Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-538
246 B88 ' orsaágos ttlé» 1S«6. jaunár 21-én, kedden. hadseregnél, hanem másutt is, ágyszólván mindenütt egyszerre beállt magában Parisban, az ország fővárosában, és elképzeli, hogy milyen lehetett akkor a vidék, csak az tudhatja, hogy a mi régi közigazgatásunk sokkal jobb volt, mert az az embereket az önálló munkálkodásra szoktatta. Francziaország példája épen a legjobb tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogy mily veszedelmes egy ily közigazgatás, mert midőn a császár fogságba került a szedám ütközet után, és feleségének gyermekével együtt menekülnie kellett az oly drágán megfizetett adminisztráczióból és rendőrségből nem akadt egyetlenegy egyén, a ki kardot búzott volna mellette, vagy pisztolyt sütött volna el érdekében. És midőn azon uralom összedőlt, midőn a a hadsereg, a mely ezelőtt csak győzelemhez volt szokva, leveretett és elfogatott, 17 ellenzéki képviselő összeköttetéseivel élén állott Francziaországnak, és az ellenállást nemcsak hogy képes volt szervezni, de még Paris védelmezésével együtt a harczot januárius végéig fentartotta. A nemzeti erő egészséges lüktetése a nagy nemzetnél itt jelentkezik; ennek az erőnek működését az adminisztráczió ezelőtt csak paralizálta. Kárára volt tehát, nem hasznára! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen ettől félek én, t. ház, hogy Magyarországon is az újabb tervezgetés által, a hol csak a hadseregre van a tekintet, csak arra, hogy az adminisztráczió jól működjék, megrontják, megfojtják a közszellemet, pedig mi, a kik nem vagyunk olyan nagy számú, nem vagyunk olyan gazdag és igazán még a közel múltban vezér nemzet, mi, a kik épen a mostani állapotban Ausztriával olyan szerencsétlen viszonyban . vagyunk, mi nem nélkülözhetjük az egyes embernek egyéniségét, önállóságát és önmagára való utalását. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi nekünk az adminisztrácziót a nép nélkül csinálni nagyon veszedelmes, nekünk az adminisztráeziót épen a legszélesebb bázisra, a népre kell fektetnünk. Mi a mostani adminisztráczió, t. ház? Semmi más, mint csak látszata a nép akaratának, tulajdonképen a megye, és fenn a minisztérium azt teszi, a mit akar, vagy a mit neki felterjesztenek, vagy nyíltan a kisebbség, vagy titkos jelentés mellett, a mi a gyakorlatban van. De én gyakorlatból beszélek, mert én próbáltam a néppel ellenzéki közigazgatást vinni, sikerült is tizenkét esztendeig, de a mikor a főispáni törvényt behozták, nem kaptam rá tisztviselőt. (Derültség.) Meg volt a képviselői gyűlésben a többség, meg volt a hatalom, de nem volt kivel kormányozni. (Nagy derültség.) És miért, t. ház? Mert a mi törvényeink úgy vannak csinálva, hogy annak a polgármesternek felelnie kell a világon de mindenről, és már ugyan kérem, ha egyáltalában erős függetlenségi az az ember, ugyan hány ezer és ezer alkalom van annak a nyakát kitörni. (Derültség) Hiszen mi megcsináltuk :z alkotmányosságot kis körben épúgy, mintha országgyűlés lettünk volna; mi a függetlenségi körben, mint a tisztelt házban megvitattuk a kérdéseket, a közönség megállt mellette és szavazott a képviselőtestület többsége úgy, mint a parancsolat. Akár csak önök a túloldalon. (Derültség.) Egyszer csak az az eset állt elő a főispáni törvény meghozása után, épúgy zavarba jöttünk, mint mikor Wekerle itt megbukott; nem kaptunk alkalmas embert, kénytelen kelletlen el kellett nézni egy kis jobbrafordulás megtörténtét, (Nagy derültség.) egy két egyén megmaradt ott a párton, mert azt mondta, hogy ha nem leszek tisztviselő, leszek más, mert megélek úgy is. De a többséget hiába lelkesítettem én hazafias beszédekkel. (Nagy derültség.) T. ház! Engedjék meg nekem, annál is inkább, mivel ma e házban, mint azt hiszem az országban is, egy egész új irány akar életbe lépni, vagy legalább erre a komoly kísérletet mindenesetre megtették, engedjék meg, hogy az én nézetemet is, habár az az önök nézetével nem egyezik is, én is épen a dolgok alapját képező és véghetetlen nagyfontossággal bíró egyházpolitikára nézve megmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Különösen pedig a pártoknak e tekintetben elfoglalt álláspontját, magának a néppártnak működését is, az én saját felfogásom szerint ecseteljem. (Halljuk! Halljuk!) Ma is kijelentem, hogy semmit nagyobb lelki g> önyörűséggel nem szavaztam meg, mint az egyházpolitikai javaslatokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. ház, teljes öntudattal tettem, és igazán lehet mondani, még ma is, ha visszagondolok rá, ezt örömmel teszem. De, t. ház, történtek oly dolgok, a melyek nagyobb fontosságot adtak oly körülményeknek, a melyekre igen keveset gondoltak e törvényjavaslatok megszavazása és szentesítése előtt. A néppárt működésétől várható veszedelem szerintem ma nagyon fel van fújva. A nemzetiségi vidékeken nagyobb veszedelem van, azt én nem tagadhatom, de ott is nem aunyira a néppárti, vagyis a vallási oldala, hanem a nemzetiségi oldal az, a mely igazán veszedelmesebb és nem hamar szanálható, A vallási oldal, akármilyenképen van szervezve, és akármilyennek látszik, azon meggyőződésben vagyok, és igen sokban hasonlít az én meggyőződésein és gondolkozásom az Eötvös Károly t. képviselőtársaméhoz, hogy az igen hamar elnémulhat, ha bizonyos körök akarják. De vannak a mostani komoly, lehet mondani komor politikai helyzet megítélésénél igazán
