Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

588. országos ülés 1896. január 21-cn, kedden. 255 az, mely a magyar embert elkeseredéssel tölti el, mely a hazaárulásnak gondolatát és érzületét költi fel azokban, a kiket nem köt ide a nyelvnek, a történeti múltnak összes köteléke, hanem csak egyszerűen a politikai alakulásoknak véletlensége. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) A közigazgatás, ha erős, ha igazságos, az a gyengéknek oltalmazója, a haladásnak elősegítője. A jó közigazgatás a vagyonosodás útjából elhárítja az akadályokat, megadja a közbiztosságot, melyet a kis emberek nem a kereskedelmi törvényszékeknél, nem a börzebíróságoknál keresnek, hanem magukban, a maguk ügyeinek a közigazgatásnak igazságos elintézésénél kell, hogy leljenek; ez a nép fejlődését, erősödését és ragaszkodását istápolja. Az a közigazgatás, mely nem gondol egyébbel, csak a pártérdekkel és mindig elhanyagolja az öszszesnek érdekeit, mely Magyarországot nem egy közigazgatási egészben csoportosítja össze, mert még ez is hozzájárul ahhoz a párturalomhoz, hanem Magyarországot a hány vármegye, annyi részre osztja, és nem az ország érdekénél fogva, hanem tisztán politikai pártérdeknél fogva; mert Magyarországon, a mi egyik megyében igazság, és mint igazság, helybenhagyatik a belügyminiszter úr által, mint igazság támogattatik a főispán által, az a másik vármegyében mint elvetemült gonoszság tekintetik a főispán által. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem egységes közigazgatási politikája van Magyarországnak, milyen kellene, hogy legyen egy nlkalmas belügyminiszter alatt, hanem a hány főispán, annyi közigazgatási politikája. Az egyik főispán bizonyos körrendeleteket és rendszabályokat a vármegyében kihirdet és érvényesít, a másik már ki sem hirdeti, vagy ha kihirdeti, nem érvényesíti, mert a pártérdeknek nem kedvező. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nálunk Magyarországon a közigazgatás, a hány vármegye, annyiféleképen különbözik, csak a fokozatban van változás, tudniillik, hogy egyik megyében a néppel egyátalán nem gondolnak, és ez a legboldogabb, de a hol elkezd a közigazgatás, a főispán a néppel gondolni, ott azt a népet az Isten megverte mind a két kezével, mert egyebet, mint zsarnokságot, üldöztetést, ügyeibe való oktalan beavatkozást nem tapasztal. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés balftlöl.) T. ház! A belügyminiszter úr beszédére igazán nem reflektálok, egyebet arra nem mondhatok, mint hogy a mikor nem akadt walesi bárd, a ki éltesse Edward királyt, akkor előállott maga Edward király, és zengette tetteinek diadalát. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A belügyminiszter úr tevékenységét itt a házban senkisem dicsérte, senkisem helyeselte, még azok sem, a kik a kormánypárt részéről felszólaltak. És engedjen meg a t. híz, én a belügyminiszter úr személye iránt ifjú koromtól fogva rokonszenvvel viseltetem, de ez engem nem gátol abban, hogy véleményemet megmondjam. Igen szerettem volna, ha a belügyminiszter úr abban a székben azt hirdette volna ki, hogy : Én ezentúl nem tűröm a községi és vármegyei apró zsarnokoknak uralmát, megszüntetem azokat a politikai oligarchiákat, a melyek a nemzet testét a felbomlás felé viszik; ha azt mondta volna a belügyminiszter úr, hogy én a törvénynek minden tekintet nélkül fogok érvényt szerezni. Higyje el, hogy Nagy Sándor győzelmét a perzsák — a mint egy történetíró feljegyzi — azért tűrték el könnyen, mert a győzelem után, midőn hódolni járultak eléje, sátrát a satrapák fejeivel díszítette. Az az államférfiú, a ki Magyarország közigazgatási satrapáinak fejével díszíti politikai táborba szállásának tényét, az Magyarország népe által üdvözölve lesz. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon) A miniszter úr beszédjéből csak kettőről győződtem meg: az egyik az, hogy itt a legnagyobb lelkesedéssel hivatkozott bizonyos törvény czikkelyekre, és mikor a törvényczikkelyeket felolvasta, nem is egyszer, vagy kétszer, hanem talán háromszor történt, a törvényczikk egészen mást mondott, mint a mire a miniszter úr hivatkozott. Nem akarom szándékát gyanúsítani, de egy előttem bizonyos, hogy ha a miniszter úr maga a közigazgatás élén, a saját minisztériumában a törvényeket megérteni nem tudja, nem is szubsztilis részleteiben, mikép fogja megérteni az a belügyminisztérium, a melynek ő hivatalnoka, czenzora. (Tetszés a szélső balon.) Azt mondja Renan, hogy a nőknek van egy érzésük, a melyet nem lehet meghatározni, és a mely abban áll, hogy hiszik az egyház tanácsát, hogy őrző angyaluk van és annak szemét nem szabad megbotránkoztatni. Ez az érzés a szemérem érzése, ez kell, hogy áthassa a politikai életet is, mert ezen egy érzület igen sok visszaélést tud megszűntetni, hogy ha szegy éljük,, a nyilvánosság előtt védelmezni azt, a mi nem igaz, és jogosnak mondani azt, a mi jogtalan. (Elénk tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem természetem nekem az, hogy a mikor a bajok megsokasodnak, akkor megszelídüljek ; nem természetem az, hogy a gonoszság kártékony szellemét kiengesztelni akarjam. De, ha vannak férfiak, a kik azt hiszik, hogy a kiengesztelés útján a gonoszság kártékony szellemét el lehet hárítani Magyarország közéletéből és megteszik azt, hogy a kiengesztelés útjára lép-