Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-538
888. országos Mlés 1896. január 21-én, kedden. 253 rekkel állnak szemben, sehol igazságra nem tudnak találni. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Már pedig egy nép előtt az állami szervezet, a törvények akkor nyerik meg maguknak a tekintélyt, ha azokat a nép nemcsak féli, hanem tiszteli és szereti, mert tudja, hogy neki oltalmat nyújtanak. (Helyesléi a bál- és szélső baloldalon ) Ki az Magyarországon, a ki a törvényeket tiszteli? Hiszen az állam épen azért szervezi a maga hatalmát, hogy a törvényeknek tiszteletet tudjon szerezni. És kik azok, a kik Magyarországon a törvényt legelső sorban lábbal tiporják és lábbal tiporni tanítják? Maga a t. belügj Tminiszter úr, az ő közegei: a vármegyékben a főispán és ennek kreatúrái, azután a községekben a a J e gy z ő és a községi bíró, kit a szolgabíró kandidácziója mellett megválasztanak. Az önök akarata nélkül politikai hatalomhoz egy községben sem juthat senki, a ki az önök szolgáinak akaratával szembe merne szállni. A törvényben vették maguknak azt a hatalmat, hogy az utolsó községi bíró is teljesen az önök akarata alá legyen vetve. De akkor a hatalmat arra kell használni, hogy a kormány a törvénynek tekintélyt szerezzen, a közérdeket és az igazságot kiszolgálja, nem pedig arra, hogy a törvényeket lábbal tiporja, és az egész közigazgatás egy politikai czinkossággá alakuljon át. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hisz nem az a mi közigazgatási szervezetünk ezélja, hogy az egyesek joga megoltalmaztassák a hatalmaskodókkal szemben, legyenek azok magánosok, vagy hivatalnokok. Még magánosokkal szemben találhat valaki igazságot; de hogyan találjon valaki igazságot a néppel közvetlenül érintkező közigazgatási hivatalnokokkal szemben? Mikor a nép panaszra megy, ki az, a ki a felettes hatóságban azt a panaszt el kell hogy intézze ? Az, a ki a politikai szolgálatok rendjén azt a szolgabírót oda juttatta a maga állásaihoz, és el kell hogy intézze annak érdekében, a kinek utasításából jár el az a szolgabíró. Hisz már magában ez mutatja, hogy a közigazgatás ellen senkisem tud panaszt emelni, mert az ellen nincs bíró. A közigazgatás bírája a közigazgatási hivatalnok; és épen mert nincs más bíró, a közigazgatás mindig a saját embereit, a saját közegeit védelmezi, és nem akarja megtűrni, hogy valaki a közigazgatással szemben sikert érhessen el, mert egyesek sikere százaknak szolgálna bátorításul panaszra, és ezreknek szolgálna alkalmul arra, hogy a közigazgatási hivatalnokok ellen saját jogaikat érvényesítsék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem az a nemes és dicső példa, hogy itt minden ember megtalálhassa a maga igazát, tekintet nélkül személyére és politikai állására, hanem az egész közigazgatást az a tudat hatja át, hogy az összes közigazgatásnak állani kell egymásért, védelmezni kell egymást és az a közönség, mely azt fentartja, és melynek kormányzására van hívatva: az gonosztevő, a ki vakmerően és makacson emeli fejét a törvény hatalma ellen, a midőn panaszolni mer ellene. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Miért van ez így ? Tisztán azért, mert a közigazgatásba be van véve a politika, még pediglen a pártpolitika. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Mikor egy vármegye élére állítanak egy főispánt, nem azt nézik, ki a képesebb, ki a tanultabb, ki mutatta a közigazgatás rendjén nagyobb hivatottságát a közigazgatási feladatok megoldására, hanem azt nézik, hogy kinek van nagyobb befolyása, kinek van több összeköttetése, és kinek van több alkalmatossága, sőt, hogy ha a vármegye olyan, a melyben ellenzéki szellem van, kinek van több vakmerősége és szemérmetlensége nyakára hágni a törvényeknek? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) És láttuk most a tisztújítást. Miből áll a tisztújítás az egész országban? Botrányosan eltehetetlenedetté vált férfiaknak kihagyásából és az ellenzéki érzelmű vagy szellemű tisztviselőknek kiüldözéséből. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minden választás, épen a főispán kandidáczionális jogánál fogva, mód és alkalom arra, hogy a vármegye tisztikara minél jobban kiszolgáltassák annak a főispánnak, a ki semmi qualifikáezióvai nem bir, a ki semmi felelősséggel nem bir; mert engedje meg a t. ház, hogy az a felelősség, mely nem egyéni, és a melynek nincs fóruma, mint a főispánoké, az a felelősség, mely csupán politikai, és abban nyilvánulhat, hogy állásából elbocsátják: az a felelősség a jogvédelemnek nem elégséges, mert az a felelősség, melyet a külügyminiszter képvisel itt, az az egyént a maga joga megőrzésében és megvédelmezésében a főispánokkal szemben nem alkalmazza, mert ez az egyszerű ténykérdés azon pillanatban, melyben a belügyminiszter felel a íőispánért vagy rendeleteért, megszűnik egy ténykérdés, egy anyagi vagy egészségügyi kérdés lenni, hanem lesz belőle politikai kérdés, melyet a bizalom szempontjából ítélnek meg és végeznek el, ill tőleg végeznek ki. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t ház, az, hogy Magyarországon az állam pénzén tartott állami hivatalnokokról egy párt azt hiheti, hogy őket a saját czétjaira nem csak felhasználhatja, hanem kihasználhatja, és hogy az ország minden hivatalának és hatalmának felhasználása jogosult cselekedet; már magában ez a gondolkodás és felfogás reányomja a
