, (Helyeslés jobbfelől.) anélkül, hogy veszélyeztessük azt, a mit a kiegyezési törvény is megteremtett ; anélkül, hogy ezt a talajt lábunk alul elvesztenek. Igen i's, eljő majd az ideje annak, a midőn annak a kivívására a tér majd megnyí lik, de most Deák Ferencz bölcseségéhez és bölcs tanácsához alkalmazzuk magunkat, és minden tevékenységünket arra fordítjuk, hogy ezen a kivívott alapon, Magyarországnak szellemi és anyagi kifejlődését emeljük . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igen, a quótát!) hogy mi a jövendő időben jobbra is, balra is, bátran szembeszáll hassunk akárminő eshetőségekkel. Nem akarunk azért koczkáztatni, a már kivívott jogokból semmit, annak a kedvéért, hogy mi a függetlenségnek még el nem érhető eszményeiért oly küzdelmet kezdjünk, a melyben a nemzet maga összeroskadhat. (Helyeslés jobbfelől.) Végre is, t. ház, azzal fejezem be, a mivel kezdtem rövid beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) hogy úgy az ország, és ezen parlament méltóságának és hazafias tevékenységének, mint magának a t. ellenzéknek érdekében misem kívánatosabb, misem hazafiasabb, mint az, hogy