Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-538

538. országos ülés 1896. január 21-én, kedden. 245 akkor, s egyéb dolgot is láttam ott. (Halljuk! Halljuk!) Láttam, t. ház, a plebiszczitumot. Miután a nép és az ellenzék, a császárt, és a kormány pártját azzal vádolta, hogy állaoicsínynyel jutott kormányzatra, ennek ellenében hét millió szavazott igennel és csak egy millió kétszázezer szavazott nemmel a polgárok közül, annak bebizonyítására, hogy a császárt és kormányát pártolják, Az adminisztráczió csodát mivel, S ha összehasonlítom ezzel a mi állapotainkat s megpróbálná a mi kormányunk Magyarország összes lakosságát az általános szavazati jog alapján megszavaztatni, vájjon e rendszer és a t. kormánypárt mellett bírna-e ily arányú szavazatokkal a huszonhét éves gyakorlat következtében a kitűnően kezelt és e czélra átalakított adminisztráczióval ? A mi engem ezen dolgok előhozására bír, az az, hogy veszély idején hogyan vált be, a nemzet javára, ez az igazán kitűnő adminisztráczió ? Nem akarom elősorolni azokat a bajokat, melyek Francziaországban a nemzeti szerencsétlenséget előidézték, de midőn a veszély megvolt, annak, hogy a kormány mily hamar vesztette el fejét, és hogyan vált be az az örökké központosító s felfelé törekvő adminisztráczió, annak szemtanúja voltam. Kis dologból lehet ezt leginkább látni, eltekintve attól, hogy az adminisztráczió nem tette meg a hadsereg érdekében a szolgálatot, a mit kellett volna. Magának a hadseregnek adminisztrácziója sem volt jó, mert a hadsereg nem érkezett be idején a csatatérre kellő tömegekkel, ami igen nagy mérvben szolgált arra, hogy Németország oly váratlanul rendkívüli győzelmeket arasson. Mikkor látszik meg igazán az adminisztráczió helyessége? A veszély idején, és itt kénytelen vagyok érinteni az akkor ott szereplő kormánypárti lapokat, midőn már a háború kezdetén nem fejlődtek kedvezően a dolgok, a kormánylapok — mert azok akkor is inkább a kormányt szolgálták ki, mint Franczia országot — elhintették azt, hogy Francziaország tele van porosz kémekkel, kik már mindent előre készítettek, és a kormány és hadsereg szerencsétlenségeit leginkább ezek a kémek okozták. Egyszerre minden tele volt azzal, és Francziaországban mindenkiben, ki idegen volt, porosz kémet láttak. Egyszer csak megtörtént, hogy Paris piaczán a birodalom minden részéből megjelentek a tűzoltók, a kik az utczákon az uniformisok minden nemében jártak keltek. Hogyan esett ez meg? A fejvesztett kormány, a fejvesztett adminisztráczió egyik főtisztviselője azt hitte, hogy a porosz kémek felgyújthatják Paris kőből s jó anyagból épült házait, s egy kétségbeesett pillanatban, az egyik buzgó hivatalnok betelegrafálta az összes tűzoltókat. Ezek pár napig ott voltak, azután természetesen ismét vissza lettek rendelve. Csak épen rá akartam irányozni a figyelmet, hogy az úgynevezett központi és felfelé törekedő adminisztráczió a veszély pillanatában mit mivel. Ugyanakkor, még pedig a wörthi csata napján, valahányszor visszagondolok rá, még ma is fáj, (Derülttég.) zászlóval jött ki a nép mindenünnen, papírszeletekre nyomtatva hirdették, különösen a kormánypárti lapok, hogy »grande victoire«, és a nép örömmámorban úszott, mi pedig az angol lapokból, és az azt hozó ellenzéki lapokból szintén értesülve voltunk a hírekről s hiába jeleztük az ellenkezőt, ismerőseink Parissal együtt mégis örömmámorban úsztak. Mi átmentünk a Quartier Latinból a másik oldalára a viznek, vagyis a Szajnának, (Derültség.) de ott is örömmámorban úszott minden. Egyszerre csak hatalmas kiáltások hallatszottak, hogy »á la bourse !« Az örömnek a népdüh lett a folytatása. Az elvakult nép a börzét akarta megtámadni. Olivier miniszter szólt a néphez, csendesítette őket, hogy habár a nagy győzelum vak hír, mely nem tudni hogyan keletkezett, de még nincsen ok az aggodalomra. Olivier miniszter tudta, hogy nem beszél igazat, de neki kötelessége volt így tenni, mert csak így csillapíthatta le a népet. Már most, t. ház, mit mondjunk arról a híres távirati adminisztráczióról, de általában véve az adminisztráczióról, hogy ez megtörténhetett abban az időben, mert ugyanabban az időben a wörthi csata már délután három órakor eldőlt. T. ház! Nekem ne dicsérje valaki az adminisztrácziót a nemzet nélkül. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ott van Francziaország, el lehet mondani, hogy Napóleon támaszkodott a hadseregre, támaszkodott egy jó adminiszíráczióra, támaszkodott egy rendes állami rendőrségre, támaszkodott egy igazi, és az önökénél sokkal jobb nemzetgazdasági és pénzügyi politikára, mégis, mikor veszély volt, mivel a nemzet és uralkodó nem értett egyet, különösen az adminisztráczió és a kormány sem volt a néppel egy véleményen, az adminisztráczió sem működhetett jól az állampolgárok helyes és általános támogatása nélkül. A közszellem ott annyira megromlott, hogy utólagosan kisült, hogy az egész nagy győzelem híre csak börze-manőver volt, és t. ház, a ki akkor ott volt és szemmel kísérte a dolgokat, látta a hadseregnek, az egyes hadosztályoknak és ezredeknek feljövetelét keresztül Parison, — mert a szerencsétlenség az is volt, hogy épen a központosítás tekintetében minden Parison ment keresztül a harcztérre, — látta azt az igazi rendetlenséget, mely nemcsak a