Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

254 53S, országos illés 1806. január 21-énj kedden. mi alkotmányos életünkre azt a bélyeget, hogy az való tartalommal nem bir. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert tisztátalanok azok a választások, a melyeket előkészítenek azok a hivatalos közegek, a kik teljesen a kormány hatalma alatt állanak, és előkészítenek azok a miniszterek, a kik teljesen pártjuk szolgálatára állanak, a kik egy perczig sem tudnak felülemelkedni azon, hogy ők nem egy pártnak végrehajtó közegei, hanem egy országnak legnagyobb méltóságát képviselik. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Addig, míg az ország miniszterelnöke az ország egyik legfőbb kortese és egyúttal pártvezér; addig míg a belügyminiszter pediglen a kortes-badaknak alvezére, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és addig, míg a főispánok nem tekintenek semmi egyéb képességet a községi és vármegyei elöljáróknál, mint tisztán azt a képességet, hogy mikép tudják maguk és összeköttetéseiknél fogva, a kormánypárt számára a szavazatok számát szaporítani, addig Magyarországon joguralom, addig igazságszolgáltatás a közigazgatás terén nem fog lenni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) És mit teszen ez ? Mit jelent egy államnak élete, a melyben a törvényt nem tisztelik? Egyik amerikai államférfiú, a ki megalkotta az Egyesült-Államok függetlenségét és szabadságát, így kiált fel: »Mondj átok meg nekem, egy országban mekkora tiszteletben részesíílnek a törvények, szakkörén megmondom abban az országban mennyi szabadság van.« Mert a szabadságnak mértéke — ezt én mondom — nem abból áll, hogy egyes embereknek mit szabad eselekedniök, hogyha azok a hatalmasokkal és a kormánypárt érdekeivel nem jönnek összeüközésbe, hanem abban áll, hogy a kinek igaza van, ha bármi magas emberekkel, bármi magasan álló férfiakkal jönne is összeütközésbe, tudja minden ember, hogy a maga igazságát megkapja és nem protekczió fog vele szemben érvényesülni. A közszabadságnak az a szimptomája, hogy a törvényeket mennyire tisztelik, esne csodálkozzék a t. ház, hogy ha az egész közigazgatás, szorítva a belügyminisztériumtól a mely az ügyeket akként látja el, hogy ha saját közegeivel szemben panaszok érkeznek, akkor ugyanazon főispántól, a ki odalent szervezi a korrupcziót a vármegyében, a ki teljesíti mindig a kormány akaratát, és a mely főispán végrehajtja az erőszak használatára vonatkozó utasításokat, annak a főispánnak kéri meg véleményét, és nem az döut, még teljesen^magánjogi kérdésekben is, hogy mit mond a törvény, mit rendel az igazság, mit rendel a közérdek, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem ez a relaczió dönt, a mely a főispántól jön meg, hogy vájjon szabad-e ezt az embert érdekében megsérteni, hogy ezen ember protekcziót érdemel-e, vagy üldözendő-e? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, ha egy ország sorsa engem nem érdekel, és csak mint orvos, az előtte fekvő beteg testet tanulmányozza valaki: Magyarország testének és jelenlegi betegségének tanulmányozása igen tanulságos lehet minden államférfiúra nézve. Megtanulhatjuk belőle mindazt, hogy mit nem szabad tenni, és alig tanulhat juk meg azt, hogy mit kell tenni abból a czélból, hogy egy nemzetnek az erői kifejlesztessenek, összegyűjtessenek, munkára vezéreltessenek, egy nemzetnek önérzete felébresztessék, ébrentartassék, és nagy cselekedetek és nagy elhatározások számára megérleltessék. Ha tekintem Magyarországnak szervezetét, nem látok azokban a kórtünetekben mást, mint Lengyelország utolsó kormányzási századának összes kórttineteit. Mit mond II. Frigyes Lengyelországról? Azt mondja : »Ez az állam nem tartható fenn, mert részint nincsenek törvényei, részint pedig, a mire törvényei vannak, azokat senkisem tartja meg.« Raynal azt mondja Lengyelországról : »Hogy magát köztársaságnak nevezi ez az ország, gyalázatára a köztársasági névnek, holott ez nem egyéb, mint apró zsarnokoknak szövetsége, és azoknak föltétlen uralkodása.« Azt kérdem önöktől, mi ma Magyarországnak közélete, mi az össze* intézményeknek rákfenéje ? Az, hogy a törvény ezen megsértőivel szemben nincsen megtorló hatalom, a hol törvény nincs, ott szabadon cselekednek, a hol van törvény, ott szintén szabadon cselekednek a törvény ellenére, mert nincsen közéletünkben szankcziója a törvényeknek, nincsen módja az igazságszolgáltatásnak, mert Magyarország közélete ma az apró zsarnokok szövetségébői áll. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogyan remélhetjük, hogy Magyarországon egységet teremtsünk, hogyha az egységnek képviselője nem az általános nemzeti érdeket, mely minden pártot, minden lelkiismeretet, minden gondolatot összefoglal, kész szolgálni, hanem szolgálja a párturalmat, mely a lelkiismereteknek csak egy részét, a meggyőződéseknek csak egy részét, az érdekeknek csak egy részét képviseli ? Az általános érdekek szempontjára való emelkedése az állami szervezetnek, az, mely az egységet megteremti, mely a nemzetet összecsatolja, mely a nemzetet hatalmassá teszi. És ne csodálkozzunk, hogyha a nemzetiségek Magyarországon oly mozgalomra vetemednek, mely megtámadja az országnak 'alkotmányát, mely megtámadja az országnak intézményeit, és megtámadja az országnak fennállását. Mert a törvényeknek részrehajló végrehajtása