Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

838, országot SW* 1896. január tl-én, kedden. §47 örvendetes dolgok. Ott vau a néppárt szerve­zésének lelke, egy főrendiházi tag a Zichy csa­ládból ; de van egy másik Zichy, a ki Ázsiába ment ismét kutatni az ősöknek útját. (Halljuk!) Az egyik visszamegy a középkorba, hogy, val­lási momentumokra támaszkodva, ennek a rozoga alkotmánynak egész szervezetét megrázza; a másik visszamegy Ázsiába, hogy az ezer évvel ezelőtti állapotokat is kutassa, és keresi a po­gány ősöknek a nyomdokait. Egy ezredév for­dulójánál állunk, ezredévi kiállításra törekszünk. Én azt hiszem, ezer év emléke mellett a főrendi­ház azon tagjának, a ki vallási momentumokra támaszkodik, jövője nem lehet; a jövő azé, a ki visszamegy Ázsiába .... (Általános, élénk derült­ség.) a ki, lehet mondani, tudományos kutatás útjára, de minden esetre a leghelyesebb termé­szeti ösztön után indul (Zajos derültség.) azon útra, melyen őseink bejöttek. Az ősök nyomdo­kain és szellemében kell nekünk a néppárt és minden egyéb párt ellen járnunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, a nép­pár 67-es párt és revíziós párt, lehet, hogy bizonyos tekintetben hajlandó lenne ráliczitálni a kormánypártnak már úgyis aulikus politi­kájára. Természetes dolog, hogy ebben nagy veszedelem rejlik, de a mi veszedelem benne rejlik, abban valószínűleg már keresztelő szent Jánosként előre ment, elkészítette az utat maga a kormánypárt. Hiszen ha szétnézek huszonkét esztendei politikai eseménydús multamra, (Zajos derültség.) kivált egyházi politikai múltamra, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a kormány minden eddigi sikereit nem kis részben, kivált a múlt­ban, a papok támogatásának köszönheti. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, ha keres­ném, t. ház, megtalálnám még a büntető tör­vénykönyvben is, a melynek egy pontjában az mondatik, hogy a midőn a pap a templomban egyházi dolgot végez, és a közben bántalmaz­tatik, a bü'nös szigorúan büntettetik, mintha magát a szentséget, vagy a templomi szereket gyalázná meg. Akkor ez a politika volt szük­séges, hogy a kormánynak jó szolgálatot tegye­nek a papok. Én, t. ház, az egyházpolitikát alapjában ismerem, én már veterán katona vagyok ezen a téren. (Általános, zajos derültség.) Én nagyon jól ismerem ezen dolgokat, 8 mikor a muít ülésszakban izgatottságban volt a tisztelt ház, én azt nagyon természetesnek találtam, mert én is voltam abban a helyzetben, mint Hamlet, a shakespearei dráma hőse, a kinek személyesítője olyan nagyon szépen játszott, s a mint hallottam, igazán új felfogással legújabban az operaházban, (Derültség.) ki azt lehet mon­dani, úgy állította elénk az egykori királyfit, mint a ki közel volt a megőrüléshez. (Általános, zajos derültség.) Aki igazi egyházpolitikát tíz, a mely sze­rintem ott kezdődik, hogy > emlékedben tartsd a napot, melyen megbántottál papot< ; (De­rültség.) a ki tudja, hogy hány oldalról kap támadást, és milyen alakban, a papok részéről, az előtt nem csoda, ha az ember az apja lelkét látja itt is, ott is. (Altalános, élénk derültség.) Ugyanazt láttam a t. házon a múlt ülésszakban. A ki legjobban hirdette, hogy liberális, vádolta a másikat, hogy klerikális, s a klerikális vá­dolta a másikat, hogy kormánypárti. Én az önök eljárásában a halhatatlan emlékű brit költő remek alkotását láttam eljátszani. (De­rültség és tetstsés a szélső baloldalon.) A p.ipoknak erős izgató keze működött ebben, t. ház. meg­kapta az izgatottságot a ház, ott is papi mtíkö • dést látott, a hol nem volt, viszont nem látott olyanokat, a mit látnia kellett volna. Én ezt már rég elfelejtettem, és ez a dolog nem hatott meg, és egy kitüníí gyógyszert ajánlok a t. háznak, saját praxisomból. Méltóztassék elhinni: legjobb gyógyszer a néppárt ellen, ha minél kevesebbet törődünk vele, legalább a házon belül, és a nemzet életére jól kiható fontos mű­ködést fejtünk ki. Mert emlékezzünk csak az úgynevezett Hatvani mondásra, a ki helyett előadni a teremben megjelent az ördög, akkor megijedtek a diákok. Nagyszerűen le van az írva. (Nagy derültség.) És a kórus rákezdte, hogy >Erős várunk nekünk az Isten <. Az ördög elszaladt. Ha mégis a néppárt az én előre­látásomat csúffá téve és szívósabb lenne, mint képzelem, mert az egész néppárti mozgalom mondva van csinálva, bizonyos politikai czélok elérésére, — kezdjünk el egy másik régi him­nuszt: » Emlékezzünk eleinkre, Scythiából ki­jöttekre, kik pogányok voltának*. (Nagy de­rültség.) Mert a verbum régens, t. ház, az, hogy a kik ezt a hazát megalkották, okosan fel tudták osztani, a nélkül, hogy összevesztek volna, mi pedig a hatalmon mennyit veszekszünk, t. ház ! Ők oly bölcseséggel képesek voltak legyőzni és Magyarország szövetségesévé tenni az idegent. Ez az igazi bámulatos bölcseség pogány volt. Akkor, t. ház, helytelen vitatkozni azon, hogy kinek milyen felekezete van, és hogy a házas­ság polgári természetű-e 1 Már ez iránt, t. ház, nekem erős hajlandóságom van kereken kijelen­teni, (Dtrültség.) akár szentség az a házasság, akár polgári kötés, ott én nem azt a bajt látom, hogy hogy van megkötve, hanem mindig sajnosán tapasztalom, hogy 300 év óta az a házasság akármelyik felekezet szertartása szerint köttetik meg, oly fiakat nem tud produkálni, (Nagy derültség.) kik az idegen befolyást Ma­gyarországból ki tudnák űzni. Az idegen be­folyás kiküszöbölése az igazi ős magyar ter­mészet visszaállítása az első és főfeladat. Köt-

Next

/
Thumbnails
Contents