Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-538
256 538. országos ülés 1896. január 21-én, kedden. nek; én azt elítélni nem tudom. Az én természetem, az én gondolkodásom az, hogy ha én gonoszt látok, azzal küzdök és harczolok, a míg élek. (Élénk tetszés és éljenzés a szélső halon.) Én azt tartom, hogy az emberiség czivilizácziójának egy alantasabb fokát jelentette az az idő, mikor a mérges kígyókat, krokodilokat, ragadozó fenevadakat istenként tisztelték és kiengeszteléseikre áldozatot hoztak. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Az emberi szellem fejlődésének az volt az elve, hogy azokat a gonosz, ragadozó állatokat ki kell irtani! (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) E különbségből megértheti Sréter Alfiéd képviselőtársam, mit jelentett az én karácsonyi ezikkem. Becsülöm azokat, kiknek az a hitük és reményük, hogy e rendszer keretében is lehet javítani, az erkölcsök mai elfajulásán. Mert a korszabadságot két szellemből látom fakadni ; az egyik a felvilágosodás szelleme, mely a szabadságra éretté teszi a tanult osztátyokat, a másik a közerkölcsök lelke, mely a szabadságra éretté teszi a népet. Magyarországon a felvilágosodás szelleme teljesen mérgezett forrásból meríti italát, mely gonosz irányban az abszolutizmus, az önkény felé tart. A népek erkölcsében fekszik csak az az erő, melyből a magyar közéletben a szabadság intézményét újra lehet alkotni. A nép szélesebb rétegeit kell a választási törvények alapján behozni az alkotmány szolgálatába. Mert azok a rétegek, melyek ma a politikai hatalmat kezelik, a középosztály, mel} r en az a múltban és 67-tőí fogva is, egy darab ideig nyugodott, elszegényedett és rászorult, hogy hivatalba menjen ; és erre rászorulván, e tönkrement osztálynak kenyerét megázzál keserítik, hogy nem engedik meg, hogy mint ez ország szabad polgárai, és végrehajtó közegei érvényesítsék tehetségüket, hanem a szolgaság bilincseit, és a lakájok természetét is magukra kell ölteniök, ha kenyerüket nem akarják elveszíteni. (Élénk helyeslés a snélsö baloldalon.) Hogy legyen biztosítva Magyarországon az egyesek szabadsága, mikor a hivatalnokok sem részesülnek védelemben a felső hatóságok túlkapásaival szemben ? Miként tudja a közigazgatási tisztviselő megoltalmazni a kis emberek érdekét és igazságát, ha saját állását sem képes megvédeni a zsarnoki törvények legrosszabb alkalmazásától? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarországon nagy átalakulást e rendszer kiegészítésével vagy kifoltozásával, annak a pártnak akár megbővítésével, akár lecsapolásával elérni nem lehet. Rendszerváltozásnak kell bekövetkeznie, a mely nem áll csak a személyek elcserélésében, hanem a kormányzási elvekében is. El kell jönni az időnek, mikor be fogják látni, hogy az országnak oly alkotmány-szervezetet kell adni, mely mellett nem szükséges a nép jogait elkobozni, mely mellett az ország csak a saját feladatainak élhet, a maga önállóságában. Nem kell mindig egy többségnek teljes készenlétben állani, hogy a nemzet akaratával szemben meg lehessen törvényben szavaztatni azokat az érdekeket, a mely érdekeknek védelmét, a mely érdekek egyöntetű törvényekkel való kezelését Ausztriával szemben elvállaltuk. Ha az 1867-iki kiegyezés megváltoztatásával, a nemzeti önállóság és függetlenség alapján, csak a perszonálunió kötelékében fogunk állani Ausztriával, akkor Magyarország népe saját akaratát szabadon nyilváníthatja, érdekei mellett szabadon foglalhat állást, mert senkivel szemben nem állunk oly kötelezettségben, a melynél fogva toborozni, összevásárolni kell egy majoritást, a melylyel megszavaztatják ez országban a legkártékonyabb törvényeket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, Magyarországot most regenerálni óhajtom, mert reformokkal már elegendőleg a czélt elérni nem lehet. Nagy változásoknak kell bekövetkezniük, a nép nagy óhajainak kell érvényesűlniök, hogy újból felébredjen az a közszellem, a mely az aranyat elválasztja a salaktól. Csak nagy elhatározások tüzében tud a nemzet újból születni és újból születvén, életét a szabadságnak és alkotmányosságnak megfelelőenberendezni. És mert az a kormánypolitika, a mely most folytattatik, a lehető legrosszabb, mert egy gonosztevő, a ki egy embert vagy egyeseket károsít meg, csak kevéssé okoz kárt, de a ki a közerkölcsöket mérgezi meg, a ki a nemzet vérébe, a mely szivétől minden kis részébe áthat, igyekszik a korrupcziót belevinni, az Magyarországra nézve a legkártékonyabb rendszer, s azokat a férfiakat, a kik azt szolgálják, el kell távolítani; (Élénk helyeslés a Siélsö baloldalon.) én ezért nem szavazom meg a belügyi költségvetést, és csak annyit vagyok bátor kimondani, hogy tudom, hogy a mi szavunkat most még kicsinybe veszik, de ezzel szemben nekünk csak az a válaszunk, a mit a normán hajósok zengenek* : Kicsi ugyan a hajó, de nagy az elszántságunk, bízunk önmagunkban, bízunk Istenben. (Élénk helyeslés, tetszés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Nem szándékozom Ugron Grábor t. képviselőtársam felszólalásának legnagyobb részére ezúttal válaszolni, lesz arra alkalmam a vita végén, mert úgyis fel fog kelleni szólalnom a záróbeszédek után, a mikor lesz szerencsém észrevételeimet megtehetni. Van azonban felszólalásában egy
